Ősi rajzok a Sárga-folyónál

2011. október 21./Barikád.hu/TibetPress

Észak-Kína egykor hunok lakta vidékén egyre több ősi lelet árulkodik arról, hogy ott már évezredekkel korábban is fejlett civilizáció létezett. A kínai régészek legutóbb huszonnégy ősi sziklarajzot azonosítottak a Sárga-folyó hazájaként ismert Kanszu-tartományban.

Vadászat és szántás
A sziklarajzok nagyon különleges életmód meglétéről tanúskodnak. A 7,5 x 4,4 méter nagyságú téglalap alakú keretben egy család életébe tekinthetünk be, ahol jól kivehető egy férfi, két nő és három gyermek körvonala. A régészek vadász jelenetekre is találtak, ahol a férfiak éppen a környékben élő nagyvadakat ejtik el. A terület máig kedvelt vadászterület, ahol külföldi és kínai vadászok gyakorolják őseink mesterségét. A mai száraz, sivatagos tájat látva, nehezen képzelhető el, hogy ott kilenc ezer évvel ezelőtt ott élt közösség tagjai földművelést folytattak, pedig a sziklarajzon látható emberek éppen szántanak. A képeket a Kr. e. 7000. körüli időre datálták a régészek, jelenleg ez az egyik legkorábbi újkőkori lelőhelynek számít a történeti emlékekben bővelkedő Kanszu-tartományban. Két éve a közeli Sandan járásban egy nagy település nyomait tárták fel a régészek, mely ősi piac, vagyis találkozási pont lehetett az ott élők számára.

Várható fejlesztések
Liu Zaiming, a sziklarajzokhoz legközelebb eső település, Baiyin város helyi tisztviselője az ott élők segítségével találta meg a rajzokat a Dalang-hegységben. A tartomány vezetői a szenzációs lelet hallatán úgy határoztak, hogy megkezdik az elmaradott térség fejlesztését, hogy az ősi lelet iránt érdeklődőket megfelelő infrastruktúra fogadja. Sőt, a helyi vezetők alaposan fel szeretnék tárni a több ezer éves emlékeket, hogy a tartományba látogató turisták ne csak a „fiatal” buddhista barlangszentélyekben, hanem a sok ezer évre visszanyúló sziklarajzokban is gyönyörködhessenek.

Ősi ipari központ
Bajcsin (Baiyin) város és környéke már az ókortól híres ipari központnak számított, már a település neve (fehér ezüst) is arra utal, hogy ott ősi fizetőeszköznek is szolgáló nemesfémet bányásztak. Valószínűleg a kitermelést szkíta (jüecsi) őseink kezdték meg, akik területét a Kr. e. 2. század legelején elhódítottak a rokon hun törzsek. Attila elődjei az ásványkincsekben gazdag területet sokáig védték a kínai Han-dinsztiától és az átvonuló Selyemúton biztosították a karavánok zavartalan közlekedését.