Rekonstruálják a bamijani Buddhát

2011. december 20. /barikád.hu/TibetPress

A Müncheni Technikai Egyetem szakértői rekonstruálják az afganisztáni óriás Buddha darabjait, hogy megtudják, hogyan nézett ki az fénykorában. A híradásokból jól ismert csodás szobor a fehér hunok alkotása lehetett.

A szentélyben emelkedő szobrok közült a Nagy Buddha 55 méter, a kicsi pedig 38 méter magassággal hirdette az ókori nagy tanító dicsőségét. A Selyemút karavánútja mentén elhaladt kereskedők szívesen álltak meg és imádkoztak, hogy útjuk szerencsés legyen. Ma ez az ősi zarándokhely a világ legnagyobb Buddha ábrázolásai közé tartozik. Nemcsak az emlékmű állt ott, hanem köréje kolostor épült, ahol szerzetesek ezrei végezték szertartásaikat.

Feléledő szobrok

Afganisztán Bamijan völgyében emelt csodálatos emlékműről német kutatók mondtak szakvéleményt. Közel másfél éves munkájuk után kiderítették a szobor pontos korát. Buddha stílusa, valamint a szerves anyagokból kivont minták alapján a szentélyben álló kis Buddha 544 és 595 között a nagy pedig 591 és 644 között készült, vagyis mindkettő a fehér hun korszakba esik bele. A vizsgálatokból arra is fény derült, hogy a szobor egykor milyen színekben pompázott. A kutatást vezető Erwin Emmerling a sajtónak elmondta, hogy a Buddhákat régen élénk színekkel kenték le, hogy odavonzza a messzi látogatók tekintetét.  A szobrot az évszázadok alatt többször is átfestették, mert azok időről időre kifakultak. A külső ruhát, a szangatit először sötétkékre, a belsejét rózsaszínre festették, majd a tetején élénk narancssárga következett. Valószínűleg hasonló ruhában jártak az akkori szerzetesek is. Később viszont nagy átalakítást végeztek és a nagy Buddhát vörös és fehér színűre kenték át, a ruházat belseje pedig kék lett. Ez az átalakítás a 10. században történhetett, valószínűleg akkor megváltozott a szerzetesi divat. A 11. századi írott források már egy nagy vörös és egy holdszínű fehér Buddháról szólnak, mely a bamijani két szoborra utalhat.

Türelmes hunok

A bamijani Buddha szobor kiemelt média figyelmet kapott azóta, hogy 2001-ben a tálibok felrobbantották. A történeti forrásokat tanulmányozó japán és angol történészek azóta kiderítették, hogy a buddhizmus korántsem volt annyira népszerű vallás a középkorban, mint azt a híradások felénk közvetítették. Takasi Osawa, japán kutató a kínai krónikák adataival, valamint helyi, hun feliratok elemzésével kiderítette, a késő ókorban a térséget uraló indo-szkíták, a kusánok még Buddha híveinek számítottak, de a közép-ázsiai térségben felemelkedő és az 5. században nagy hódítókká vált fehér hunok ragaszkodtak őseik vallásához, a táltoshithez és csak névleg vették fel az idegen hit tanait, így a buddhizmust. Már a 6. században Indiába tartó kínai zarándokoknak is feltűnt, hogy a buddhista szentélyek mellett mennyi nem buddhista él, akik a hunok ősi hitét követték. A vallási türelemről híres heftaliták azonban nemcsak megtűrték Buddha követőit, hanem  ők adták parancsba, hogy építsék fel a környékbeliek számára ezt a csodás kolostort és emlékművet.