Szkíta szentély és táltos sír

2011. október 26./OB/TibetPress

A Dnyeper-folyó menti dnyepropetrovszki régióban már eddig is sok szkíta kincset találtak a régészek, most azonban egy olyan  különleges sírt és szentélyt fedeztek fel, melyet szkíta őseink hagytak hátra a Kr. e. 14-12. század között.

A szkíták ősisége
Már a rétegeket is nehéz volt megtisztítani, hiszen nagyon sok nyílhegy és edény maradvány borította a sír felső rétegeit. Valószínűleg ezekkel a tárgyakkal áldoztak az ősök szellemének, illetve az isteneknek. Ezzel ismét lerombolhatunk egy dogmát, miszerint csak a görögök vitték el a fejlett civilizációt erre a vidékre! A sír mellett egy hatalmas gránit sziklatömb is előkerült, mely egy nagyon régi áldozati kő lehetett. A négy méter magas oszlop tetejére egy emberi fejet véstek, amely nagyon hasonlít a mongóliai szarvasos kövekre, vagy éppen a Kaukázusi bronzkori bálványokra.

Táltos sírja
A régészek a leleteket tanulmányozva arra a megállapításra jutottak, hogy ez a hely egy ősi szentély lehetett, ahol a szkíták rendszeresen áldozatokat mutattak be. A sírban nyugvó férfit a közösség szellemi vezetőjének tartják, akinek a sírját színes kövekkel jelölték meg, melyet kígyó formájúra alakítottak ki. Elképzelhető, hogy a sztyeppei sárkány kultuszt éppen a folyóvölgyekben gyakorolták.  

Védelem alatt
A régészek most azon fáradoznak, hogy a különleges lelőhelyet állami védettség alá vegyék, hogy azt bemutathassák a szkíták iránt érdeklődő szakembereknek. A körzet központja, Dnyeprepetrovszk egyébként arról híres, hogy a történeti múzeumában található az ország egyik legnagyobb kőbálvány gyűjteménye. A majdnem nyolcvan darabból álló szabadtéri kiállítás legrégebbi darabja Kr. e. 3000-ből való, de ott sorakoznak a késői szkíta kőbabák és a középkori kunok szobrai is.