Szkíta város a hegyekben

2011. június 9. /barikad.hu/TibetPress

A kimmerek városának nyomaira bukkant egy közös német-orosz expedíció a Kaukázus hegyláncai között. A kutatókat egy negyven évvel korábban készített légi felvétel segített a lelőhely beazonosításában.

Civilizációs nyomok

A bronzkori kultúra korát a Kr. e. 16-14. század közé helyezték a feltáró régészek, akik Kiszlovodszk várostól délre, a magas hegyek között házak maradványaira lettek figyelmesek. A borvizeiről híres település az észak-kaukázusi Sztravropol körzetben található, a Fekete- és a Kaszpi-tenger között, az ősi kereskedelmi utak metszéspontján, közel az egykori magyar meotiszi szállásterülethez. Andrej Belinszkij, a közös orosz-német kutatócsoport vezetője a térséget már öt éve kutatja. Elmondása szerint eddig körülbelül egy méter magas kő kerítésen belül megközelítően 200 jó állapotú ház őrződött meg. A lelőhely érdekessége, hogy a házakat egyforma építészeti sablon alapján készítették: az udvarokat ovális alakúra képezték ki és azok kapcsolódtak az úttal. A település körülbelül nagy területet foglal el a Kubán-folyó és Nalcsik város között.

A Kubán-kultúra

A telepen nagyon sok bronz tárgy került elő, azok mindegyike a Kubán-kultúrával mutat rokonságot. A Kaukázus északi peremén egykor létezett közösség maradványait a 19. század végén tárták fel a Kazbek-hegység lábánál. Annak korát eredetileg a Kr. e. 12-8. századra datálták, de a most feltárult város nyomán újra kell gondolni az arról kialakított tudományos nézeteket. Az ősi bronzkori kultúra híres volt fémművességéről, a jellegzetes tárgyak alapján a kutatók a települést a szkítákkal rokon néphez, a kimmerekhez kötik.

Kaukázusi központ

Az antik szerzők sokszor megemlékeztek a békés kancafejő népekről, vagy a lótej ivókról. Ezzel az ősi, a magyarokkal is rokon néppel nagyon keveset foglalkoznak a hazai kutatók, pedig a szkíták elődjei nagyon magas műveltséget teremtettek Elő-Ázsiában és a Kaukázusban. Nemcsak a lótenyésztés úttörői voltak, hanem hatalmas városokat is alapítottak, amelyek a mezőgazdaság és a fémművesség központjai voltak. Csak a Kaukázusban nagyon sok emlékük került elő, többek között ősi települések, kurgánsírok, azokból megismerhetjük életmódjukat. A Kiszlodovszk közelében, a karacsájok és a balkárok területén sok korai régészeti lelet került elő a Kr. e. 2. évezred közepéről. A hegyekben élő népek elődjüknek tekintik a kimmereket, majd a többi szkíta és hun népet. Ez a hagyomány számunkra azért fontos, mert valószínűleg a két fenti nép a meotiszi magyarok utódai. Anonymus, de más forrás is utal arra, hogy Árpád vezetésével nem minden magyar törzs jött el Szkítiából, vagyis az Azovi-tenger partjáról, hanem sokan eredeti lakóhelyükön maradtak.  

Hegyi falvak

A kimmer hegyi település nem egyedülálló építészeti emlék a térségben, hiszen a mai napig sok falu virágzik a Kaukázus hegyláncai között, a védett völgyek ölelésében. Néhány faluban különleges nyelvet beszélő közösségek élnek, akik szinte a mai napig őrzik ősi kultúrájukat. Ezen népek hagyományának feltárása nagyon fontos lenne magyar őstörténeti szempontból, hiszen nagyon valószínű, hogy őseink egy része is ilyen, a világtól elzárt településeken még hosszú ideig élhettek. Az már nagyon valószínűtlen, hogy magyarul beszélő csoportra lelne bárki is a hegyek között, de egy-egy nép nyelvének átfogó vizsgálata sokat elárulna a magyar kapcsolatról, ahogyan 1895-ben Bálint Gábor a karacsáj és balkár nyelvben a magyarral nagyon sok tekintetben rokon vonásokat fedezett fel.    

OB