Őszentsége XIV. Dalai Láma üzenete a 2001. szeptember 11-e első évfordulójára

2002. szeptember/Dharamszala/TibetPress

A 2001. szeptember 11-i, a Pentagont és a World Trade Centert érő terrortámadások mélyen sokkoló és szomorúságot keltő események, a gyűlölet megnyilvánulásai, az erőszak és egyéb romboló érzelmek következményei. Az ilyen események tisztán megmutatják, hogy a romboló érzelmek hatása az emberi intelligenciára katasztrofális lehet. Nehéz megmondani, hogy mi a helyes reakció egy ilyen támadás esetén. Természetesen azok, akik ezzel foglalkoznak jobban tudják, de szerintem alaposan meg kell vizsgálni a tényeket és azt, hogy hogyan lehet az erőszakmentesség elvével válaszolni az erőszakos eseményekre. Ez nagyon fontos. Látókörünket szélesítve meg kell tanulnunk minél ésszerűbben dolgozni, hogy erőszakmentes módszereinkkel háríthassuk el a jövőbeli katasztrófákat. Ezek a feladatok az egész emberiségre vonatkoznak, nemcsak egyes országokra.

Az erőszakmentesség elve az egyetlen hosszútávú megoldás a terrorizmus ellen. Szükségünk van egy jól megfontolt, összehangolt hosszútávú stratégiára. Azt gondolom, ameddig emberek léteznek, mindig lesznek konfliktusok és gondolkodásbeli különbségek. Szükségünk van tehát egy működő módszerre vagy megközelítésre ahhoz, hogy az ilyen ellentmondásos helyzeteken túltehessük magunkat. A mai világban az ellentétek feloldására a párbeszéd és a kompromisszum, az emberi megértés és alázatosság a megfelelő módszer. Meg kell becsülnünk a kölcsönös megértésből, tiszteletből és bizalomból fakadó valódi békét.

Az emberiség problémáit humánusan kell megoldanunk, és erre az erőszakmentesség a megfelelő megközelítés. A terrorizmus megoldása nem az erőszak alkalmazása, mert erőszakkal nem tudunk ennek az összetett problémának a gyökeréig hatolni. Erőszak alkalmazása nemcsak nem tudja megoldani a gondokat, de még súlyosbítja is őket, szenvedést és pusztulást hagy maga után. Ilyen képpen, a terrorista akciók, és az ezeket megtorló erőszakos válaszok, rosszabítják a dolgokat. A terrorizmust nemcsak azért kell elítélnünk, mert erőszakot alkalmaz, hanem azért is, mert ártatlan emberek esnek áldozatául.

Az emberi konfliktusok nem véletlenül jönnek létre, hanem okok és feltételek következményei, melyek többsége csak a résztvevőkre tartozik. Ez a pillanat az, amikor a vezetők fontossá válnak. A vezetők felelőssége eldönteni, hogy mikor cselekedjenek és mikor gyakorljanak önuralmat. Fontos, hogy kézben tartsuk a konfliktushelyzeteket, mielőtt a helyzet kezelhetetlenné válna. Amikor az erőszak okai és feltételei már megérettek, nehéz a kitörését megakadályozni és a békét helyreállítani. Az erőszak még több erőszakot szül. Ha ösztönösen erőszakkal válaszolunk, amikor erőszak ér bennünket, akkor ellenfelünktől sem várhatunk semmi mást, mint hogy indokoltnak érezze a visszavágást. Így növekszik az erőszak. A mai világban mást várunk a háborútól, mint régen.

Nem számíthatunk arra, hogy ellenfelünk megsemisül vagy hogy a győzelem teljesen a miénk lesz. Nincs már abszolút ellenség sem. Sokszor tapasztaltuk, hogy a mai nap ellenségei a holnap szövetségesei, ami arra utal, hogy minden relatív és hogy minden kölcsönösen egymástól függő. Saját túlélésünk, sikerünk és fejlődésünk más emberek jólététől függ. Nagymértékben függünk ellenfeleinktől is, függetlenül attól, hogy gazdasági, ideólógiai vagy politikai ellenfeleink-e. Megsemmisítésük kedvezőtlenül hat ránk vissza. Így a háború, mint fájdalmas tapasztalat, és az önmegsemmisítés csíráit is magában hordozó élmény már elvesztette jelentőségét.

Ahogyan a globális gazdaság fejlődik, minden nemzet kisebb-nagyobb mértékben függ minden más nemzettől. A modern gazdaság, mint a természet, nem ismer határokat. Még a nyíltan ellenséges országoknak is együtt kell működniük a világ erőforrásainak felhasználásában. Sokszor ugyanazon a folyón vagy természeti erőforráson kell osztozniuk. Minél jobban függünk gazdaságilag egymástól, annál jobban összefonódnak politikai érdekeink is. Amire napjainkban szükségünk van az az egyének és nemzetek oktatása, legkisebb gyerekeinktől politikai vezetőinkig, hogy megmutathassuk: az erőszak nemkívánatos eredményekre vezet, a problémák reális megoldása nem az erőszak alkalmazása, a párbeszéd és a megértés az egyetlen mód arra, hogy nehézségeinket megoldjuk.

A 2001. szeptember 11-i események évfordulója nagyon jó lehetőség ezen célok megvalósítására. Az egész világ hajlandó felemelni szavát a terrorizmus ellen. Ezt az egyetértést felhasználhatjuk arra, hogy hosszú távú megelőző lépéseket tegyünk. Ez sokkal hatásosabb lesz, mint a harag és más romboló hatású érzelmek által vezérelt erőszakos és drámai lépések, s bár érthető a késztetés, hogy erőszakkal válaszoljunk, de egy elővigyázatosabb megközelítés eredményesebb lehet.
A Dalai Láma 2002. szeptember 12./Dharamszala/India