"Nem helyzetekben élsz, hanem útközben”

2010. október 20./építészfórum.hu/TibetPress

„Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”
/Márai Sándor: Füves könyv/

A zarándoklat
A zarándoklaton résztvevők indíttatása sokféle lehet. Ezt a számos lelki indítóokot három fő csoportba lehet sorolni a túrázás szeretete, a spirituális élményszerzés és a szakrális tartalmak megélése szerint. Ezek az intenciók sohasem rontják le egymást, hanem szinte kivétel nélkül erősítik. Persze a hangsúlyok egyénenként máshol és máshol vannak.

A túrázás szeretete
Mert gyalogolni jó! Olyan testmozgás, mely során rengeteg élménnyel gazdagodik az ember. Ha gyalog indulsz el, nagyobb és színesebb a világ. Többnapos gyaloglás során lassan, de biztosan átvesszük a körülöttünk lévő környezet életritmusát. Számunkra "lelassul" az idő. Ezt az élményt, a természet közelségét, szépségének élvezetét csak a természetben töltött huzamosabb idő adhatja meg nekünk.

Spirituális élményszerzés         
Spirituális indíttatás alatt a szellemi, lelki igényből végzett zarándokutat érthetjük. A spirituális indíttatás még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető vallásos meggyőződésű. Viszont az emberben élő kielégíthetetlen szellemi vágyak sokakat visznek arra, hogy mindennapi, szokványos környezetüket elhagyják, és akár rendkívüli, nagy távolságokon átívelő utakat is megtegyenek. Ekkor az út nem más, mint az ember helykeresése a világmindenségben. A zarándoklat a lélek által "űzött" emberek számára is komoly, sokszor kielégítő válaszokat képes adni. Sokszor az élethivatás tisztázására is alkalmas. A zarándoklat mint élethelyzet nem vallásfüggő. Megtalálható a buddhizmusban és a kereszténységben éppúgy, mint a mohamedánoknál. Egyetemes emberi igényből jött létre.

Szakrális tartalom     
Szakrális indíttatás alatt a Szentséghez, a személyes Istenhez való közeledés vágyát értjük. Ez valójában a spirituális indíttatásnak egy szűkebb köre. A zarándok a tájat mint szakrális teret éli meg. Számára a föld, a haza megszentelt vidék. A templomok, útszéli keresztek, kálváriák, szent kutak, szentfák fontos pontjai az úton lévő lelki fejlődésének. Ez a hatás viszont kölcsönös. A zarándok imádkozik, a szentség útjára lép, és ezáltal a táj is megszentelődik. Kultivált táj lesz, az a tér, ahol az ember Isten dicsőítését végzi. Így a teremtett világnak a lényegi funkcióját valósítja meg. Az Ember szándékától függően a táj, a környezet lehet a termelés, a javak előállításának színtere, vagy a helyváltoztatás, az utazás, a zarándoklat színtere, ezek által válik igazán azzá amire Isten teremtette: az Isten dicsőítésének színterévé.

A Mária út                     
… turistaút, zarándokút, értékes program, értékek gyűjteménye, az önismeret útja, új szemlélet, jó társaság, kultúra, szakralitás, turisztikai ajánlat, spirituális élmény, Közép-Európa felfedezése, az országkép gazdagítása - több mint 1400 km.

Mány                    
Az út harmadánál, Pest és Fejér megye határán, a Vértes és a Gerecse közötti völgyben fekszik Mány. A több, mint 900 éves településen 2300-an laknak. Az utóbbi években egyre gyakoribb jelenséggé vált, hogy a fővárostól elszakadni vágyó fiatal családosok a környéken telepednek le. A falu iskolája, óvodája, a különböző öntevékeny körök mind ezeknek a lelkes új lakóknak a közreműködésével jöttek létre, és működnek mind a mai napig. A Mária-út építői a faluban élő lelkes segítőkre és önkéntesekre is számítanak mind az építésnél, mind a fenntartásnál.

Viszonyulás a mezőhöz
A szántóföldek raszterében sokszor villanyoszlopok, kutak, keresztek, malomházak, magtárak, tornyok tömegei jelennek meg. Az idő múlásával az igáslovak és traktorok nyomvonalai magától értetődő természetességgel rajzolták ki ezeknek a tömegeknek a határvonalait. Ezek a helyek állandó kontúrral jelennek meg a körülöttük hömpölygő búza-, kukorica-, napraforgóföldek között.

Viszonyulás a faluhoz
Az épület a falu határában helyezkedik el. Annak vonzáskörzetében, mégis kiszakadva a falusi élet mindennapjaiból. A fárasztó nap végén megérkezünk a faluba, ugyanakkor néhány száz méterrel el is hagyjuk. Az utazó úgy tér nyugovóra, hogy elétárul a következő nap szakasza. A vendégház nem marasztal, hanem továbbindít.

A zarándokszállás                     
A tervezendő épület elsősorban nem a busszal érkező zarándokcsoportokat célozza meg, hanem azokat a zarándokokat, akik sok kilométerrel a hátuk mögött egy biztos helyet keresnek, ahol álomra hajthatják fejüket. A ház a településtől távolságtartó, nem zökkenti ki őket a gondolataikból, hanem szervesen beépül az úton szerzett élmények közé, és úgy próbál meg vendégházként funkcionálni, hogy nem marasztal, hanem másnap reggel továbbindít az úton.

A Mányt Zsámbékkal összekötő betonútról egy traktor szélességű földút indul a Szil-völgybe. Az itt elterülő nádast repce- és búzatábla öleli körül. Szerettem volna, ha ezek a színes foltok, és a traktorok nyomvonalai nem változnának. A szállás ezért a művelés alól kivont területen helyezkedik el. A nádas „végét” néhány szilfa jelöli ki, melyek támpontot adtak a telepítéshez.

Működés        
A zarándokszállást két önkéntes tartja fönt, akiknek saját lakrészük van. A faluból járnak ide, a délutáni órákban nyitják ki a szállás kapuit. Akik korábban érkeznek, lehetőségük van az úthoz és épülethez egyaránt tartozó kertben megpihenni. A cél az, hogy az estére összegyűlő zarándokok abban a néhány órában egy kis közösséget alkossanak. A vacsora és a reggeli elkészítése és elfogyasztása közösen történik. A bevásárlást az önkéntesek végzik.
Lang Zoltán