Őszentsége a Dalai Láma elképzelése a jövőbeni szabad Tibetről

1992. február 26./Dharamszala/TibetPress

Az alábbi írás A jövőbeni szabad Tibet politikájának irányvonalai és alkotmányának főbb jellemzői című kiadvány fordítása, melyet Őszentsége 1992. február 26-án tett közzé. Őszentsége fontos javaslatokat tesz a jövőbeni Tibet demokráciájára vonatkozólag. Kategorikusan kijelenti, hogy a jövőbeni tibeti kormányban nem vállal hivatalos tisztséget, mivel úgy gondolja, hogy „ a kormányban szerepet nem vállaló magánszemélyként hatékonyabban szolgálhatja a népet.”

Bevezetés
A jövőt nehéz megjósolni, ám annyi bizonyos, hogy minden emberi lénynek, aki boldogságra vágyik a szenvedést pedig el kívánja kerülni, terveznie kell. A kínai megszállás következtében a Tibetben élő tibetieket megfosztották alapvető emberi jogaiktól – nem engedhetjük, hogy ez a tragikus állapot sokáig fennálljon. Tibetnek 2000 évesnél régebbi írott történelme van; a régészeti kutatások szerint pedig a tibeti civilizáció több, mit 4000 éves. Az ország földrajzi jellemzőit, a népcsoportot, a kultúrát, a nyelvet, az öltözködést és a szokásokat tekintve Tibet különálló nemzet. A tibeti királyok és a Dalai Lámák uralkodása alatt politikai rendszerünk a szellemi értékekre alapult. Ennek eredményeként béke és boldogság honolt Tibetben. A XX. század közepén azonban a kínai megszálló csapatok bevonultak Tibetbe az északi határvidéken, Khámon és Amdón keresztül.

Nem sokkal ezután a kínaiak megerősítették a katonai elnyomást Tibetben, így a politikai feszültség a végsőkig kiéleződött. Ebben a helyzetben nem tehettem mást, mint hogy engedelmeskedtem népem kérésének, és felvállaltam a tibeti államfő szerepét és az azzal járó teljes felelősséget, holott akkoriban csupán tizenhat éves voltam. Éveken keresztül igyekeztem barátságos viszonyt kialakítani a befolyásos és hatalmaskodó kínai hivatalnokokkal, annak reményében, hogy népem számára biztosíthatom a békét és a boldogságot. Ugyanakkor elkezdtem megreformálni társadalmi rendszerünk előnytelen jellemzőit. A demokrácia bevezetését elősegítendő, összehívtam egy körülbelül 50 fős bizottságot. A bizottság javaslatára kiviteleztünk néhány, a társadalmi jóléttel kapcsolatos reformot, de a további változtatások végrehajtására tett erőfeszítéseink eredménytelennek bizonyultak, mivel a kínaiak addigra már gyarmatukká tették Tibetet. A kínai hadsereg, mihelyst teljes mértékben átvette a hatalmat Tibetben, felhagyott a fegyelem és az udvariasság látszatával, ami korábban jellemezte. Egyre többet követelt és egyre inkább elnyomó módon viselkedett. Brutális erőszakkal törte le a tibeti ellenállást, először Khamban és Amdóban, végül, 1959 márciusára, egész Tibetben. Ennek következtében kénytelen voltam Indiába menekülni, hogy harcunkat Tibet ügyéért ott folytassam.

Száműzetésben tett javaslataim egyike az volt, hogy az Indiába ezrével érkező tibeti menekültek megfelelő oktatásban és rehabilitációs lehetőségekben részesüljenek, és továbbfejlesztettem a tibeti állam demokratizálásának korábbi terveit. A Képviselőházat, azaz a tibeti törvényhozást Indiában hoztuk létre; azóta tizenegy Gyűlés volt. 1961-ben közzétettem a jövőbeni szabad Tibet alkotmányát, amely a modern demokrácia elvein alapul. Általában elmondható, hogy a tibetiek nagy többsége támogatta ezt az alkotmányt, azonban erősen ellenezték azt rendelkezést, amely megállapította, hogy, amennyiben a körülmények úgy kívánják, a Dalai Lámát alkotmányosan meg lehet fosztani hatalmától. Ezt a rendelkezést tehát módosítani kellett. 1963-ban közzétettünk egy átfogóbb alkotmánytervezetet. Annak érdekében, hogy az emigráns tibeti kormány demokratizálódjék, a Képviselőház Gyűlése felhatalmazást kapott arra, hogy megszüntesse a korábbi kétpólusú rendszert, mely minden posztra egy szerzeteset és egy világi embert jelölt. A Gyűlés ugyancsak semmissé tett minden örökletes címet és kiváltságot, amely a régi rendszerben a kevesek privilégiuma volt. Ehelyett új irányelveket vezetett be, melyek szellemében a kormány tisztségviselőit demokratikusan választják. Az 1963-as alkotmánytervezet felhatalmazta a Régensek Tanácsát arra, hogy bizonyos körülmények között és amennyiben a nemzet érdeke úgy kívánja, átvegye a Dalai Láma jogkörét. Ahogy korábban említettem, népem kívánságára és az akkori körülményekre való tekintettel az alkotmány a Dalai Lámát ruházta fel a kormányfői jogkörrel. Természetesen nem voltam elégedett ezzel a záradékkal, hiszen úgy véltem, hogy ez az alkotmány nem felel meg azon célomnak, hogy valódi demokráciát hozzunk létre. Ezért 1969-ben, a március 10-ei évfordulón, kinyilvánítottam, hogy amikor a tibetiek visszanyerik az önrendelkezési jogukat, a népnek kell eldöntenie, hogy milyen kormányzati rendszert kíván.

Továbbá kijelentettem, hogy kérdéses, hogy továbbra is fenn fog-e maradni az a kormányzati rendszer, melynek legfőbb vezetője a Dalai Láma. Körülbelül három évtized telt el azóta, hogy kihirdettük az 1963-as alkotmánytervezetet. Ezen évek során a világ drámai módon átalakult, és mindenhol egyre többre becsülik a demokratikus jogokat. Felismerik, hogy a demokrácia az emberi gondolatok és képességek szabad kifejeződésének és megnyilvánulásának alapja. Ezért Tibetnek is meg kell változnia, amikor szabad ország lesz. Ami a tibeti kérdést illeti: noha nemzetközi ügyről van szó, a kínai vezetés nem reagált kedvezően 1987-ben és 1988-ban tett kezdeményezéseimre. Ez sajnálatos, hiszen e két javaslat részemről őszinte és időszerű erőfeszítés volt arra, hogy a tibeti kérdésre békés megoldást találjunk.

A tibeti kérdés nem csupán az, hogy fennmarad-e egy önálló kultúrával és történelemmel rendelkező nép, hanem közvetlenül befolyásolja a világ sorsát és Ázsia békéjét, különösen a világ két legnépesebb államának, Indiának és Kínának viszonyát. Ugyanakkor az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok nyilatkozatában megállapított emberi jogok forognak kockán, illetve veszélyben van a világ egységes erőfeszítése, hogy véget vessen a gyarmatosító és terjeszkedő politika korának. Maguk a kínai emberek is ellenzik a jelenlegi kínai politikai rendszert és változtatásokat követel. A kínai emigránsok felismerték és elfogadták a tényt, hogy Tibet és Kína két teljesen különálló ország. Azt is elfogadták, hogy a tibetieknek joguk van a függetlenségre és az önrendelkezése, és nem látják igazoltnak a kínai vezetés azon kijelentését, hogy Tibet Kína része lenne. A világon egyre több ország méltányolja és fogadja el a demokráciát, a szabadságot és az igazságosságot—különösen igaz ez a kelet-európai országokra, ahol a központosított demokráciának nevezett totalitáriánus rendszereket felváltja a tényleges, szabad demokrácia. E nemzetek most nyerik el a szabadságukat és az elnyomástól való függetlenséget.

A száműzetésben lévő tibeti kormány, a száműzetésben élő tibetiek, de mindenekelőtt a Tibetben élő tibetiek hasonlóképpen keményen küzdenek szabadságukért. Tibetben élő testvéreink több mint negyven éve élnek elnyomásban, önkényuralom alatt, anélkül, hogy alapvető emberi jogaikat a legcsekélyebb mértékben gyakorolhatnák. Természetes, hogy nagy részük, fiatalok s öregek egyaránt, mélyen fájlalja Tibet kínai megszállását. A hatalmas kockázat ellenére számos Tibetben élő fiatal dönt úgy, hogy feláldozza személyes érdekeit és tüntet a kínai megszállás ellen. Manapság a világ sokkal inkább tisztában van a tibeti kérdéssel, ügyünket fokozott nemzetközi figyelem kíséri, és egyre többen támogatnak minket. Ezt figyelembe véve, a kínai vezetésnek nem lesz más választása, mint hogy feladja merev politikáját, és a tibeti kérdés békés megoldásának érdekében tárgyalóasztalhoz ül. Nincs messze az az idő, amikor a kínai vezetőknek el kell hagyniuk Tibetet.

Amikor ez az örvendetes esemény bekövetkezik, amikor a Tibetben élő tibetiek és a száműzetésben élő tibetiek egy szabad Tibetben élhetnek majd együtt, a jelenlegi központosított báb-demokrácia helyére lép majd a valódi demokrácia, és Tibet mindhárom tartományának (U-Cang, Khám, Amdó) polgárai élvezhetik a gondolat és a véleménynyilvánítás szabadságát. Remélem, hogy Tibet békés övezet lesz, a környezetvédelemmel, mint hivatalos politikával. Azt is remélem, hogy a tibeti demokrácia alapja az együttérzés, az igazságosság és az egyenlőség buddhista elve lesz.

Meggyőződésem, hogy a jövőben Tibetnek többpártrendszerű parlamenttel kell rendelkeznie, és hogy a három kormányzati szervnek (a törvényhozásnak, a végrehajtásnak és az igazságszolgáltatásnak) teljes mértékben el kell különülnie egymástól, függetlennek kell lennie, és azonos mértékű hatalommal kell bírnia. Gyakran mondtam, hogy Tibet a tibetieké, elsősorban a Tibetben élő tibetieké. Ezért a Tibetben élő tibetiek viselik majd az eljövendő tibeti demokratikus kormányzás felelősségének legnagyobb részét. Továbbá, azon tisztségviselőknek, akik jelenleg a kínai megszállás alatt lévő Tibet kormányát szolgálják, még nagyobb felelősséget kell majd vállalniuk, hiszen tapasztalatuk az államügyek intézésének terén nagyobb. Fontos, hogy ezek a tibeti tisztségviselők ne érezzenek bizonytalanságot vagy kételyt, hanem szilárdítsák meg azon elhatározásukat, hogy a jövőbeni tibeti kormány működésének színvonalát emelik, és ismét szenteljék magukat a tibeti szabadság ügyének. Természetes, hogy néhány tibeti – kínai tanítói ösztönzésére – ártalmas dolgokat mondott és tett. Mivel vagy tudatlanságból vagy félelemből cselekedtek így, nem látom értelmét annak, hogy tetteik miatt felelősségre vonjuk őket.

Ami életbevágóan fontos, az az, hogy együtt törekedjük egy boldog jövő megvalósítására. Ami a személyemet illeti, eldöntöttem, hogy Tibet jövőbeni kormányában semmiféle pozíciót ne vállalok, a Dalai Láma hagyományos politikai szerepkörére pedig semmiféleképpen nem tartok igényt. Döntésemnek nyomós okai vannak. Kétségtelen, hogy a tibetiek (akár Tibetben, akár más országban élnek), bíznak bennem és tisztelnek engem. Én pedig elszántam magam arra, hogy minden tőlem telhetőt megteszek népem jólétének érdekében. Az, hogy olyan helyzetben vagyok, hogy ezt megtehetem, karmám és elmúlt életeim imáinak következménye. A jövőben azonban semmilyen tisztséget nem vállalok a kormányban. Valószínűleg közszereplő maradok, akinek tanácsát kikérhetik, illetve akit felkérhetnek arra, hogy megoldjon olyan jelentős és összetett problémákat, melyeket fennálló kormányzati és politikai eszközökkel nem lehet elsimítani. Úgy gondolom, hogy amennyiben a kormányban szerepet nem vállaló magánszemély leszek, hatékonyabban szogálhatom népemet.

Továbbá, amennyiben Tibet a nemzetközi közösség egyenlő tagja lesz, polgárainak kollektív képességeit kell tükröznie, nem pedig egy emberre hagyatkoznia. Más szóval, az embereknek aktívan részt kell vállalniuk politikai és társadalmi sorsuk alakításában. Tehát azért jutottam erre a döntésre, mert a tibeti nép hosszú- és rövidtávú érdeke egyaránt ezt kívánja, nem pedig azért, mert semmibe veszem felelősségemet. Emiatt nem kell aggódni. Amikor Tibet végre visszanyeri szabadságát, és a kínai csapatok kivonulnak, kezdetét veszi egy átmeneti időszak, amely az új alkotmány elfogadásáig tart. Ebben az időszakban a jelenlegi tibeti kormány, minden tibeti tisztségviselővel együtt, továbbra is működni fog, hogy az államügyeket, például az egészségügyet, a gazdasági ügyeket, valamint az oktatás, a közlekedés és a távközlés ügyeit intézze. Ez annyit tesz, hogy azon tibeti tisztviselőknek, akik jelenleg kínai befolyás alatt dolgoznak, készen kell állniuk a teljes felelősség felvállalására. Az ideiglenes kormányt az elnök vezeti: ő veszi át mindazt a politikai hatalmat, ami jelenleg az én birtokomban van. A tibeti száműzetésben lévő kormányt ipso facto feloszlottnak nyilvánítják. Noha senki sem rendelkezik majd különleges privilégiumokkal azon a címen, hogy a száműzetésben lévő kormány tagja volt, remélem, hogy a száműzetésben lévő kormány tisztségviselői örömmel vállalnak bármiféle felelősséget, melyet képzettségüket, tapasztalatukat és képességeiket figyelembe véve ruháznak rájuk.

Törvényhozás
Az ideiglenes kormány fő feladata az lesz, hogy összehívjon egy Alkotmányozó Gyűlést, Tibet minden részéből érkezett képviselők részvételével. Az Alkotmányozó Gyűlés – a száműzetésben készített különféle alkotmánytervezetek alapján – pedig kialakítja Tibet új alkotmányát. Az új alkotmány kizárólag az ideiglenes elnök beleegyezésével fogadható el. Ezután, az alkotmánynak megfelelően, az ideiglenes elnök kinevezi a Választási Bizottságot, amely levezeti az új kormány megválasztását. Az átmeneti időszak szabályozása Az alábbiakban „átmeneti időszaknak” nevezzük azon időszakot, amely az elnyomó kínai erők Tibetből való visszavonulása és az új tibeti kormány alkotmányos, demokratikus megválasztása között eltelik.
1.Szükség van egy ideiglenes elnökre, aki az átmeneti időszakban vezeti a kormányt. Az ideiglenes elnököt a következő módon nevezzük ki:
a./ A Csholka-Szum, vagyis a három tibeti tartomány vezetői részvételével létrehozok egy kis bizottságot. A bizottság, miután konzultált Tibet különböző részeinek tisztviselőivel, összehív egy gyűlést, azon képviselőkből, akik egy kerületnél nem kisebb adminisztrációs körzetet képviselnek. A gyűlés nem több, mint hét jelöltet állít, akik közül egyet elnöknek nevezek ki.
b./Amennyiben a gyűlés nem képes jelölteket állítani, közvetlenül nevezem ki az ideiglenes elnököt.
2.Az ideiglenes elnök – akár közvetlenül, akár a jelöltek közül neveztem ki – a jelenlétemben leteszi a hivatali esküt.
3.A hivatali eskü letételével az ideiglenes elnök felruháztatik mindazzal a hatalommal és felelősséggel, amivel addig én voltam megbízva.
4.Az ideiglenes elnök összehívja az Alkotmányozó Gyűlést. Az összehívástól számított egy éven belül az Alkotmányozó Gyűlés véglegesíti Tibet új alkotmányát, az alkotmánytervezetek tanulmányozása után.
5.Az ideiglenes elnök kijelöli a Választási Bizottság elnökét és tagjait. Az újonnan elfogadott alkotmánynak megfelelően, a Választási Bizottság levezeti a tibeti törvényhozó szervek tagjainak és elnökeinek, illetve az elnök és a miniszterelnök megválasztását.
6.Az egész folyamat – az alkotmány elfogadásától a törvényhozás tagjainak és az elnök megválasztásáig illetve a kormány megalakulásáig – nem tarthat tovább két évnél.
7.A Tibeti Alkotmányozó Gyűlés legkevesebb 250 képviselőből áll, akiket városokból, kisvárosokból, régiókból, kerületekből stb. küldenek.
8.Az Alkotmányozó Gyűlés első feladata az lesz, hogy felállítja azon szabályokat, mely szerint működni fog.
9.Az Alkotmányozó Gyűlés feloszlottnak tekintendő, mihelyst az új parlament felesküdött.
10.Hasonlóképpen, az ideiglenes elnök és az általa kinevezett Választási Bizottság elhagyja posztját, mihelyst az új Gyűlés felesküdött. Innentől kezdve megkezdődik a reprezentatív kormány alkotmányos működése. A különféle lehetséges demokratikus modellek átfogó alkotmánytervezetei kidolgozás alatt vannak.

Ám az Alkotmányozó Gyűlés, mely Tibet minden részéről érekezett képviselőkből áll, mondja ki a végső határozaot arról, hogy az alkotmány mely formáját fogadják el. Fent csupán előzetes képet adtam arról, hogy mire számíthatunk Tibet eljövendő demokratikus rendszerével kapcsolatban. Az Alkotmány főbb jellemzői A tibeti alkotmány lesz a legfelsőbb törvény és minden politikai hatalom forrása Tibetben. A politika jellege Tibet politikája szellemi értékeken alapul majd, és Tibet, a szomszédos országok illetve az egész világ érdekeit fogja szolgálni. Szellemi alapja az ahimszá, azaz a nemártás lesz, és azt célozza majd, hogy Tibetet békeövezetté tegye és a szabadság, a társadalmi jólét, a demokrácia, az együttműködés és a környezetvédelem elveihez tartja magát.

A kormány vezérelvei A tibeti kormány figylembe veszi és tiszeteletben tartja majd az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, és elősegíti polgárai erkölcsi és anyagi jólétét. Az erőszak és a katonai erő elutasítása Tibet békeövezet lesz, vezérelvei az erőszakmentesség, az együttérzés és a környezetvédelem lesznek. Tibet nem kötelezi el magát semmiféle nemzetközi szervezet felé és semmilyen okból nem vesz részt háborúban. Alapvető jogok A törvény előtt minden tibeti polgár egyenlő lesz. Egyenlő jogokat élveznek, nemre, fajra, nyelvre, vallásra, származásra stb való tekintet nélkül. További alapvető jogok Minden tibeti polgárnak joga lesz az élethez, a szabadsághoz és vagyon birtoklásához, illetve jogában áll majd a szabad beszéd és véleménynyilvánítás, a szabad szerveződés, a hírek és nézetek szabad megjelentetése és terjesztése. Jogukban áll majd, hogy fizetés fejében alkalmazzák őket.

A szavazásra és a köztisztség vállalására való jog Minden tibeti polgár, férfi és nő egyaránt, rendelkezni fog a joggal, hogy törvényesen közhivatalt vállaljon illetve szavazzon. A földtulajdon Az emberek és a környezet érdekében a Tibet területén található földek a terület jellegének megfelelően osztatnak fel. A földet letelepedés, állattenyésztés, növénytermesztés, építkezés, gyárak létesítése, üzletek bonyolítása illetve más megélhetési célokból kerülnek kiosztásra. A magántulajdonban nem lévő földek az államnál maradnak. A gazdasági rendszer A kapitalizmus és a szocializmus végletét elkerülve Tibet egy speciális gazdasági rendszert alakít ki, ami megfelel szükségleteinek. Az adórendszer a bevételt veszi majd figyelembe. Oktatás és kultúra Mivel az oktatás a jó emberek nevelésének és a társadalmi fejlődés biztosításának kulcsa, különleges figyelmet szentelünk majd annak, hogy helyes oktatáspolitikát alakítsunk ki. Az tudományos, technológiai illetve más szakképzést folytató iskoláknak, egyetemeknek és intézeteknek minden segítséget megadunk. Közegészségügy Annak érdekében, hogy az emberek megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljenek, közegészségügyi rendszert hozunk létre. Törvényhozás A törvényhozó szerv kétkamarás lesz: a Régiók Házából illetve az Alsóházból áll majd.

Az általuk elfogadott törvényjavaslatokat az elnöknek kell jóváhagynia. Az Alsóház lesz a legfőbb törvényhozó testület. Az Alsóház tagjai olyan képviselők lesznek, akiket közvetlenül a szavazópolgárok választottak a szavazókörzetekben. A szavazókörzetek határait a népesség eloszlásának megfelelően jelölik ki. A Régiók Házának tagjait területi szinten, gyűlések választják meg. E Ház korlátozott számú tagját (mely számot az alkotmány határoz majd meg) az elnök nevezi majd ki.

Végrehajtás
a./ Amennyiben elfogadják a parlamentáris kormányzati rendszert, a két országos szintű Ház és a helyi gyűlések tagjai megválasztják az elnököt és az elnökhelyettest. b./A parlamentáris rendszer értelmében a végrehajtó hatalom a miniszterelnök és az általa összehívott Minisztertanács kezében lesz. A miniszterelnök olyan párt vagy csoport tagja, amely az Alsóház tagjainak többségét teszi ki. Amennyiben ez nem teljesül, a miniszterelnököt az Alsóház összes tagja választja meg. Igazságszolgáltatás Létrejön egy igazságszolgáltató testület, melynek feladata az, hogy az Alkotmányt értelmezze és megtartassa, illetve részrehajlásmentes eljárást biztosítson az olyan ügyek esetében, melyek magánszemélyek vagy az állam között folynak. E testület a törvényhozástól és a végrehajtástól független lesz. Létrehozzák a Legfelsőbb Bíróságot, amely a legfőbb igazságszolgáltató szerv és fellebbviteli bíróság. Régiók A Tibeti Nemzetgyűlés dönt Tibet régióinak kijelöléséről, figyelembe véve a helyi gazdasági, földrajzi, demográfiai, közlekedési és távközlési jellemzőket. Minden egyes régióban létrejön egy gyűlés, melynek tagjait az adott régióban élő polgárok választják. E gyűlés a regionális törvényhozó szerv. Továbbá, az elnök minden régióba kinevez egy kormányzót, a regionális gyűlés pedig választ egy regionális ügyekkel foglalkozó főminisztert, aki a kabinetet vezeti majd. A régióban minden igazságszolgáltató hatalmat a regionális Felső Bíróságra ruháznak.

A helyi érdekeket szem előtt tartva, a regionális gyűlések törvényeket és szabályokat hozhatnak, melyek az adott régióra érvényesek. Bizonyos különleges jelentőséggel bíró ügyek kivételével a regionális gyűlések teljes authority bírnak arra, hogy az igazságszolgáltatás adott területeire vonatkozó döntéseket hozzanak. Mindez a parlamentáris rendszer egy lehetséges modellje; számos további parlamentáris és nem parlamentáris demokratikus rendszer létezik. Az e modelleken alapuló alkotmánytervezetek jogi szakértők bevonásával készülnek, annak érdekében, hogy a jövőbeni Alkotmányozó Gyűlés azt a modellt választhassa, amely Tibet számára a leginkább megfelelő. Ezt a döntést nem én hozom meg. Összefoglalás Tibet, a Világ Teteje, Ázsia szívében, India és Kína között terül el. A tibeti emberek becsületesek, szelídek és kedvesek.

A jövőbeli Tibet békeszerető nemzet lesz, amely az ahimszá, vagyis a nem-ártás vezérelvéhez tartja magát. Demokratikus kormányzati rendszere lesz, mely elkötelezi magát a tiszta, egészséges, szép környezet megóvásának. Tibet teljes mértékben demilitarizált ország lesz. Noha a technikai fejlődés a világ nagy része számára anyagi jólétet hozott, azzal is járt, hogy kiveszett az emberi lények tisztelete. Az emberek ugyanakkor szabadságuk jelentős részét elvesztették, olyannyira, hogy gépeik rabszolgáivá lettek. Míg a kevés kiváltságos a bőség szigetén él, a többség legalapvetőbb szükségleteinek kielégítése nélkül kell hogy éljen. Elkerülendő az efféle gazdasági egyenetlenségeket, a jövőbeni szabad Tibet számára egy kedvezőbb gazdasági tervet kell kidolgozni. Noha a szabad gazdaság mellett vagyunk, gazdaságpolitikánk célja az lesz, hogy a nemzet és a nagy tömegek érdekét szolgálja.

Erőfeszítéseket teszünk majd annak érdekében, hogy a polgárok kielégíthessék alapvető szükségleteiket. Nemzetközi politikánk szellemében Tibet nem kötelezi el magát egyetlen más nemzet politikájának és ideológiájának sem. Semleges marad, a szó valódi értelmében. Tibet harmonikus viszonyt ápol majd szomszédaival, mely viszony az egyenlőségen és a közös érdeken alapul majd. Visszautasít mindenféle ellenségeskedést, és minden nemzettel barátságos viszonyra törekszik. Remélem, hogy minden őszinte és helyesen gondolkodó tibeti büszkén és örömmel törekszik majd arra, hogy megvalósuljanak a fentebb kinyilvánított célok.
A Dalai Láma 1992. február 26.
Forrás: Tibetet Segítő Társaság