Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Őszentsége a Dalai Láma üzenete a Tibeti Népképviselők ( Parlament) 14. Gyűléséhez

2011. március 16./Phayul/TibetPress

Őszentsége a Dalai Láma üzenete a Tibeti Népképviselők ( Parlament) 14. Gyűléséhez
2011. március 14.

Tibeti Népképviselők 14. Gyűléséhez,
Köztudott, hogy a régmúltban Tibet három tartományból állt (Cholkha-sum), és királyok sora uralkodott benne. Összesen 42 tibeti király volt, az első Nyatri Cenpo ( kr.e. 127 ) az utolsó Tri Ralpacsen (kr.u. 838 ) volt. Uralkodásuk közel ezer évig tartott. Ez idő alatt Tibetet Belső-Ázsia erős nemzeteként tartották számon, hadereje és politikai befolyása vetekedett Mongóliáéval és Kínáéval. A tibeti irodalom fejlődésével, valamint a vallás és a kultúra gazdagsága és emelkedettsége folytán a tibeti civilizációt másodikként tartották számon az indiai után.

A központi kormányzás IX. századi szétdarabolódása miatt Tibet számos hűbérúr irányítása alá került, akik fennhatósága egy-egy adott területre korlátozódott. Tibet egysége egyre gyengült az idő múlásával. A XIII. század elején Kína és Tibet egyaránt Dzsinkisz Khán fennhatósága alá került. Bár Drogon Csögyal Phagpa helyreállította Tibet szuverenitását az 1260-as években, hatalma mindhárom Tibeti tartományra kiterjedt, a gyakori uralkodóváltás a Phagmo Drupák, a Rinpungpák és a Cangpák alatt a következő 380 év során lehetetlenné tette Tibet egységének a fenntartását. A központi hatalom hiánya és a gyakori belső konfliktusok miatt Tibet politikai hatalma lehanyatlott.

Az V. Dalai Láma óta, aki megalapította a Ganden Phodrang Kormányt Tibetben 1642-ben, az őt követő dalai lámák mind világi, mind vallási vezetői voltak Tibetnek. Az V. Dalai Láma uralkodása idején Tibet mind a 13 közigazgatási körzetét politikai stabilitás jellemezte, a buddhizmus virágzott Tibetben, a tibeti nép békében és szabadon élt.

A XIX. és a XX. század fordulóján Tibetben nem volt megfelelő politikai kormányzás, és nem adódott lehetőség arra, hogy hatékony nemzetközi kapcsolatai alakuljanak ki. A XIII. Dalai Láma 1895-ben vette át a világi hatalmat, de Mongóliába és Kínába kellett menekülnie 1904-ben a brit haderő inváziója következtében, majd 1910-ben Indiába, amikor a Mandzsu Kína lerohanta. Amikor a körülmények lehetővé tették, hogy visszatérjen Tibetbe, a XIII. Dalai Láma helyreállította Tibet szuverenitását 1913-ban. A száműzetésben tanultak alapján a XIII. Dalai Láma modern oktatást vezetett be és megreformálta a tibeti kormányt. Bár ezen intézkedések pozitív eredményre vezettek, elképzeléseit nem tudta teljesen megvalósítani, ami egyértelműen kitűnik az 1932-ben, a halála előtti évben, íródott utolsó politikai végrendeletéből. A fásult politikai vezetés, valamint a régensek és az adminisztrációjuk fogyatékosságai ellenére, a Ganden Phodrang Kormány egészében véve stabil kormányzást biztosított az elmúlt négy évszázadban.

Fiatal korom dacára tudatában voltam, hogy a tibeti politikai rendszert sürgősen modernizálni kell. Tizenhat éves koromban vezető politikai szerepet kellett vállalnom. Abban az időben nem ismertem alaposan Tibet saját politikai rendszerét, beleértve a nemzetközi kapcsolatokat.

Viszont szilárd elhatározásom volt, hogy megfelelő reformokat vezetek be a változó időknek megfelelően, és néhány alapvető változtatást sikerült elérnem. Sajnos nem sikerült e reformokat teljesen kiviteleznem rajtam kívülálló okok miatt.

1959 áprilisában érkeztünk Indiába, s ezt követően hamarosan hamarosan részlegeket állítottunk fel, amelyek élére Kalonokat (minisztereket) neveztünk ki, akik az oktatásért, a kultúra megőrzéséért és a közösség rehabilitációjáért és jólétéért feleltek. Hasonlóképpen 1960-ban, a demokratizálás fontosságát szem előtt tartva, megválasztásra került a Tibeti Népképviselők Bizottsága, és 1963-ban beiktattuk a Jövő Tibetének Alkotmánytervezetét.

Egyetlen kormányzat sem biztosíthatja a stabilitást és a fejlődést, ha egyetlen ember irányítja a politikai folyamatokban érdekelt emberek támogatása és részvétele nélkül. Az egyszemélyes irányítás anakronisztikus és nemkívánatos. Komoly erőfeszítéseket tettünk a demokratikus intézményrendszer megerősítéséért a hatmillió tibeti érdekeinek hosszú távú szolgálata érdekében, és nem azért, mert mások utánzása vezetett bennünket, hanem mert a demokrácia a képviselet legmegfelelőbb formája. 1990-ben egy bizottság alakult, amely megszövegezte a Száműzött Tibetiek Kartáját, és egy évvel később teljes erővel kezdett működni a Tibeti Népképviselők Gyűlése (ATPD), a száműzetésben élő tibetiek legfelsőbb törvényhozó szerve, meg lett növelve. 1991-ben a tizenegyedik ATDP hivatalosan elfogadta a Száműzött Tibetiek Kartáját, és magára vállalta a törvényhozás teljes felelősségét. Tekintettel életünk korlátozott voltára a száműzetésben, ezek olyan eredmények, amelyekre méltán vagyunk büszkék.

2001-ben a tibeti emberek megválasztották a Kalon Tripát, a politikai vezetőt, első ízben közvetlenül. Azóta már részben visszavonultam, már nem veszek részt a napi ügyek intézésében, és így több időt szentelhetek az emberi jólét növelésének.

A demokratikus rendszer lényege – röviden – az, hogy a politikai felelősséget a választott vezetők vállalják a nép jóléte érdekében. A demokratizálódási folyamat kiteljesítése érdekében eljött az ideje, hogy átadjam a hivatali felelősséget egy ilyen választott vezetőségnek. A tapasztalat és a politikai érettség hiánya a demokratikus intézményeinkben ez idáig meggátolt abban, hogy ezt korábban tegyem meg.

Tekintve, hogy a dalai lámák csaknem négy évszázadon át voltak politikai vezetők, a tibetieknek, különösen a Tibetben élőknek, nehéz lehet elképzelniük és elfogadniuk egy olyan politikai rendszert, amelyet nem a Dalai Láma vezet. Ezért az elmúlt 50 évben különféle módokon igyekeztem az emberek politikai érdeklődését felkelteni és bátorítani őket a demokratikus folyamatunkban való részvételre.

Az 1969. március 10-i közleményemben például leszögeztem: „Amikor megérik a helyzet arra, hogy Tibetet a saját népe kormányozza, a népnek kell eldöntenie, hogy a kormányzás milyen formáját válasszák. A egymást követő dalai lámák rendszerét vagy alkalmazzák, vagy nem. Különösen az előre tekintő fiatalabb generáció véleménye esik majd a latba.”

Hasonlóképpen az 1988. március 10-i közleményemben kijelentettem: „Ahogy már azt korábban többször kijelentettem, a dalai láma intézményének sorsáról az embereknek kell döntenie”. Az 1980-as évek óta többször javasoltam a Kashagnak, az ATPD-nek és a közvéleménynek, hogy a tibetieknek teljes felelősséget kell vállalniuk az adminisztrációért és a tibeti emberek jólétéért, mintha a Dalai Láma már nem lenne a helyén.

Tájékoztattam a XIII. ATDP elnökét és az akkori igazságügyi főbiztost, hogy fel kell, hogy mentsenek a politikai és adminisztratív tisztségemből, beleértve az olyan ceremoniális aktusokat, mint a törvényhozó testület által beterjesztett törvényjavaslatok aláírása. Azonban a javaslatomat meg sem fontolták. 2010. augusztus 31-én az Első Általános Tibeti Gyűlésen (amelyet az ATPD szervezett), ezt ismételten részletesen elmondtam. Mármost a döntés ebben a fontos kérdésben nem tűr halasztást. A Karta és az egyéb vonatkozó rendelkezések szükséges módosításait meg kell hozni annak érdekében, hogy teljes körűen fel legyek mentve a hivatali kötelezettségeim alól.

Ehelyütt szeretném méltányolni, hogy tibeti honfitársaim – Tibeten belül és kívül – őszintén kérték, hogy továbbra is én legyek a politikai vezető ebben a kritikus időszakban. A politikai tisztségemről való lemondási szándékomat nem az motiválja, hogy kibújjak a felelősség alól, és nem is az, hogy kiábrándultam. Ellenkezőleg, kizárólag a tibeti nép hosszú távú érdekeinek szem előtt tartása vezérel. Rendkívül fontos, hogy biztosítsuk a száműzött tibeti adminisztráció és küzdelmünk folytonosságát, amíg a tibeti kérdés sikeresen rendeződik.

Ha még évtizedekig száműzetésben kell maradnunk, el fog jönni az idő, amikor már nem leszek képes arra, hogy a vezető szerepét betöltsem. Ezért szükséges, hogy szilárd kormányzati rendszert dolgozzunk ki, amíg még épkézláb vagyok, annak érdekében, hogy a száműzött tibeti adminisztráció önálló legyen, és ne támaszkodjon a Dalai Lámára. Ha képesek vagyunk mostantól egy ilyen rendszert alkalmazni, akkor a jövőben is tudok segíteni egyes problémák megoldásában, ha erre felkérést kapok. Ha azonban e rendszernek a bevezetése késedelmet szenved, és eljön az a nap, amikor a vezető pozíciót váratlanul már nem tudom betölteni akkor az ebből fakadó bizonytalanság komoly próbatételt jelenthet. Ezért minden tibetinek az a kötelessége, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy ezt az eshetőséget elkerüljük.

Mint a hatmillió tibeti egyike, észben tartva, hogy a Dalai Lámáknak sajátos történelmi és karmikus viszonya van a tibeti néppel, amíg a tibetiek bíznak és hisznek bennem, addig tovább szolgálom Tibet ügyét.

Bár a Karta 31. cikke rendelkezik a Régensi Tanácsról, ezt csak egy átmeneti intézkedésként szolgált a múltbéli hagyományt követve. Nem tartalmaz rendelkezéseket a Dalai Láma nélküli politikai vezetés létrehozásáról. Emiatt a Karta ez alkalomból végzett módosításainak meg kell felelniük a demokratikus rendszer kereteinek, amelyek között a politikai vezetést a nép határozott időre választja. Így meg kell tenni az összes szükséges lépést, beleértve a különböző bizottságok felállítását, hogy a Karta és az egyéb rendelkezések vonatkozó cikkeinek módosítását, annak érdekében, hogy döntést lehessen hozni és azt végre lehessen hajtani ezen az ülésen.

Ennek eredményeként politikai közleményeim egy része, így például a Jövő Tibetének Alkotmánytervezete (1963) és a Jövő Tibet Politikájának Irányelvei (1992) hatályon kívül helyeződnek. A jelenlegi intézményt, a Dalai Láma vezette Ganden Phodrangot is ennek megfelelően kell megváltoztatni.

Imádkozom a ház ügyeinek sikeres rendezéséért.

Tenzin Gyaco, a XIV. Dalai Láma
2011. március 11.

Megjegyzés: A tibeti eredetiből fordítva, amelyet véglegesnek és kötelező érvényűnek kell tekinteni.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb