Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Száz éve született a nagy nihilista

2011. április 18.

Nem feledik ma sem, pedig a nihilista filozófus szerint mindennek végül ez a sorsa: a semmiből a semmibe jutunk. Idén áprilisban lenne száz éves Emil Cioran.

Tizenhét éves korától akart voltaképp meghalni, s egész életét végigkísérte a nihilista érdeklődés a halál, az elmúlás, az önfelszámolás felé. Az öngyilkosság felszabadító erejéről értekezett.

Csak, amikor egy ifjú leány Cioran hatására, puszta kedvtelésből, öngyilkosságot követett el, konkretizálta Cioran, mire is gondol: az öngyilkosság nem arra való, hogy végrehajtsuk, hanem hogy elfogadjuk. Szabadok ugyanis, vélte a román származású filozófus, csak akkor lehetünk, ha nem kell semmi olyasmit vállalnunk, ami akaratunk ellenére lenne. Ha az életünket addig vállalhatjuk, amíg örömet okoz a lét.

Egy esszéje egyenesen azzal a provokatív címmel született, hogy „a megszületés hátrányáról". Nihilistaként önmagának, saját életének sem tulajdonított jelentőséget - legfeljebb addig, amíg az örömmel tölti el. Az öröm pedig a kultúra. Cioran írásaiban egyszerre provokatívan nihilista és lenézően elitista. Kortársai azonban egy szívélyes emberre emlékeznek vissza, aki mizantróp gondolatait csak művei számára tartotta fenn.

Emil Cioran 1911 áprilisában született, az akkor még Magyarországhoz tartozó Szeben közelében. Egyetemi éveit már az egyesült Romániában végezte: az erdélyi fiú, aki otthon a román és a német nyelvet szokta meg, Bukarestbe ment filozófiát tanulni, de idegenül érezte magát a frankofil közegben. Cioran, akit ma már a franciák többsége saját írójának vél, elvégre későbbi műveit már franciául írta, kezdetben nem is beszélte ezt a nyelvet, és idegenkedett tőle. Később tanulmányait Berlinben folytatta. Nem csak Nietzsche volt itt rá nagy hatással, de a weimari korszak konzervatív forradalmi, jobboldali anarchista irodalma is.

Talán ennek okán került Cioran, aki egy ideig Brassóban volt egyetemi tanár, a román fasizmushoz közel. Cioran kevéssé román nacionalizmusból - bár például a magyarokat, még gyerekkori élményei és ortodox családjának hatására, kevéssé kedvelte -, hanem valamiféle spengleri antikommunista és antimodern Nyugat-védelem okán állt a Vasgárda mellé. „Nincs politikus, akit jobban tisztelnék és becsülnék, mint Adolf Hitler", írta a harmincas években. A németektől és a nemzeti szocializmustól várta az amúgy nem csak antikommunista, de nietzschei alapokon kereszténykritikus szerző Európa - értsünk ezalatt bármit is - védelmét. Főleg a kommunizmust és a liberalizmust, de Nietzsche után magát a zsidókereszténységet is - annak egyenlősítő elvei okán - elvetette, s veszélyesnek tartotta az elitista értelemben felfogott kultúrára.

 

Rövid berlini tartózkodás után, a harmincas évek vége felé Párizsba ment, ahol élete végéig a művésznegyedben, a Quartier Latin egyik manzárdlakásában élt. A Vichy-rendszerben egy rövid ideg a fasiszta román állam kultúrattaséja volt, de aztán megromlott a viszonya Antonescu környezetével. Cioran életében utoljára a negyvenes évek elején járt Romániában.

Művei többségét, amely az antimodern, kultúrpesszimista hagyományba illeszkedik, franciául írta, s később nem csak vasgárdista múltját ítélte meg kritikusan, de saját románságát is. „Egy életen át küzdök vele", vallotta be.

Cioran azonban élete végéig antikommunista maradt, nem véletlenül figyelte meg őt több évtizeden át a Securitate. A román titkosügynökség azzal fenyegette az esszéistát, hogy nyilvánosságra hozzák fasiszta múltját, és akkor - például a szintén megfenyegetett, román disszidens íróhoz, Vintila Horiához hasonlóan, akinek végül a múltja miatt a Goncourt-díjról is le kellett mondania - Cioran irodalmi karrierjének is vége szakadhat a baloldali francia kulturális életben. Még a nyolcvanas években is román ügynökök mindenféle okokkal antiszemita kijelentésekre akarták rávenni Ciorant, ő azonban legtöbbször dodonai válaszokat adott a zsidóellenes provokációkra. Ami persze kevéssé filoszemitizmusról tanúskodik, mint inkább taktikai érzékről.

Cioran műveiben a kultúra hanyatlásáról szólt, és egy nihilista alapú morál megteremtésére törekszik, amelyben az ember éppen az élet értelmetlenségét, kilátástalanságát belátva teremt mégis értéket, mert alkot. Nagy hatással volt rá a buddhizmus is, főleg annak spirituális nihilizmusa. Cioran a semmit szintén nem ürességként, hanem lehetőségként, vigaszként fogta fel. Éppen azért vagyunk szabadok, mert a semmiből a semmibe tartunk. Ha lenne értelem és valós cél, ha elfogadnánk a formákat és a fogalmakat, akkor lebéklyóznánk magukat.

1995 nyarán halt meg Párizsban. Mind a mai napig számos radikális iskola magának, elődjének tulajdonítja. Tény: nem csak a jobboldali anarchistákra, az intellektuális fasizmusra hatott, de a posztmodern irodalomra és a dekonstrukcióra is, nem véletlen, hogy Susan Sonntagtól Jacques Derridáig sokan méltatták. Ő maga azonban nem akart sehova sem tartozni, s párizsi manzárdszobájába visszavonulva tartotta magát távol a mindennapok világától.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb