Öt radzsasztáni erőd a Világörökségi listán?

2011. december 2./OB/TibetPress

India északnyugati részén fekvő Radzsasztán tartomány lakói híven őrzik szkíta-hun hagyományukat. Most a helyi kormányzat szeretné a területén fekvő különleges stílusban épült erődöket az UNESCO Világörökségi listájára felterjeszteni.

Különleges helyszínek
A helyi szakértők úgy vélik, hogy legalább az öt leghíresebb radzsasztáni erőd, Amber, Gagron, Kumbalgar, Szavaj Madhopur és Csittor egyetemes értékeik miatt esélyesek lehetnek a nemzetközi elismerésre. A most készülő tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a Radzsszamandban található Kumbhagarh erőd méretei miatt lenyűgöző, hiszen a Kínai Nagy Fal után a második legnagyobb erődrendszer a világon, a Gagron Erőd Dzsalavarban pedig egyedüli erősség a világon, melyet mind a négy irányból víz vesz körül. Az Amber erőd Dzsajpurban építészeti különlegességekkel bír, mely a mogul és radzsput hatást sejtet. A 16. század legvégén Dzsingisz kán utódai, a mogulok meghódították India jelentős részét és az ő érdemük, hogy az égbe nyúló helyek tetejére égbe nyúló várat építettek. Korábban Csittor volt a szubkontinens egyik leghatalmasabb védelmi erőssége, melyet 7. században kezdtek el építeni, az északról beözönlő szkíta és hun népek ellen. Hosszú ideig a rázsput Guhila nemzetség uralta onnan a vidéket. A 16. század közepén a mogulok romboltak le, hogy a helyiek nem tudjanak ellenállni nekik.

Szkíták és hunok hazája
A távolinak tűnő indiai Radzsasztán ugyanúgy a szkíta és hun népek hazája volt évezredeken át, mint a Kárpát-medence, vagy éppen a kelet-európai síkság. Keleti rokonaink északról, a magas hegyeken át érkeztek Indiába, néhányan a Kiber-hágót választották, mások a déli Bolant részesítették előnyben, de voltak olyan törzsek, akik keletről, a Himaláján át jutottak el Pandzsábba, az Öt-folyó vidékére és onnan továbbmentek egészen a keleti Bihar-tartományba is. A bevándorlás több hullámban történt, talán elsőként a dravidák ősei vették birtokukba a gazdag területet. Őket a szakák, majd a kusánok és pártusok követték, akik egyesítették a közép-ázsiai és az indiai területek gazdasági és kulturális hagyományait. A Kr. u. 5. századtól pedig Pakisztánból megérkeztek a fehér hunok is. Míg Radzsasztán lakói sokan úgy tudják, hogy őseik északról érkeztek, amikor a hunok megkezdték kiterjeszteni fennhatóságukat az egykori indoszkíta, azaz kusán területekre. Egyes kutatások szerint a hunok utódai jelen vannak az ősi India 36 királyi törzsében. Délnyugati szomszédjaikat, a gudzsartokat már a 19. században az angol Cunningham tábornok a kusánok utódainak azonosította.