Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma üzenete 1999

1999. március 10./TibetPress

Őszintén üdvözlöm Tibetben élő honfitársaimat, az emigrációban élőket, és minden barátunkat és támogatónkat az egész világon az 1959-es tibeti felkelés negyvenedik évfordulója alkalmából. Négy évtized telt el azóta, hogy emigrációba kényszerültünk. Négy évtizede küzdünk szabadságunkért Tibetben és Tibeten kívül. Négy évtized tekintélyes idő egy ember életében. Sokan azok közül, akik 1959-ben ottmaradtak Tibetben, és akik elhagyták az országot, már nincsenek közöttünk. Mára a tibetiek második és harmadik generációja vette vállára szabadságért folytatott küzdelmünk felelősségét, nem csökkenő elkötelezettséggel és hajthatatlan szellemmel. E négy évtized alatt Tibet a kínai kormány és a kínai vezetők ellenőrzése alatt állt, és e vezetők szabad kezet kaptak országunk irányításában.

Az előző Pancsen Láma „hetvenezer írásjeles petíciója”, amelyet 1962-ben írt, ma történelmi dokumentum, amely leírja a kínaiak drákói rendelkezéseit és tetteit Tibetben. A kulturális forradalom alatti hatalmas rombolás és emberi szenvedés, ma világszerte ismert tény, ezért nem kívánom e szomorú és fájdalmas eseményeket részletezni. 1989. januárjában a Pancsen Láma néhány nappal hirtelen halála előtt még elmondta: az a fejlődés, amely Tibetben történt a kínai uralom alatt, sosem lesz hasonlítható ahhoz a pusztításhoz és szenvedéshez, amelyet a tibetieknek el kellett szenvedniük. Bár volt némi fejlesztés és gazdasági előrehaladás Tibetben, még mindig alapvető problémákkal küszködik országunk. A történelem, a kultúra, a nyelv, a vallás, az életmód és a földrajzi helyzet mind erősen különbözik Tibetben és Kínában. Ezek a különbségek súlyos nézeteltérésekhez vezetnek az értékek tekintetében, vitához, bizalmatlansághoz. A kínai vezetők a legkisebb véleménykülönbségre erőszakkal és elnyomással válaszoltak és válaszolnak, amely az emberi jogok komoly megsértéséhez vezet Tibetben. Az emberi jogok megsértése gyakran fajilag vagy kulturálisan diszkriminatív rendelkezések következménye; sokszor egy mélyebb probléma tünete, vagy következménye. A kínai vezetők szerint a tibetiek rosszérzéseinek és véleménykülönbségének oka Tibet eltérő kultúrája és vallása.

Az emberi jogokat sértő rendelkezések célja ezért az, hogy megtizedeljék a tibeti civilizáció és identitás belső magját. A „békés felszabadítás” fél évszázada után Tibet problémája még mindig jelen van, és még mindig nem megoldott. Nyilvánvaló, hogy a mai helyzet nem kedvez senkinek, sem Tibetnek, sem Kínának. Ez az ösvény nem enyhíti a tibetiek szenvedését, és nem hoz stabilitást és egységet Kínának, de nemzetközi megítélését és helyzetét sem viszi előre. E probléma egyetlen értelmes és felelős megközelítése a párbeszéd. A hetvenes évek elején megvitattuk és döntöttünk a középutas megközelítés mellett. Következésképpen amellett a javaslat mellett határoztunk, hogy nem kérjük Tibet függetlenségét, és Kínától való elszakadását. Szilárdan hiszem, hogy van olyan politikai megoldás, amely biztosítja a tibetiek számára az alapvető jogokat és szabadságot a Kínai Népköztársaság keretein belül. Elsődleges célunk az, hogy megőrizzük Tibet egyedülálló szellemi örökségét, amelynek alapja az együttérzés és az erőszakmentesség. És hiszem, hogy érdemes és hasznos megőrizni ezt az örökséget , amely mai világunkban is mondanivalóval bír. Az utóbbi években Kínával való kapcsolatunk sokféle fordulatot vett. 1978 és 1993 között hivatalosan is tartottuk a kapcsolatot. 1993 augusztusában ez a kínai vezetők érdektelensége miatt megszűnt, de ezután is fennmaradtak a nem-hivatalos csatornák.

Tavaly nyáron, amikor Clinton elnök Pekingben tárgyalt Csiang Cö-minnel, a kínai elnök nyilvánosan is bejelentette, hogy két feltételt szab a Tibetről szóló párbeszéd és a tárgyalások megkezdésének. Részünkről jeleztük a kínai kormány felé, hogy kész vagyok válaszolni Csiang Cö-min elnök nyilatkozatára, de szeretnénk nem-hivatalos megbeszélést folytatni, mielőtt nyilvánosságra hoznánk a mi elképzelésünket. Sajnos kínai részről nem érkezett erre pozitív válasz. Múlt ősszel minden nyilvánvaló ok nélkül keményedni kezdett a kínai pozíció a párbeszéddel és személyemmel szemben is. Ezt a hirtelen váltást az elnyomás fokozódása kísérte Tibetben. Ilyen a kapcsolatunk ma a kínai vezetéssel, ennek ellenére én továbbra is kitartok a probléma párbeszédes megoldása mellett. Ma a tibeti szabadságmozgalom erősebb, mint valaha, és szilárdan hiszem, hogy a kilátások is sokkal jobbak egy értelmes párbeszéd megkezdésére, mint bármikor korábban.

Ezért arra kérem a különböző országok kormányait, parlamentjeit és barátainkat, hogy továbbra is támogassanak bennünket. Hiszem, hogy nagyon lényeges a nemzetközi érdeklődés és támogatás kifejeződése. Végül szeretném tiszteletemet kifejezni azon kiváló honfitársaim előtt, akik meghaltak a szabadságért, és imádkozom, hogy népünknek ne kelljen már sokáig szenvednie.
A Dalai Láma 1999. március 10.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb