Orbán Viktor kedvenc kínai sztorija

2020. január 6./Index.hu/TibetPress

eredeti cikk

Keveseknek sikerül, de azért lehet Kínában magyarként üzletet kötni. A „keleti nyitás” mintaprojektje egy magyar okosparkolási rendszer lehet, amelynek ötletgazdája – két kínai város után – már a 2022-es pekingi téli olimpiára készül. Igaz, ahogy Gyarmati Zoltán meséli, a kínai partnerek bizalmát nem könnyű elnyerni; olykor medveepét kell fogyasztani, vagy le kell győzni a gyerekkori kígyófóbiát.

Sokat hallunk a keleti nyitásról, de a legkülönfélébb kínai befektetési ígéretek, mindenféle logisztikai elképzelés, vasútépítések, a Malév megmentése, vidéki reptérvásárlások, vagy fordított relációban a magyar exportképes cégek nagy tervei – a Túró Rudi, a magyar pálinka vagy az agrár- és vízügyi megoldásaink térhódítása – helyett eddig elég sok a csalódás. Van azonban egy mintaprojekt, ami 2020. január 1-től már biztosan elindul: a magyar fejlesztésű okosparkolás Kínában (cikkünk decemberben készült, de a parkolás immár valóban elindult - a szerk.).

A politikának is megtetszett

Tavaly májusban figyeltünk fel rá, hogy az Exim Exportösztönző Alap szép csendben 40 milliárd forint állami tőkejuttatást kapott, már meglevő 10 milliárd forintos tőkéjét spékelte meg ennyivel az állam.

Mivel az alap ismert befektetései (a divatcég Nanushka, az okosparkolást fejlesztő EPS Holding, illetve a biztonsági cég Trezex) közül a Nanushka folyamatosan hangzatos sikersztoriként szerepelt a kormánypárti médiában, adta magát a feltételezés, erre olyan büszke a politika, hogy újabb forrásokat ad az alapnak.

Már akkori cikkünk megjelenése után is jelezte egyik forrásunk, hogy az ötszörösre növelt tőkét valójában nem a divatcég eredményei indokolták, hanem inkább a parkolásra figyelt fel a miniszterelnök.

Sanghaji expó

Történt ugyanis, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 2018 novemberében Sanghajban járt, a Kínai Nemzetközi Importexpón (CIIE), ahol Kínában érdekelt hazai üzletemberekkel is találkozott, és a sokszereplős megbeszélés után egy projekt állítólag nagyon megtetszett neki: a magyar fejlesztéssel megvalósított kínai okosparkolás.

Erre a történetre voltunk kíváncsiak, ezért kerestük meg az üzlet ötletgazdáját, a Kínában dolgozó Gyarmati Zoltánt, aki a Demszky-érában még a budapesti Parking Kft.-t vezette. Nemrég itthon volt, és elmesélte, hogy milyen zökkenők után indulhat el a valóban ígéretesnek tűnő projekt.

Jangcsung: a pilotprojekt

A gömbhal városa

Mint Gyarmati Zoltán elmesélte, maga Jangcsung egy sziget a Jangce folyón, amely arról a legismertebb, hogy a gömbhalak a közelében ívnak, ezért a városban minden a gömbhalról szól.

Van gömbhalszobor, rendeznek gömbhalfesztivált, ilyenkor még Japánból is jönnek vendégek, és mivel ez a legnagyobb létező megtiszteltetés, az üzletembernek is több tucatszor kellett már ennie a rosszul elkészítve halálos halból. Kínában ugyan soha nincsenek hírek arról, hogy lennének halálos gömbhalevések, de a helyi legendáriumban ismert olyan cég, amelyiknek a teljes vezetése odaveszett egy gömbhalvacsorán.

Egy gömbhal májában, belében és bőrében található tetrodotoxin harminc ember halálához is elegendő, és mivel százszázalékosan soha nem lehet biztos az ember, hogy megússza az étkezést, valójában a fokozott veszélyesség és adrenalin is hozzájárul a gömbhal elképesztő árához és megbecsültségéhez.

Jangcsung, ahol januárban valóban elindul a szolgáltatás, 400 ezres település, vagyis Kínában kisvárosnak számít. A város Sanghaj közelében, Kína leggazdagabb részén található, sok elektronikai cég működik itt, például a dél-koreai Samsungnak is van üzeme, sok az autó, egyre nagyobb gond a motorizáció, de eddig egyáltalán nem volt fizetős parkolás a városban.

De honnan jött egyáltalán Kína? Amikor 2010-ben a fővárosi cégek élén váltás történt, Gyarmati egy nemzetközi közlekedéstudományi intézet szakértőjeként előadásokat tartott Ázsiában a parkolási rendszerekről. Éppen az Ázsiai Fejlesztési Bank megbízásából beszélt a kínai Vuhan városában, amikor az előadása után a városüzemeltetésért felelős polgármester-helyettes megkérdezte: jó ez a parkolás, de mit kapnak ebben a rendszerben az autósok, hogyan adja el ezt ő mint politikus a népnek?

Gyarmatiék elgondolkodtak, hogy túl azon, hogy egy város pénzt szed a közterület használatáért, vajon mit lehet adni a parkolási rendszerben. Felmerült a biztosítás, az ingyenes autómosás, végül azt a szolgáltatást találták ki, hogy a rendszer segít az autósnak: jelzi a szabad parkolóhelyeket.

Hol vannak a szabad parkolóhelyek?

Azt természetesen Budapesten is mindenki érti, hogy van hozzáadott értéke, ha a rendszer segít megtalálni a legközelebbi szabad parkolóhelyet, de ennek technikai megoldása egyrészt nem bonyolult, másrészt mégsem annyira evidens. A technikai megoldásban szerepet kaphatnak olyan egyszerű szenzorok, amelyeknek két állása van (van autó, nincs autó), de van kamerás megoldás is.

A segítség kétrétű. Amikor az autós beírja a navigációs applikációba a keresett jangcsungi étterem nevét, akkor az app eleve nem az étterem bejáratához, hanem a legközelebbi parkolóhelyhez irányítja az autóst. Igen ám, de ameddig az autós elér az étteremig, addig elfogyhatnak a helyek, így van egy modul, amely először valószínűség alapján oda navigál, ahol a leginkább remélhető a hely, és van egy másik szolgáltatás, amely a közelben már ténylegesen jelzi a szabad helyeket.

Ezek a megoldások amúgy Budapesten is tökéletesen használhatóak lehetnek, az aszfaltba beszúrt igen–nem jelet adó szenzorok vagy a fejlettebb SIM-kártyás, úgynevezett NB IoT (narrow band IoT) itthon is ismert technológia, és a rendszer teljesen transzparenssé tenné a parkolási bevételeket is. Ebben a rendszerben egyébként a parkolóőrök nem büntetnek, hanem ha valaki nem indította el a parkolást, ezt pótolják.

Jangcsungban december 1-től december 31-ig már kint voltak az ellenőrök, próbajelleggel, ingyenesen már működött a rendszer. 2020. január 1-től pedig elindult az éles üzem. A koncesszió húszéves. A projekt nem volt zökkenőmentes, volt némi csúszás, bőven volt idegeskedés, de az áttörés az volt, hogy október 31-én megérkezett a végső engedély. Érdekesség, hogy a kinti projektcég is részt vett a parkolási rendelet megalkotásában, de a társaságnak is sok engedélyt kellett beszereznie, az it-biztonsági szintről, a felhőszolgáltatás engedélyezéséről, lassan érkezett meg a műszaki engedély, igen aprólékos volt a négy hónapos pénzügyi audit.

Hogyan kell Kínában üzletelni?

Gyarmati Zoltán tapasztalatai szerint Kínában lehet üzletet kötni, de ügyesen kell megtalálni az egyensúlyt a helyiek tisztelete, a helyi szokások elfogadása és az érdekérvényesítés között.

Mi is megfizettük a tanulópénzt, volt egy helyi vezetőnk, aki mindenről elmondta, hogy ezt Kínában csak így lehet intézni, kellett egy kis idő, amíg rájöttünk, hogy sokszor ő maga generálta a problémákat

– meséli a cégvezető. Tapasztalatai szerint a kínaiak nagyon kívánják a személyes kapcsolatot, a bizalomépítést, és számít, hogy hetven éve van diplomáciai kapcsolat a két ország között, a cégnek az is segített, hogy van magyar állami tulajdonosa, az kint bizalomerősítő.

Sokat kell inni

Mint Gyarmati Zoltán meséli, azt mindenesetre megtanulták magyar vezető kollégáikkal, hogy egy kínai üzleti partnernél nem lehet beesni az irodába és tíz perc után milliókról tárgyalni. Előbb bizalmat kell építeni, enni kell, inni kell, barátkozni, mutogatni a családi fotókat.

„Én gyerekkorom óta kígyófóbiás vagyok, az állatkertben sem mentem be a kígyóházba, de Dél-Kínában volt, hogy óriási megtiszteltetésként meghívtak egy kígyóvacsorára. Beültünk egy kunyhóba, ahol egy nagy kerek asztal mellett mozgott egy zsák, abban volt a drága kígyó.”

Szép lassan készítették el a levest, alul volt a kígyó, felette a sertés, a csirke, majd a zöldségek. Nagyon sok ital kellett hozzá, de ettem belőle, megsúgták a kollégáim, hogy ha ezt visszautasítom, soha nem lesz kapcsolatunk a céggel, megérte, azóta nincsen kígyófóbiám.

Kuanhszi
A „kuanhszi” (guanxi), vagyis a személyes viszonyok rendszere itt nagyon fontos. Ha valakivel kialakul a kölcsönös szívességek, ajándékok, gesztusok különös rendszere, akkor a kínai partner inkább megszegi a törvényeket is akár, de az adott szavát betartja. Ehhez persze itthon szokatlan élményeken kell átesni.

Volt, hogy egy önkormányzati tárgyalás előtt a házigazdáim elhívtak egy medvefarmra. Ez a tradicionális kínai gyógyászatban fontos, mindenesetre kihoztak egy fekete medvét, akit elkezdtek etetni, de közben az epehólyagjából kivezetett csövön lecsapolták a medveepét. Ez is óriási ajándéknak számít, de borzalmasan keserű volt, öklendeztem, erre adtak valami folyadékot, hogy öblítsem le, az is ugyanolyan keserű volt, kiderült, hogy medveepéből készült teát kaptam.

„Kína hatalmas ország, így az észak-kínaiak ugyanúgy berzenkednek a déli szokásoktól, mint mi, magyarok. Tehát a szokásos területileg is nagyon eltérhetnek egymástól” – teszi hozzá.

Új irányok

Az első sikeres projekt után jöhet egy újabb 25 éves koncesszió, Csifengben, ami egy 4,2 milliós város Belső-Mongóliában. Igaz, a város némileg mást jelent itt, mert a teljes csifengi közigazgatási terület akkora, mint Magyarország, de az úgynevezett urban area, vagyis a tényleges városközpont sem kicsi, az olyan 1,7 millió embert jelent.

A következő lépcsőben öt további kínai nagyváros is a csőben van, talán a legérdekesebb ezek közül Csangcsiakou (Zhangjiakou), amely a 2022-es téli olimpia egyik legfontosabb helyszíne. A házigazda hivatalosan Peking lesz, de ez a hegyek közé épült egymilliós város olyan síparadicsom, amely szupervasúttal 45 percre, autópályán két órára van a fővárostól. Már ma is parkolási gondokkal küzd, de a téli olimpiára rengeteg vendég is várható, akiknek mindenféle ideiglenes parkoló is épül. Ha az EPS-csoport megcsípi ezt a megbízást, vélhetően az egyetlen nagy magyar beszállító lehet az eseményen.

Kínában nem könnyű helyi partnerek nélkül üzletet kötni, ennél a cégcsoportnál sem éppen egyszerű a struktúra. De azért megpróbáljuk bemutatni. 2012-ben jött létre az EPS Global Zrt. nevű cég, ez a cég van jelen Kínában Az EPS Globalnak két tulajdonosa van.

A kisebbségi tulajdonos egy 72 éves német logisztikai üzletember, Harold Richard Krell, aki évtizedek óta aktív Magyarországon, és aki magánemberként és HK Parking nevű cégén keresztül is benne van a vállalkozásban.

A többségi tulajdonos pedig az EPS Holdung Kft. Ebben van benne az Exim Exportörsztönző Alap, amelyet Gubicza Ágostonék GB & Partners nevű alapkezelője kezel, illetve a parkolási és útdíjfizetési rendszerekből ismert, Emőri Gábor (i-Cell) egy magánvállalkozása.

A cégcsoport körül még több ismert hazai üzletember is felbukkant, korábban tulajdonos volt Kupper András (a botrányos Centrum parkolási cégből ismert vállalkozó), de dolgozott itt Hegedüs Gábor, aki remekül beszél kínaiul, és korábban a HP hazai cégét vezette, illetve ma is aktív a cégcsoportban Törő Csaba (korábban Euroweb, PanTel).

A vállalkozáscsoport három kínai bejegyzésű cége (a jangcsungi projektcég, a csifengi projektcég és a technológia-tulajdonos társaság) mind vegyes vállalat, a kínai partner a ZTE világcég ITS részlege (az ITS – Intelligent Transport Solution az intelligens közlekedéssel foglalkozó részt takarja). A két városi projektcégben a magyar társaság van többségben, a technológiatulajdonos társaságban pedig a kínai partner.

Gyarmati Zoltán szerint ez a struktúra összetett, de sok előnye és persze hátránya is volt ennek a működésnek. Kínában nem igazán ismert a projektfinanszírozás, minden hitelhez fedezetet kérnek, nem elég az üzleti terv, a koncesszió, és sajnos egy szoftver, szenzorok, kamerák és pár LED-tábla nem lennének megfelelő fedezetek, mert ezek gyorsan avuló eszközök.

Éppen ezért a projekt finanszírozásához nagyon nagy szükség volt az alaptól érkező tőkeerőre. Az alapkezelőről mi is sokszor írtunk, ez volt az, amelyet rendkívül furcsa körülmények között nagyon célzottan írt ki az Exim egy politikaközeli csoportra.

Adófizető és versenyszempontból ez fontos, de Gyarmati Zoltán inkább azt hangsúlyozza, hogy az alap befektetései piacorientáltak, szerinte a Nanushka is megsokszorozta az árbevételét és profitját az alap beszállása óta. A rendelkezésre bocsátott kockázati tőkéért cserében az alapnak van megtérülési prioritása, ő kapja vissza a pénzét (magas, de nem publikus) hozammal.

Közös ló

Amúgy a parkolási pénzek beszedésében a projektcégek és az önkormányzatok „fogják” egymást, egyik sem tud lépni a másik nélkül, és van egy részletes megállapodás. Az önkormányzatok akkor kapnak a bevételből, ha a projektcég elszámolta a költségeit, a hiteltörlesztéseit és az indokolható licencdíjat, management feet, nyereséget.

Egyelőre Jangcsungban 1300 parkolóhellyel indul a működés, ha a koncessziós szerződésekben rögzített tíz-, plusz húszezer, azaz a két projekt esetén összesen harmincezer parkolóhelyből már több tízezer hely lesz üzemeltetés alatt, akkor mindenkinek több jut majd a bevételekből. Kínára ráadásul az is jellemző, hogy sok helyen hétvégén és éjszaka is szednek díjat.

Exit-tervek

A cégvezető szerint a kockázati tőkét majd érdemes lehet a következő években olcsóbb finanszírozással kiváltani, de a mai üzleti tervek így is megfelelő megtérülést biztosítanak (Gyarmati maga bizonyos célok elérése esetén lesz maga is tulajdonos). Ha pedig valóban beindul több projektből a stabil cash-flow, akkor el lehet kezdeni gondolkodni a kiszálláson, felmerülhet a tőzsdei megjelenés is Sanghajban vagy Hongkongban, de az exit történhet egy nagyobb szakmai befektető felé is.

A projekt nagy előnye, hogy parkolódíjat mindig, válság esetén is lehet szedni, az autók, a fizetős parkolóhelyek száma pedig vélhetően csak növekedni fog a kínai városokban. Ha bejön az üzleti terv, akkor a két, már elnyert városban a teljes koncesszió alatt 182 milliárd forint forgalom keletkezik, a két projekt magyar befektetése 5 milliárd forint volt, és a remélt hazai bevétel 22,5 milliárd forint.