Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Ősi edényünk nyomában

2011. március 10./barikad.hu/TibetPress

Elődeink gyakran főztek ételt szabad tűzön és arra különleges edényfajtát, a lábast fejlesztették ki. Annak előzménye szintén a keleti lovas népek között található meg.

Lábasunk használata

A magyar néprajzi irodalom szerint a lábas olyan tűzálló agyagból készült, széles fenekű, kerek, lapos edény, mely három lábon állt. Használata elég sokrétű volt, hiszen a lakóházban és a szabad tűzön egyaránt használták ételek pirítására, pörkölésére, sütésére. A régészeti leletek között szép számmal sorakoznak ilyen edények, ami azt bizonyítja, hogy eleink igen csak kedvelték.

A szabad tűz fölött a lábasokat vas háromlábra állították, s úgy készült benne az étel. A zárt tűzhelyeken viszont már lekerült róla a láb. Ezek az ősi edényfajták csak a két világháború között szorultak ki az ősi háztartásokból, amikor elterjedtek a vaslemezből préselt gyári lábasok.

Keleti nyomok

A háromlábú edény, a mi lábasunk őse kifejezetten a pusztai életre volt tervezve! Mivel nagyon jól lehetett alkalmazni a szabadban, a földművesek és a pásztorok is megkedvelték, valószínűleg ezért maradt használták olyan hosszú időn keresztül.

A belső-ázsiai sztyeppéken is igazi kedvencnek számított a háromlábú lábas, kezdetben kerámiából formázták meg. A régészeti leletek szerint a mongóliai neolit lelőhelyen, Moilt-ban több ősi edényfajta került elő.

A bronzkorban, vagyis a Kr. e. 3-2. évezred folyamán a szkíta-hun törzsek már kifejlesztették az edény vasból készült változatát és abban főztek hadjárat, vagy költözködés idején, ennek előnye az volt, hogy nem tört el szállítás közben. Mongóliában az ősi edénytípust csak a 15-16. század folyamán cserélték le négylábúra, illetve akkor terjedtek el a lábatlan bográcsok, melyeket a jurta közepén álló nagy tűzhelyre helyeztek rá.

OB

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb