Rohingyák úton

2015. június 5./NOLTibetPress

eredeti cikk

Elég régen vagyok újságíró/olvasó, hogy emlékezzek a korábbi menekültválságokra. Amikor a fejlett világ megmozdult Bangladesért, vagy az éhező Etiópiáért. Fantasztikus volt a szolidaritás. Sorsuk megrázó volt, de nem értek el a fejlett világig. Most meg itt vannak a küszöbön, sőt át is léptek rajta. A világtörténelem a gazdasági válságok, katasztrófák miatti, vallási, vagy háborús dúlások miatti menekülések globális históriája. A magyarok is így érkeztek ide...

Nem csak Európának kell megoldást találnia a Földközi-tengeren hányódók, a határokon átszökők sorsára. Naponta látjuk a hasonlóan rettenetes felvételeket, amelyek az Andamán-tengeren tévelygő bárkákról készülnek. Mianmari rohingyák és bangladesiek utaznak a lélekvesztőkön dél felé. Indonézia, Malajzia a céljuk. Ott akarnak menedéket találni. A bangladesiek feltehetően migránsok, akik munkát keresnek. A rohingyákat azonban a jogfosztottság és kétségbeesés hajtja a bizonytalanságba. Ez a bengáli eredetű muzulmán nép évszázadok óta él a korábban Burmának nevezett országban. Érdektelen, hogy idénymunkásokként települtek oda, vagy a határvidék vegyes lakosságaként kerültek Burmába, amikor megvonták a határokat. Ott vannak több millióan és a hírek szerint rasszizmus és jogtalanság a sorsuk.

Üldözte őket a burmai katonai diktatúra, s nem lett jobb soruk most sem, amikor az ország nyitottabb a világra, s lassacskán demokratizálódik. Pogromok, gyilkosságok, nélkülözés – így jellemzik a nép mai sorsát. Nincs állampolgárságuk, nem vállalhatnak munkát, és a kiteljesedő médiaszabadsággal szabad lett a velük szembeni faji uszítás. Azt kell megélniük, hogy a békésnek tartott buddhizmus is képes gyilkos ideológiává fajulni. A soknemzetiségű Burmát a muzulmánok gyűlölete egyesíti. A demokráciamozgalom vezére, a Nobel-békedíj tulajdonosa Ang Szán Szu Csi asszony ezért egy szóval sem kérte honfitársait: viselkedjenek emberien. Sokáig képtelenek voltak az emberséges viselkedés legalább mímelésére a térség államai is. A nemzetközi média nyomása késztette őket, hogy pár ezer menekülőt partra engedjenek – szigorúan rövid időre. A tehetősebb muzulmán államok közvéleményét nem hatja meg, hogy a menekülőket iszlám hitük miatt is üldözik.

A világ úton van. Miközben Európa (és általában a gazdag világ) válságról panaszkodik, látjuk, hogy a valódi bajok a föld más pontjain vannak. A globális menekülést globális bajok okozzák. A gazdag világ (és mi is a része vagyunk ám!) alapvetően élvezi a globalizáció eredményeit, de vak a világméretű nyomorra. Nem akar tudni a világméretű embertelenségről sem. Lehet, hogy azért félnek annyira az európai közös fellépéstől, vagy a „világkormánytól”, mert ez ráébresztené a nemzeteket a globális szolidaritáshiányra is. Oldják meg ott a problémákat! – süvöltik a helyi vezénylő tábornokok a világba. Ez azt jelenti, pusztuljanak ott, helyben.

Miklós Gábor