Ritkán látott dühöt szabadított fel Kínában a koronavírus

2020. január 29./Index.hu/TibetPress

eredeti cikk



Noha ránézésre a kínai hatóságok eleinte nem vették elég komolyan az új koronavírust, az utóbbi napokban nagyon jelentős erőket mozgósítottak a járvány megfékezése érdekében. A kezdeti titkolózás után Kína ráadásul az átlagosnál jóval nagyobb transzparencia mellett dolgozik a betegség megállításán. Ez alapján azt hinné az ember, hogy a kínai kormány remekül áll a betegség elleni harcban, a közösségi médiát átböngészve azonban hamar kiderül, hogy

NEM EGÉSZEN EZ A HELYZET.

A kínai online platformokon egymást érik a vitriolos kommentek és mémek a kormánytisztviselőkről, sorra tűnnek fel a kezeletlen családtagokról készült videók és az olyan felvételek is, amik zsúfolt kórházi folyosókat mutatnak be, ahol ránézésre halottak is vannak a betegek között.

A hivatalos narratíva és a közvélemény ilyen mértékű kontrasztja egyáltalán nem jellemző Kínára, a járvány kezelése azonban olyan mértékű közfelháborodást váltott ki, amit még Pekingnek sem könnyű leküzdeni. A gyeplőt már elkezdték visszarántani, néhány esetben azonban így is kénytelenek voltak fejet hajtani az emberek haragja előtt.

Milyen vírus?

A mostani esetet számos ponton hasonlít a 2002-2003-ban világméretű pánikot kiváltó súlyos akut légzőrendszeri szindróma (SARS) terjedéséhez, így többek közt abban is, hogy a kínai hatóságok eleinte megpróbálták elhallgatni a dolgot. Peking akkor hónapokig visszatartott szinte minden információt a járvánnyal kapcsolatban, végül azonban a relatíve független média és különféle aktivista szervezetek nyomására elismerték, hogy mekkora a probléma.

Kína azóta sok szempontból rengeteget fejlődött – egyebek mellett a közegészségügy terén is –, azonban a technológiai és a gazdasági fejlődésnek voltak árnyoldalai is. Peking mostanra sokkal keményebben szabályozza a médiát, az internetet és a civil társadalmat is, így azok a szervezetek és lapok, amik 2003-ban felelősségre vonták a kormányt, mára teljesen eltűntek. Ugyan az okostelefonok és a közösségi média korában egyértelmű volt, hogy nem lehet hónapokig elhallgatni egy ekkora volumenű járványt,

AZ ELSŐ REAKCIÓJUK MÉGIS A TAGADÁS VOLT.

Amikor az új koronavírus december 8-án felütötte a fejét és terjedni kezdett, a vuhani hatóságok nem pusztán ragaszkodtak hozzá, hogy kézben tartják a helyzetet, nyolc embert ki is hallgattak, mert "rémhíreket terjesztettek az interneten". Persze nem ők lettek volna az elsők, akik nem ismertek fel időben egy járványt, és alapvetően azzal sincs baj, hogy Peking szeretné elejét venni a pánikkeltésnek és a futótűzként terjedő álhíreknek. Vuhanban ugyanakkor nemhogy nem akadályozták meg a vírus terjedését, egy sor döntéssel még táptalajt is biztosítottak neki. Tömegével csődítették össze az embereket – egyebek mellett egy 40 ezer családot számláló vacsorára –, és cukorkaként szórták az ingyenjegyeket a kínai újévhez köthető eseményekre.

Az, hogy a kormány aktívan akadályozta az embereket abban, hogy tájékozódjanak a vírusról, remekül látszik akkor is, ha összehasonlítja az ember a Google és a kínai keresőmotor, a Baidu statisztikáit. Az első esetekről december 31-én esett először említés Vuhanban, ekkor mindkét keresőben meg is ugrott a "vuhani tüdőgyulladás" kulcsszóra érkezett keresések száma. A Google keresőjében aztán rövid csökkenés után ugrásszerűen kilőtt a dolog, a Baidun viszont folyamatosan csökkent, egészen addig, míg a kínai hatóságok január 20-án be nem jelentették, hogy 24 órán belül megtriplázódott a betegek száma.

Ezen a ponton már a kormány is ráébredt, hogy a transzparencia kifizetődőbb lesz ebben az esetben, addigra azonban már megkezdődött a kínai újév idején berobbanó utazási szezon. Így rengeteg olyan ember utazott el Kínába, akik jó eséllyel otthon maradtak volna, ha bármi jele van annak, hogy járvány törhet ki.

Szorul a marok

Ennek fényében nem meglepő, hogy a kínai közvélemény fel van háborodva, a dolgot pedig csak tovább fűti az, hogy a nagyobb transzparencia ellenére azért Kínában mégis csak a Párt az úr. Ez abból is jól látszik, hogy ha valaki a kínai közmédiából próbál meg tájékozódni, mást se fog látni, mint a hősiesen Hupejbe siető kínai orvosokról szóló híradásokat.

Ugyan a kereskedelmi színtéren több médium is alaposan, sőt, néha kritikusan foglalkozott a témával, továbbra is tömegesen tűnnek el a cikkek és a hozzászólások. A különféle online platformok óva intenek mindenkit a "rémhírek" terjesztésétől, és néhány lapnak már most bocsánatot kellett kérnie a túl kritikus hangok miatt.

A kínai közösségi médiában nem a cenzúra hiánya miatt van ekkora felháborodás, hanem annak ellenére. Persze az továbbra is lehetséges, hogy a cenzúra még a mostaninál is feljebb kapcsol majd, hogy a kormány alakíthassa a narratívát.

– mondta ezzel kapcsolatban Xiao Qiang, a kínai internet kontrollját vizsgáló China Digital Times alapítója, és nem is tévedett, Peking ugyanis láthatóan nem éri be ennyivel.

Hszi Csin-ping a hétvégén több másik magas beosztású kormánytisztviselővel tanácskozott a vírus miatt, az itt megbeszéltek alapján pedig a járvány elleni fellépés egyik fontos pontja lesz az, hogy "megerősítsék a közvélemény irányítását". Ebben vélhetően sokat fog segíteni az, hogy az ország egyik főidelógusát, Wang Huningot nevezték ki a vírus megfékezésére létrehozott csapat vezetőhelyettesének, aki alapjáraton a Párt publicitásért felelős alegységét irányítja.

A hatóságok emellett azt is felismerték, hogy a közösségi médiát a javukra is fordíthatják. A WeChat nevű csetalkalmazásból például továbbra is törlik a "rémhíreket", emellett egy új funkció is került bele, amin keresztül az emberek megoszthatják a saját tapasztalataikat és infóikat a betegségről és az arra érkező reakciókról is.

Ilyen a szocializmus

Az mindenesetre egyértelmű, hogy a kínaiak dühösek, és ennek hangot is adnak. Hupej tartomány kormányzója, Wang Xiaodong például azért került össztűz alá, mert egy vasárnapi sajtótájékoztatója során nem volt rajta arcmaszk és Vuhan főpolgármestere, Zhou Xianwang sem részesült kellemesebb fogadtatásban. Ő hétfőn adott interjút az állami tévének, de az élő közvetítések csetszobáiban leginkább csak az foglalkoztatta az embereket, hogy mikor fog már végre lemondani.

Vannak, akik szerint a kínai vezetés élő pajzsnak használja a hupeji és főleg a vuhani tisztviselőit, akiken így az elkerülhetetlen leváltásuk előtt az emberek kitölthetik a dühüket, de jól látszik, hogy a kínaiak nem csak rájuk mérgesek. Hszi Csin-ping például szintén nem vívta ki a rokonszenvüket azzal, hogy nem tett semmilyen bejelentést, amikor elterjedt a koronavírus híre az országban. A kínaiak hamar el is kezdtek arról posztolni a Weibón, hogy hol lehet, de hiába nem írták le a nevét, a cenzorok így is tömegesen törölték ezeket a bejegyzéseket.

Erre válaszul néhányan Donald Trump nevével helyettesítették a kínai elnök nevét, de olyanok is voltak, akik még ennél is sokkal ravaszabb módon elkezdtek tömegesen értékeléseket írni a csernobili atomkatasztrófa történetét bemutató Csernobilhoz. Ezek nem is voltak idegenek az HBO minisorozatától, de azért nem kell sokat gondolkodni ahhoz, hogy valami mást is lásson az ember az olyan mondatok mögé, hogy

BÁRMIKOR, BÁRMELYIK ORSZÁGBAN UGYANAZ TÖRTÉNIK, MINDENT EL KELL TUSSOLNI,

meg hogy

ILYEN A SZOCIALIZMUS.

De mit fognak elérni ezzel a kínaiak?

Nagy valószínűséggel semmit. Pekingnek kifejezett célja, hogy kordában tartsa a közvéleményt, ehhez pedig minden lehetőség adott is. Éppen emiatt attól semmiképpen nem kell tartani, hogy hirtelen összeomlik Kínában a pártállami rendszer – sőt, az sem biztos, hogy Hupej tartományban lesznek majd komolyabb személyi változások –, de ha nem sikerül megfékezni a vírust, az könnyen Hszi Csin-ping párton belüli ellenségeinek megerősödéséhez vezethet.

Ezzel együtt az biztos, hogy a jelenlegi népharag ritka megnyilvánulása a Kínai Kommunista Párt elleni nyílt kifakadásnak, a kínai vezetés pedig bizonyos szempontból megértő is a krízisre érkező reakciókkal szemben. Erre jó példa a WeChat korábban taglalt új funkciója, illetve az is, hogy a The Paper nevű lapban megjelenhetett az a videó, amiben egy vuhani férfi az utcákon kóborolt, mert nem talált olyan kórházat, ami kezelte volna – még akkor is, ha egyes szakértők szerint az ilyen anyagok is csak azért láthatnak napvilágot, mert a kormány ezekkel akarja elkendőzni a valóban rázós ügyeket.

A kínaiak felhördülésének ugyanakkor legalább egy helyen kézzel fogható eredménye is volt. A dél-kínai Santou városában vasárnap jelentették be, hogy a vuhanihoz hasonló karanténtterveznek bevezetni, de miután a döntés hatására pánikszerű vásárlásba kezdett mindenki, inkább gyorsan lefújták az egészet.

 Flachner Balázs

Erre válaszul néhányan Donald Trump nevével helyettesítették a kínai elnök nevét, de olyanok is voltak, akik még ennél is sokkal ravaszabb módon elkezdtek tömegesen értékeléseket írni a csernobili atomkatasztrófa történetét bemutató Csernobilhoz. Ezek nem is voltak idegenek az HBO minisorozatától, de azért nem kell sokat gondolkodni ahhoz, hogy valami mást is lásson az ember az olyan mondatok mögé, hogy

meg hogy