Politika: Kelet kapuja Budapest

2011. július 7./Polgár INfó/TibetPress

Kétoldalú megállapodásokat írtak alá Kína és Magyarország között. Furcsa dolgok mennek végbe, a világban, a politika nem mindig tudja sikerre vinni a gazdasági életet.

Az első világháború győztes hatalmait a nagy zsákmány ellenére gazdasági válság gyötörte, ami magával sodorta a vesztes országokat is. Ebből keresve a kiutat, egyik győztes (olasz) és egyik vesztes (német) ország a hazai (nemzeti) alapokra építkezve nagyon rövid idő alatt, nagyon eredményesen helyreállította gazdasági életét, ami másokat is példája követésére késztetett. Háborúba torkollott a renddel ellentétes kísérlet, ami a harmadik útként jelölt gazdasági megoldás tilalmát eredményezte.

A második világháborút követően, a nemzetköziség szellemében, két – módszereiben szögesen ellentétes – gazdasági rendszer maradt győztesen, hogy majd látványos vetélkedőben váljon – egyik vagy együtt – a világ gazdasági életének meghatározó, kizárólagos szisztémájává. A győztesek nyugati táborában a szabadkereskedelem, a keleti táborban a kötött államkapitalizmus elméletét követő rendszerrel indult a küzdelem. Érdekességként végül a Szovjetunió összeomlott államkapitalizmusával, Kína viszont sikeres államkapitalizmusával építkezett be a globális pénzügyi rendszerbe.

Ám jó lesz óvatosabban bánni ilyen egyszerűsítéssel, Mao uralmának szélsőséges kommunizmusa hetven millió kínai életébe került. Utódai a gazdaság kérdéseit kiszabadították a politikai doktrina gúzsából, aminek során a kommunizmus eszmei tartalma mind hígabb lett. Kína egyelőre olcsó munkaerővel közelít, de a jövőben fogyasztói tömegével vonul be a világgazdaság egészébe, ma még kiszámíthatatlan következményekkel.

A kínai miniszterelnök március 14-én jelentette ki, hogy a politikai rendszer átalakítása semmiképpen nem könnyű feladat egy 1,3 milliárdos országban. Mint mondta: a gazdasági és a politikai reform végrehajtása összehangoltan kell, hogy történjen. Hozzátette ugyanakkor: a politikai átalakítás feltétele az eredményes gazdasági átalakulásnak. Mondhatjuk: ez a kommunizmus kezelése kínai módon?

Dr. Drábik János elemzése szerint: „Kína gazdasági sikerei jelentősen függnek a nyugati tőke és technológia beáramlásától. Nagy-Kína úton van afelé, hogy az eurázsiai térség vezető hatalma legyen. Nyomás alá helyezheti szomszédait, de megelégedhet azzal is, hogy a befolyás gyakorlásának közvetettebb módját válassza. Egy Nagy-Kína által gyakorolt befolyás egybeesik Amerika geostratégiai érdekeivel Eurázsiában. Így például Kína Közép-Ázsiában korlátozza Oroszországnak a cselekvési szabadságát. Ez amerikai érdeket is szolgál, mert az Egyesült Államok ki akarja terjeszteni gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai hegemóniáját erre az eddig tőle elzárt térségre. Kínának ebben a térségben és a Perzsa-öböl térségében megegyeznek az érdekei Amerika érdekeivel. Szabad utat kell biztosítani az olajtermelő régióba, és fenn kell tartani e térség politikai stabilitását.”

Zbigniew Brzezinski, az amerikai politika egyik építőmestere „A nagy sakktábla” című művében kifejti, hogy a jelenlegi amerikai világhatalmi gyakorlat előtti ötszáz évben a világhatalom központja Eurázsia volt. „Nyilvánvaló, hogy az egész világon szerteágazó kapcsolatokat ápoló Amerika számára, ha meg akarja őrizni világhatalmi szerepét – aminek érdekében ajánlatos megakadályoznia egy egyeduralkodó és ellenséges eurázsiai hatalom létrejöttét –, központi kérdés marad, hogy eligazodjon az eurázsiai hatalmi viszonyok között… Eurázsia tehát az a sakktábla, melyen a globáis elsőbbségért vívott küzdelem tovább folytatódik.” Szerinte Japánnak és Amerikának együtt kell megoldani a világ új problémáit, miközben a térségben Kína tölti be a vezető szerepet. Ez eredményezne egy olyan eurázsiai hatalmi egyensúlyt, amelyben Nagy-Kína ugyanazt a szerepet töltené be Eurázsia keleti szélén, mint az erősödő Európai Unió a nyugatin.

„Kínának piacra és befektetési terepre van szüksége, hogy űzze-hajtsa a saját és a világgazdaságot, mivel a legendás tízszázalékos GDP-bővülés számára élet és halál kérdése. Ha a nyugatiak nem vásárolnak tőle, akkor elmarad a fejlődés, ez feszültségeket kelt odahaza, ami súlyos eredményekkel járhat, így Peking elemi érdeke, hogy kihúzza a csávából a megrekedt európai gazdaságot. Mondjuk friss pénzzel, amely mindig jól jön az adósságok hálójában vergődő öreg kontinensnek. Kína nem jótékonysági intézet, hanem egy érdekeit védő gazdasági nagyhatalom, amely most Magyarországon fogja megvetni a lábát, hivatalosan is.” (Sitkei Levente, Magyar Nemzet.)

Mindezek előre bocsátása után érzékeljük, hogy a magyar kormány Kína-politikája nem jelent szembehelyezkedést Amerika szándékaival. Az Eurázsia (tehát a teljes európai és ázsiai földrész) feletti amerikai ellenőrzés politikai légkörében az egységesülő Európának és a gazdaságilag fellendülő Kínának a jelenlegi minimális, majd még a jövőben sokszorosabb kapcsolata is az uralkodó világpolitika keretein belül van. Ez a kapcsolat gazdasági, amiben politikai–ideológiai vonatkozásoknak nincs tere. Az EU–Kína kapcsolat indulását beindító Eu-országnak, tehát Magyarországnak, méretes előnyt biztosít a kapu szerep, amiről az alábbi hír szól:

Június utolsó hétvégén Magyarország és Kína tizenkét megállapodást kötött egymással konkrét programokról, befektetési alapokról és pénzügyi keretekről Ven Csia-pao kínai kormányfő kétnapos hivatalos, budapesti látogatásának második napján. Jang Csie-cse külügyminiszter és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter aláírta az egyezményeket.
Orbán Viktor miniszterelnök a megállapodásokat rendkívül fontos mérföldkőként és sikerként értékelte hazánk megújulása szempontjából. Ven Csia-pao azt mondta, hogy Kína hajlandó magyar államkötvényt vásárolni, a kínai állami fejlesztési bank pedig egymilliárd eurós külön hitelt fog biztosítani a magyar félnek a kölcsönös befektetések előmozdítására.

A kétoldalú megállapodás alapján fejlesztik a légi, a vasúti és a folyami közlekedést, ösztönzik a befektetéseket. Szándéknyilatkozatot írtak alá a kulturális együttműködésről és kulturális központok kölcsönös létesítéséről. Létrehozzák a Huawei informatikai óriáscég európai ellátóközpontját. A magyar piacra irányuló kínai export 90 százalékát már ma is hightech eszközök, elektronikai alkatrészek adják. A világ második legnagyobb telekommunikációs berendezés gyártója, a Huawei, például európai méretű logisztikai és összeszerelő bázist készül létrehozni Pécsett és Komáromban, az ugyancsak kínai ZTE a Telenor Magyarország 4G mobilhálózatának kiépítésén tüsténkedik, s a Hajdú–Bihar megyei Berettyóújfaluban is ázsiai háttérrel indulna be egy napelem üzem.

A többségi kínai tulajdonú Borsod-Chem Zrt. 1,1 milliárd euró összegű pénzügyi együttműködési megállapodást kötött a Bank of China-val. Szolnokon citromsavgyárat alapítanak. Létrejön egy világítótestek gyártásával foglalkozó európai bázis. A légi közlekedési cégeket egyesítő és más ágazatokban is érdekelt HNA-csoport stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tőketársaság Zrt.-vel. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége és a Kínai Kereskedelmi Kamara között együttműködési nyilatkozat jött létre a bilaterális üzleti tanács felállításáról.

„A mai napot rendkívül fontos mérföldkőnek és sikernek tekintem Magyarország megújulásában – fogalmazott Orbán Viktor. – Ahhoz, hogy a Magyarországon most zajló átalakulás sikeres legyen, végre lehessen hajtani a teljes gazdasági fordulatot, az országnak új típusú szövetségekre és szövetségesekre is szüksége van. Ma úgy zártuk le a tárgyalásokat, hogy Kína és Magyarország ilyen új szövetségesei lehetnek egymásnak” – mondta a miniszter-elnök.

A kérdésre, hogy a tárgyalásokon szó esett-e ideológiai kérdésekről, Orbán Viktor így válaszolt: „Abban értettünk egyet, hogy tiszteletben tartjuk egymás politikáját, és ez je-lenti az elvi alapját az együttműködésünknek”. Említette, hogy az érintett kínai és magyar cégek megállapodást kötöttek egymilliárd dollárnyi vegyipari befektetésekről. Elmondta, hogy Kína Magyarországon kívánja létrehozni közép-európai logisztikai–közlekedési platformját. Hozzátette: a kétoldalú kereskedelmi forgalom megkétszerezéséhez szükséges pénzügyi feltételeket Kína biztosítja. „Történelmi segítséget kaptunk Kínától” – szögezte le Orbán Viktor, és kiemelte: „Magyarország számára fontos, hogy Kína hajlandó magyar államkötvényeket vásárolni. Magyarország képes finanszírozni magát a pénzügyi piacokról”. A kínai kötvényvásárlással kapcsolatban pedig megjegyezte: „ezzel a magam részéről az ország finanszírozásának középtávú bizonytalanságát eltűnni látom”. Azt mondta, Magyarországnak ez a biztonság kell ahhoz, hogy bátran végig tudjon menni a gazdaság újjászervezésének útján, „a magyar gazdaság újjászervezésének programja nem akadhat el pénzügyi bizonytalanság miatt”.

Orbán Viktor azt mondta, „azt kívánjuk Kínának, hogy folytassa azt a politikát, amivel fantasztikus sikereket ért el az elmúlt évtizedben. Mi magyarok megemeljük a kalapunkat az előtt a fantasztikus teljesítmény előtt, amivel emberek százmillióit sikerült a jobb élet irányába vezetni, és reményt adni számukra a jövőt illetően. Nemcsak jó szövetséget kötöttünk, hanem büszkék is vagyunk erre az új szövetségre.” Úgy fogalmazott, örömmel állapítja meg, hogy a két ország kapcsolatát a kölcsönös tisztelet jellemzi.

Mint mondta, örül, hogy egy olyan állam miniszterelnökét fogadhatta, amely nemcsak saját népének fejlődését mozdította elő az utóbbi években, hanem teljesítményével a globális jóléthez is nagyszerű módon járult hozzá. Elmondta, hogy Ven Csia-pao jövő évi viszontlátogatásra hívta meg, és ezt elfogadta.

Ven Csia-pao azt mondta a nemzetközi sajtó képviselőinek, hogy a kínai–magyar kapcsolatok fejlődésének nagyon szilárd alapjai vannak. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt huszonnégy évben, a korábbi kínai miniszterelnöki látogatás óta a világban és Magyarországon nagy változások történtek, de a kínai–magyar barátság töretlen maradt. Kifejtette, azért választotta mostani európai körútja első állomásának Magyarországot, mert fontosnak tartja a két ország közötti baráti együttműködést és partnerséget. Arról is beszámolt, hogy a kétoldalú kulturális kapcsolat előmozdítása céljából százötven magyar fiatalt hívtak meg Kínába.

Ven Csia-paot, kétnapos hivatalos látogatásán, mintegy száz üzletember kísérte el ötnapos európai körútjára – Magyarország után Nagy-Britanniába, majd Németországba látogattak –, sajtókísérete pedig negyventagú volt.

A Demján Csoport az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének budapesti látogatásához időzített megállapodás új távlatokat nyújt az egyre erősödő magyar–kínai kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban, a két cégcsoport közti együttműködés pedig lehetővé teszi, hogy Magyarország a kínai gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi kapcsolatok európai kapujává váljon. A felek nagyszabású fejlesztéseket terveznek a logisztika, a reptérfejlesztés, a légiközlekedés, az ingatlanfejlesztés, a hotel- és bevásárló-központ fejlesztés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a pénzügyi szolgáltatások területén – áll a közleményben.

Demján Sándor az aláírást követően, a közlemény szerint, hangsúlyozta: a beruházások eredményeként több ezer új munkahely jön létre Budapesten és számos más magyarországi városban. Csen Feng , a HNA Group elnöke kiemelte: „A Hainan Airlines Peking–Budapest járata a kínai és magyar nép közötti baráti kapcsolatok ápolásának egyik meghatározó csatornájává vált.”

A Demján Sándor érdekeltségébe tartozó cégek (egyebek között a TriGranit és az Euroinvest) nevében a magyar nagyvállalkozó stratégiai egyezményt kötött a kínai HNA Grouppal. A TriGranitnak eddig nem voltak kínai kapcsolatai, de most kiváló üzleti lehetőségek mutatkoznak a milliárdos magyar vállalkozó és cégei előtt főleg újabb magyarországi és kínai beruházásokhoz.

A Kínai Népköztársaság egyik legnagyobb vállalatcsoportjának számító HNA Group tevékenységi köre felöleli a légiközlekedés, ingatlanfejlesztés és -üzemeltetés, logisztika, turizmus és pénzügyi szolgáltatások területeit. A Demján Csoporttal karöltve a felek nagyszabású fejlesztéseket terveznek a logisztika, a reptérfejlesztés, a légiközlekedés, a hotel- és bevásárlóközpont építés, a közlekedési infrastruktúrafejlesztés és a pénzügyi szolgáltatások teljes vertikumában.

Pontosan nem jelölték meg, hogy a repülőtereket tekintve melyiknél fognak együttműködni. Nem zárható ki, hogy ez Tököl lesz, ahol az Euroinvest már korábban megvetette a lábát. Terítéken lehet még a Vas megyei Porpác is, ahol egy sanghaji befektetői csoport akar cargo repülőteret létrehozni, akár ebbe is beszállhat a HNA és a Demján Csoport. A légiközlekedési szektornál maradva szóba jöhet még Ferihegy is, hiszen a HNA nyíltan pályázik a Malévre, s így annak fő bázisán is komoly szerephez juthat – kiegészítve a német Hochtief többségi tulajdonában lévő Budapest Airport infrastrukturális beruházásait.

Varga Mihály álllamtitkár így nyilatkozott: „A kínai gazdaság mögött elképesztő teljesítmény van. Azt a társadalmi eredményt sem szabad lebecsülni, amely százmilliókat emelt ki az éhezés, a nincstelenség világából. Sikertelen kísérletek tucatjai mellett a kínai változások példaértékűek. Az itt működő kínai cégek magatartása – például a Borsodchem esetében – munka- és befektetőpárti. Ez pedig egybeesik a magyar kormány munkahely teremtési törekvéseivel. Uniós tagként mi stratégiai partnere lehetünk Kínának abban, hogy Európával szorosabbra fűzze a kapcsolatait. Egy sikeres gazdaság egy válsággal küszködőével. Szombaton 12 megállapodást írtunk alá, remélem, hamarosan követi a többi, például az állampapírpiacon.”

Két nagy politikai–emberjogi bűn terheli Kínát, és ezekhez erkölcsi alapon mi magyarok is viszonyulunk. Az egyik Tibet lerohanása, bekebelezése Vörös Kínába – ahogy annak idején megkülönböztettük Taiwantól vagyis Nemzeti Kínától. A magyar emigráció maximálisan kihasználta a tájékoztatás lehetőségeit a nemzetközi felháborodás mentén, párhuzamba állítva 1956. november 4-i szovjet támadással, aminek moszkvai elhatározásához Peking biztatása erősen hozzájárult.

A másik bűn 1989-ben történt, amikor a kommunista hatalom véres kegyetlenséggel szétverte a Tiananmen téri demokratikus diákmegmozdulásokat. Ezt is világraszóló felháborodás kísérte, pedig akkor közeledtek nagy igyekezettel a nyugati hatalmak Kínához „rendezni a vitás kérdéseket”. Azóta eltelt több mint húsz év, ami alatt a teljes fejlett gazdaságú országok, köztük Ausztrália is, jelentős gazdasági kapcsolatot építettek ki Kínával. Már nem említik, hogy „Vörös”, ritkán történik utalás a hatalom kommunista voltára.
Tibet felszabadulását elnyeli a nagypolitika. Nem Magyarország dolga szemrehányni Kínának korábbi magatartását. Ne követelje senki Magyarországtól, hogy erkölcsbírói szerepet vállaljon, veszélyeztetve olyan gazdasági lehetőséget, amivel egyéb nagyhatalmi nyomorgattatásait enyhíteni tudja. Nem a magyar dorgálástól fog elállni ilyen viselkedéstől, arra majd a saját népe gazdasági haladásához szükséges nyugalma és békéje kényszeríti rá, ami csak idő kérdése.

Kína lendületes fejlődésen megy át, amiben a politikai szempontok egyre inkább háttérbe szorulnak. Kína nem ártott nekünk, nem volt részese trianoni megcsonkíttatásunknak, nem bombázott magyar falvakat, városokat, és lám olyan nagyhatalmakkal, amelyek ezt megcselekedték, Magyarországnak barátinak, szövetségesnek illett a múltban, illik a jelenben is, lenni.

Hasonlóan fogalmazott Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, aki szerint a távol-keleti ország gazdasági csúcsteljesítménye háttérbe szorítja ezeket a szempontokat: „A reálpolitika a nyugati világtól – benne az Európai Unióval és persze Magyarországgal – azt követeli meg, hogy az ötezer éves kultúrával bíró Kínával szemben ne tanári tekintéllyel lépjen fel. Ha ezt egy ország megteszi, számolnia kell azzal, hogy ez kontraproduktív hatással járhat a Kínával fenntartott kapcsolatok terén.”

Hasznosítani kellene olyan lélektani elemeket is, amikről említés történik a jelenlegi kínai kapcsolatok idején, nevezetesen élvezni a közös ázsiai származás tudatának előnyeit, ami abból ered – ahogy Matura Tamás megjegyezte: „Kínában sokan egy-fajta kulturális és történelmi romantikával tekintenek Magyarországra, népünk hun eredetét tekintve. Ezt erősíti Kínában a ‘Hungary’ név át-írása az »ázsiai hun nemzetség« kifejezést tartalmazza, ami a mi ázsiai gyökereinket, és ilyen módon a kínai–magyar kvázi rokonságot támasztja alá a szemükben.”

A nagy falat ugyan a hunok ellenében építették, de a falon túl mégis lehet ápolni az ázsiai testvériséget, ami nem árt a mai magyaroknak, akiket például a tótok visszadeportálnának a „sötét” Ázsiába, mivel hogy ők öt perccel előbb érkeztek meg a Kárpát-medencébe.
Csapó Endre