Népszerűsítik a „hazafias” vallási vezetőt – felszentelik a VII. Gungthang Rinpocsét

TibetInfoNet – 2006. szeptember 30.

VII. Gungthang Rinpocse közelgő beiktatása mutatja a kínai hatóságok által mutatott erőfeszítéseket, melyek arra irányulnak, hogy fenntartsák a szigorú ellenőrzést a tibeti buddhizmus felett, miközben magukat a tibeti vallási hagyományok védelmezőjeként tüntetik fel. A négy éves fiút a tibeti buddhisták egy a Labrang Tashikyil (Gansu tartomány, mely a tibetiek által Amdonak nevezett terület része) kolostorbeli befolyásos vallási személyiség újraszületésének tartják. A fiú kiválasztásának és jelölésének módjában úgy tűnik, szívélyesen együttműködtek a vallási hatóságok és a Kommunista Párt azon szervei, melyek a vallási ügyekért felelősek a fennálló államigazgatási rendszerben. Állami támogatást nyújtottak a vallási intézményeknek és azoknak a társaságoknak, akik a gyermek lámával kapcsolatban álltak. Így a kínai hatóságok legfőbb törekvése az, hogy támogassák a „hazafias” vallási vezetőket, és a befolyásuk alatt tartsák, amit azonban a Dalai Láma esetében nem sikerült megvalósítani.

Az új reinkarnációk keresési, azonosítási, elismerési és oktatási folyamatának ellenőrzése komoly szerepet kap a kínai hatóságok vallási munkájában. A hatóságok igen komolyan törekszenek arra, hogy teljes hatalmat kapjanak az inkarnációk végső kijelölésében. Habár eredetileg az újraszületéseket buddhista méltóságok választják ki és szentelik fel régóta fennálló hagyományok szerint, az eljárást manapság szigorúan felügyelik a Vallási Ügyek Irodája alá tartozó különböző közigazgatási szervek, és a hivatalos kínai szabályok szerint a Kínai Kommunista Párt irányításával kell lefolytatni a kiválasztási procedúrát. Míg ez csak a legmagasabb reinkarnációk esetében, mint például a Dalai Láma és a Pancsen Láma tűnhet fontosnak, a szabály mégis valamennyi helyi újraszületésre vonatkozik, aki hagyományosan fontos szerepet játszik a tibeti buddhista közösségek vallási és szociális életében. A keresés területi, társadalmi és szervezeti kérdései, a reinkarnáció azonosítása és beiktatása ennél fogva egy lassú és rendkívül részletes bürokratikus szabályrendszernek van alárendelve, éles ellentétet alkotva ezzel az állami felelősök vallásra vonatkozó közigazgatási felfogásával, és az általuk hirdetett tibeti vallással és egyházzal szemben tanúsított toleranciával. A VI. Gungthang Rinpocse Jigme Tenpe Wangchug (1926-2000) igen befolyásos láma volt, aki emellett roppant nagy népszerűségnek is örvendett az egész Amdo régióban. 1958-ban letartóztatták, mikor az úgynevezett „vallási rendszer demokratikus átalakítása” folyt. 1979-es szabadon engedése után Gungthang Rinpocse óriási mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Amdo vallási életét újraélesszék, és hogy helyreállítsák a Rinpocse kolostorát, a Labrang Tashikyil-t.

A tény, hogy a legmagasabb labrangi reinkarnációt, a VI. Jamyang Zhepa Lobsang Jigme Thubten Choekyi Nyimát a kulturális forradalom alatt arra kényszerítették, hogy tagadja meg szerzetesi esküjét, és házasodjon meg, jelentősen megemelte a Gunthang Rinpocse szerepét és státuszát, és ezáltal sokkal fontosabb vallási vezetővé tette, mint amilyen hagyományosan lenne.

Mind a szerzetesek, mind a világi emberek tisztelték őt, és a képe ma is megtalálható a templomokban, oltárokon, üzletekben és éttermekben szerte Amdoban. Megismételt nyilvános Kalacsakra beavatási szertartása a kilencvenes években tibetiek óriási tömegeit vonzotta, egyesek szerint több mint 100.000 főt, és ez komolyan hozzájárult a tibeti buddhizmus újjáélesztéséhez. Az eseményről készült videó és audió felvételeket még mindig árusítják a régió valamennyi könyvesboltjában, valamint a VI. Gunthang Rinpocse által írt szövegek és dalok is mindmáig népszerűek, és gyakran kalózverzióik is megjelennek.

A 2000 februárjában bekövetkezett halála után hosszú eljárás vette kezdetét, hogy megtalálják a következő újraszületést, melyet mind a szerzetesek, mind a világi tibetiek figyelemmel kísértek. A bizonytalanság hosszú évei 2004-ben zárultak le, mikor VI. Jamyang Zhepa először nevezte meg az új reinkarnációt, és később azt a helyi kínai hatóságok is megerősítették. Végül 2004. szeptember 29-én a Xinhua, a hivatalos kínai hírügynökség bejelentette, hogy azonosították a VII. Gunthang Rinpocsét. A labrangi szerzetesek szerint VI. Jamyang Zhepa komoly szerepet játszott mindvégig a kiválasztási folyamatban, valamint abban, hogy a kiválasztás kompromisszum révén történt. A hagyomány szerint a Jamyang Zhepa folytatja le a Gunthang Rinpocse kiválasztási eljárását és fordítva.

VII. Gunthang Rinpocse Lobsang Geleg Tenpe Khechen 2002-ben született Dzoege faluban, Tsoe várostól keletre, ahol a Gannan Tibeti Autonóm Megyei Közigazgatási Hivatal székhelye található Gansu tartomány déli részén. Itt született a III. Gunthang Rinpocse, Koenchog Tenpe Droenme (1762-1823) is, aki híres tudós és számos buddhista munka írója volt. Jelenleg a VII. Gunthang egy khotse-i kis kolostorban, Ganden Choekhorlingban lakik, körülbelül 100 km-re délnyugatra a Labrang kolostortól. Khotse környékén született az V. Gunthang Jamyang Tenpe Nyima (1860-1925) is. Helyi források szerint valószínűleg ez az oka annak, hogy a hetedik reinkarnációt is ide hozták, ami felháborodást váltott ki néhány dzoege-i földijében. Az új út megépítése Labrang és Khotse között, a Khotse kolostor újjáépítése és néhány új ház jelenleg folyó felújítása a VII. Gunthang jelenlétének köszönhető, mely már eddig számos gazdasági előnyt hozott a kis térségnek.

A VII. Gunthang családja, tanárai és hivatalnokok körében él birtokán. 2006. novemberében majd Labrang Tashikylbe költözik, ahol fényes szertartás keretében avatják majd fel. Erre a kilencedik holdhónap 22. napján kerül majd sor Labrangban, mely napot hagyományosan asztrológusok választanak ki (a másik nap a második holdhónap 11. napja) a beiktatási ceremónia időpontjának. Ez a nap a gregorián naptár szerint 2006. november 12. A fiú november 9-én hagyja el a Khotse kolostort, majd megáll Sangkhog füves pusztáin, körülbelül 10 km-re Labrangtól nyugatra, mielőtt november 12-én Labrangba ér.
Az esemény megszervezése hivatalosan a Gunghang birtok kezében van, de a helyi és megyei hatóságok is fontos szerepet játszanak. Lanzhou megyei hivatalai (konkrétan az Egységfront megfelelő osztályának Etnikai Ügyekért felelős Bizottsága) felvállalták a nagyszabású ceremónia költségeit. A ceremónián részt vesznek a központi hivatalok magas rangú képviselői (Vallási Ügyek Állami Igazgatása, Egységfront, Kínai Buddhista Egyesület), megyei, állami és pártszervezetek képviselői (Gansu tartományból és a tibetiek által lakott szomszédos tartományokból: Qinhaiból, Szecsuanból és a TAR-ból), a Gannan Tibeti Autonóm Megyei Közigazgatási Hivatal képviselői, az egykori VI. Gunthang Rinpocse kíséretének tagjai, a VII. Gunthang Rinpocse családtagjai és földijei.

Beavatása után a VII. Gungthang Rinpocse visszatér a Gungthang Rinpocsék birtokára, Labrang Tashikyilbe, mely a kolostor délkeleti részén található. Az ezt követő esemény számos újjáépítési és javítási munkát követelt Labrangban. A Gunthang egyik jellegzetes épületén, az Avalokitesvara templomon éppen dolgoznak, és a tibeti orvostudományi kar létrehozása folyamatban van; ahogy a Hayagriva templom, melyet a hatvanas években romboltak le, szintén újjáépítés alatt áll. Ez azon kevés templomok egyike, melyet mindezidáig helyrehoztak.

Helyi források szerint a Linxiát és Xiahét összekötő új út építése is a beiktatással hozható kapcsolatba, illetve azzal, hogy számos magas rangú hivatalnok érkezését várják. Minden a VII. Gungthang Rinpocse beiktatáshoz kapcsolódó cselekmény azt mutatja, hogy a kínai hatóságok tartanak a reinkarnáció Amdo-beli befolyásától. A nagyszabású vallási, szervezési és építési tevékenységek mind azt jelzik, hogy a folyamatot szigorúan kézben tartják, és nagy összegeket költenek, hogy megmutassák, hogy mind az állam, mind a Kommunista Párt tiszteletben tartja a vallásszabadságot, valamint kész arra, hogy pénzügyi támogatást nyújtson fontos vallási eseményekhez. Mindezeken túl természetesen cél a tibetiek szívének elnyerése is.

Az állami propagandagépezet kétségtelenül közvetíti majd a beiktatást, képeket és cikkeket közöl majd, amelyek mind a kínai, mind az angol nyelvű médiában megjelennek majd a Tibetről és etnikai kisebbségekről szóló publikációk között. Azonban az még a jövő kérdése, hogy a fiatal reinkarnáció képes lesz-e majd kezelni a belső konfliktusokat a kínaiak vele szemben támasztott elvárásai – azaz testesítse meg az új generáció hűséges és „hazafias” tibeti buddhista vezetőjének modelljét – és a tibeti buddhista közösség elvárásai között, tehát hogy átvegye elődje szerepét és megszerezze azt a pozíciót, népszerűséget és tudást.

Az új buddhista reinkarnáció elismerése körüli kérdés Tibetben 1995-ben kapott nagy jelentőséget, mikor a XI. Pancsen Láma választása okozott ellentéteket a Dalai Láma és a kínai kormány között. A Peking által választott Pancsen Lámát lényegében nem fogadják el a tibetiek, portréja csupán csak a hivatalos helyeken tűnik fel. Azonban a passzív ellenállás kifejezéseként számos tibeti továbbra is a korábbi inkarnáció portréját őrzi otthon.

A Karmapa – a tibeti buddhizmus Karma Kagyu iskolájának vezetője - feletti szigorú ellenőrzés megszerzése kudarcba fulladt, mikor a Karmapa 2000-ben Indiába menekült.