Nyugalom! Kína nem Egyiptom

2011. február 15./MTI/TibetPress

Szórakoztató a nyugati sajtó napi találgatása arról, hogy Kínát mennyire érinti a Tunéziától Egyiptomig és azon túl is a Közel-Keleten végigsöprő forradalmi hangulat és rendszerdöntési láz.

Műhelyünk szeretné megnyugtatni a vezető, valamint a másod- és harmadrangú nyugati lapok kommentátorait: ne tegyenek szüzességi fogadalmat a kínai rendszer bukásáig, mert azzal nem Peking jár rosszul.

Az egyiptomi – vagy tunéziai, jemeni, szaúdi és a többi – zsarnokság és a kínai rendszer között jóval nagyobbak a különbségek, mint a sokszor erőltetett párhuzamok.

Elsősorban: ellentétben a Közel-Kelet megannyi despotáival, a kínai vezetés első számú célja nem gyurcsányista, azaz nem a saját és környezetének meggazdagodása a nép kizsigerelése révén, hanem országuk naggyá tétele. Évente emelnek ki száz és száz milliókat a szegénységből; egészséges jövőképük Kína gyarapodását szolgálja és szintén egészséges nacionalizmusuk egyik célja, hogy Kína népe büszke lehessen országára. Mely törekvésben szintén sikeresek. Ugyancsak ellentétben a közel-keleti zsarnokságokban elterjedt mérhetetlen korrupcióra, Kínában a korrupció ellen harcolnak olyannyira, hogy évente több korrupt politikust és üzletembert végeznek ki.

Kínában – és ez szintén különbség – egy mind erkölcsösebb társadalmat kívánnak létrehozni és ezért is teszik az iskolákban kötelezővé Konfuciusz morális tanait.

A Nyugat bánatára a kínai autokrácia népszerű. Nagyon népszerű. Olyannyira, hogy Kínában jóval több híve van a fennálló rendszernek, mint a demokráciának, amelynek napi működését és annak eredményeit láthatják Amerikában is, ahol – hasonlóan hozzánk – emberek százezrei vesztik el házukat és költöznek az autópályák felüljárói alá.

A kínai vezetők viszont nagy örömmel szemlélik azt, ami Egyiptomban és általában a Közel-Keleten lejátszódik, ugyanis a demokratikus folyamatok révén ott már nem feltétlen Amerika-barát kormányok jönnek létre, ami Pekingnek stratégiai áldás.