Obama kudarca: Kína

2010. augusztus 5./újszó.com/TibetPress

Szaporodnak a politikai és katonai nézeteltérések Kína és Amerika között, ami azt jelenti, hogy nem vált be Obama új megközelítése az ázsiai nagyhatalomhoz fűződő viszonyban. Az amerikai elnök úgy döntött, nem forszírozza az emberi jogok kérdését, tavaly októberben még a dalai lámát sem fogadta – talán ez váltotta ki először a nemzetközi sajtó erőteljes bírálatát –, mert novemberben találkoznia kellett kínai kollégájával.

Egyedül a pekingi sajtó ünnepelte az amerikai elnököt, Obama példáján felbuzdulva a kínai külügy azt közölte, hogy a Lámával való találkozók elutasításának a nemzetközi kapcsolatok normájává kellene válnia. S bár Obama eleget tett ennek a – beteges paranoiára valló – abszurd feltételnek, nem kapott érte semmit. Nincs előrelépés sem Észak-Korea, sem Irán ügyében. Kína könnyen rábírhatná Phenjant atomprogramja feladására, de ezt nem hajlandó megtenni. Ugyanez a helyzet Iránnal is, az egyetlen aprócska elmozdulás az volt, hogy Peking belement a Teherán elleni ENSZ-szankciók enyhe szigorításába, de az amerikai és uniós különszankciókat már keményen elítélte.

Januárban történt a fordulat – rossz irányba. A Tajvannak szánt 6,4 milliárd dolláros amerikai fegyvereladások miatt Kína felfüggesztette az USA-val való katonai cserekapcsolatokat – pl. riasztás válsághelyzet esetén –, ezek felújítását az USA szinte havi rendszerességgel sürgeti, mindhiába. Komoly jelzés volt, amikor Robert Gates védelmi miniszter esedékes látogatását Peking hirtelen nem tartotta időszerűnek. A dél-koreai Cshonan hadihajó elsüllyesztése az észak-koreaiak által tovább rontott a helyzeten. A július végén megtartott USA–dél-koreai hadgyakorlatra válaszul a kínaiak két hadgyakorlatot is tartottak a szomszédságban. Kína aggodalommal vette tudomásul, hogy partjai közelében a világ élenjáró haditechnikáját vonultatták fel, s – egyes amerikai szakértők szerint – megalázva érezte magát amiatt, hogy bejelentették: év végéig havi rendszerességgel tartanak további amerikai–dél-koreai manővereket.

Hillary Clinton külügyminiszter múlt heti hanoi javaslata kiverte a biztosítékot Pekingben. A China Daily amerikai provokációk sorozatáról írt, amelyek veszélyeztetik Kína nemzetbiztonságát. Csen Ping-tö vezérkari főnök pedig azt mondta, a hadseregnek figyelnie kell a változásokra, és jól fel kell készülnie a katonai konfliktusokra.

Clinton a hanoi ASEAN-értekezleten kijelentette: az USA-nak nemzetbiztonsági érdeke fűződik ahhoz, hogy szavatolják a Dél-kínai-tenger szabad hajózhatóságát, s kész közvetíteni az ott található szigetek miatti vitában Kína és több más ASEAN-ország között. Az igen dühös kínai válasz az volt, hogy Peking vitathatatlan szuverenitással rendelkezik a dél-kínai-tengeri szigetek és környező vizek felett, s nem kívánja az ügyet nemzetközi szintre emelni, hanem kétoldalú tárgyalásokat folytat – ha majd jónak látja. Peking megköveteli, tartsák tiszteletben, hogy Tajvan és Tibet mellett a Dél-kínai-tenger is Kína alapvető érdekeltségi körébe tartozik. A kormány mögött felsorakozó pekingi sajtó ironikusan azt írta, gyanús, ahogy az USA visszacsempészi magát Délkelet-Ázsiába és Vietnamba, a régi ellenség oldalán. Hozzá kell tenni, a vitatott hovatartozású szigetek nagy része kopár szikla és homokzátony, de a mélyben olaj és földgáz található. S ezért már érdemes kisebb konfliktusokba, akár fegyveres összetűzésekbe is keverednie Pekingnek a kisebb és gyengébb szomszédokkal.
Malinák István