Szkíta-hun tejtermékek

2011. július 6./OB/TibetPress

Már a korai ókori antik szerzők megemlékeztek a békés kancafejő népekről, a kimmerekről és a szkítákról, akik különleges módon készítették el és tartósították a tejtermékeket.

 Az első nyelvemlék

Nagy Géza a szkítákról szóló három részes tanulmányában megpróbálta a görög forrásokban fennmaradt szkíta szavak jelentését tisztázni. A magyar történész a korabeli forrásokban megtalálta a mi tehéntúró szavunk rokonát, bouturosz alakban. A Czuczor-Fogarasi szótár is oda, a szkítákhoz vezeti a szó eredetét, szerintük szó rokona még a közeép-ázsiai csagatáj turok, vagyis turok szó, mely valószínűleg szintén az ott élő szkíta törzsek nyelvi hagyatéka lehetett. A finnugrista etimológiai szótár szerint a túró ótörök eredetű szó, rokona a türkmén turak és a csuvas turah, a fenti szavak savanyított tejet, sajtot és szárított joghurtot jelentenek.

Tej

Nemcsak a görögök, hanem a távol-keleti kínaiak is megörökítették azokat a különleges tejtermékeket, melyeket az északi hun népek fogyasztottak. A kínai forrásban szereplő dong/tong kifejezés a mongol Ucsiraltu szerint a tej szót rejtheti magában, melynek rokon szavai a mongol szün és a magyar tej. A hun nyelvvel foglalkozó kutató kitér arra, hogy a kelet-mongol gorlosz nyelvjárásban mai napig a tejet „tun”-nak vagy „tün”-nek ejtik, mely a tej szavunkhoz nagyon közel áll. A mongol kutató megállapítása azért fontos, mert Szentkatolnai Bálint Gábor magyar–mongol párhuzamai között szerepelteti ezt a szót, de ő nem talált teljesen meggyőző magyarázatot arra, hogyan függnek össze a fenti szavak. A Czuczor–Fogarasi szótár is értékes adalékokkal szolgált: eszerint a tej a székelyeknél té formában található meg. A közép-ázsiai szkíta-hun nyelvi örökséget továbbvivő csagatáj nyelv szaj formában őrizte meg ezt az alapvető, szkíta-hun műveltségi szót. A finnugrista etimológiai szótár szerint a tej a magyar nyelvben „iráni” jövevényszó, melynek alapja a dhayati, vagyis szopik ige. Összefüggésbe hozzák még a dajka kifejezéssel is. A szótár magyarázói úgy vélték, hogy a szoptatás és a tej szorosan összefüggnek. A fenti mongol és csagatáj alakok, valamint a hun szó sokkal közelebbi rokonságot mutat a mi tej szavunkkal, mint az iráni alak, ráadásul azt nem tudjuk, hogy a különleges kifejezés eredeti perzsa-e, vagy valamely szkíta törzs nyelvéből származott-e?

Író

Az író szavunkat az etimológiai szótár ócsuvas szónak tartja, szerinte annak alapja az irag szó lehetett.  A kínai források azonban megőriztek egy olyan hun szót, mely közelebbi rokonságot feltételez. A lao szó egyfajta savanyított tejtermékre utal, melyet a kínaiak bizonyosan nem fogyasztottak, hiszen náluk csak a jelenlegi globalizációs hatás nyomán terjedt el a joghurt félék fogyasztása. Azelőtt ezek az ételfélék a pusztai népek gasztronómiájához tartoztak.  Szentkatolnai Bálint Gábor az író szavunk rokonának a mongol ajrakot – erjedésbe ment és köpült tej – tartotta, hasonló alaktani és jelentéstani okok miatt. Később Kara György, mongolista az írót a mongol agurag/uurag, fröccstej, fehérje szó párjának vélte. Véleményem szerint Szentkatolnai kutatása sokkal pontosabb, mint Karáé, hiszen az írónál a savanyított és köpült volta a fontos.