Mit tanulhat Kína a Dalai Lámától - a Kalon Tripa írása

2011. július 12./TibetPress

2011. július 4.
Szerdán, hetvenhatodik születésnapja alkalmából Őszentsége a Dalai Lámát tízezren ünneplik, köztük Arun Gandhival és Martin Luther King III-al, az erőszakmentesség két kiemelkedő vezetőjének unokájával és fiával.

Ezen a tavaszon, mikor a Jázmin forradalom során emberek tömegei kockáztatták életüket a demokrácia érdekében, és Khadafi még mindig honfitársai vérét ontja hatalma megtartása érdekében Líbiában, a Dalai Láma a tibetiek szenvedélyes kéréseinek nem engedve lemondott minden politikai hatalmáról a demokratikusan megválasztott tibeti vezetők javára. Feladta jogát a tibeti parlament feloszlatására, bírói és végrehajtói hatalmát, hogy törvényeket vétózzon, és írjon alá, vészhelyzetben tanácskozást hívjon össze, és követeket és megbízottakat küldjön külföldre.

A XIV. Dalai Láma döntése hogy lemondjon négyszáz év után a tibeti nép politikai vezetőjének szerepéről, megdöbbentett sok tibetit és a világ egy jó részét is. De ez a döntés valójában sem nem hirtelen, sem átgondolatlan nem volt. Régóta érett már.
A Dalai Láma évtizedekkel ezelőtt megkezdte a hagyományos teokratikus pozícióinak elhagyását és a tibetiek felkészítését arra az időre, amikor már nem áll majd az élükön.  
Az előkészületek már 1954-ben megkezdődtek, a reformbizottságok felállításával, amelyek célja a szegény a tibeti földművesek és állattartók felmentése volt a magas adók alól. A bizottság munkájának a kommunista Kína inváziója vetett véget.

Tibet megszállása után a Dalai Láma 1959-ben menekült Indiába. Álma egy szekuláris demokráciáról itt kezdett megvalósulni. 1960-ban tartották az első demokratikus választást, hamarosan a tibeti nők is választhatóvá váltak. Tibet első demokratikus alkotmányába, amelyet 1963-ban írtak, az akkor huszonöt éves Dalai Láma saját kérésére került bele a Dalai Láma elmozdíthatóságára vonatkozó passzus.

1991-ben a demokrácia „Harmadik Hullámában” a tibeti parlament létszámát megnövelték és megbízták a  kormányalakítással, amely kormány mint az állam feje a Dalai Láma felett állt.
2001-ben a kelet-európai „színes forradalmak” idején a Dalai Láma félig visszavonultnak nyilvánította magát, és bevezették a miniszterelnök (Kalon Tripa) közvetlen választását. Szamdhong Rinpocse a szavazatok 90%-ának megszerzésével nyerte a választást.
Márciusban, miután a politikai pozícióit választott vezetőknek adta át, a Dalai Láma elutasította a tiszteletbeli elnöki címet.

A tibeti emigráns közigazgatás az alkotmány alapján működik, amely leírja a szereplők viszonyait. A Kalon Tripa a közigazgatás vezetője, törvényeket ír alá, követeket és megbízottakat nevez ki, stratégiai célokat hajt végre.

Ez a változás sok tibetit tölt el bizonytalansággal. Ez az időszak azonban óriási lehetőségeket is rejt arra, hogy egy szekulárisabb, erősebb és fenntarthatóbb tibeti szabadságmozgalom jöjjön létre.

A tibetiek számára ezek ismeretlen kihívások, de úgy tűnik, felkészülnek a fogadásukra.
A Dalai Láma lemondása idején egy példa nélküli szavazást is tartottak március 20-án, mikor tibetiek több mint 3 kontinens 30 országából szavaztak a parlament tagjaira és a Kalon Tripára. A Tibetben élő tibetiek figyelemmel kísérték a választást, amely a tibeti nép legyőzethetetlen szellemét bizonyította.

A választás világos üzenetet küldött Pekingbe is, miszerint a fiatalabb generáció folytatni fogja az idősebbek öt évtizede végzett munkáját. A Dalai Láma visszavonulása egyben cáfolja a pekingi vádakat, amik szerint inkább politikusként, mint vallási vezetőként kell rá tekinteni. Sajnálatos, hogy a Kínai Kommunista Párt ennyire el van foglalva a Dalai Láma szerepével, mikor inkább Tibet és a tibeti nép jövője kellene, hogy az érdeklődése középpontjában álljon.

Közben az információhiánynak köszönhetően Tibetben a Dalai Láma szerepéről ellentmondásos hírek terjednek.
Ez a történelmi pillanat egy próba az autoriter kínai rendszer számára. Tibetet ötven éven keresztül erővel uralták. A jelenlegi helyzet – be nem jelentett statárium, a kirti és kardzei tüntetések közben és a turisták kitiltása – mutatja a pekingi politika bukását. A háborús bűnök miatt körözött szudáni elnök Omár Hasszán al-Basirral való találkozás helyett a pekingi vezetés bizonyíthatná őszinteségét jó szándékát és javíthatná Kína megítélését a világban, ha, ahogy a Dalai Láma tette, átadná hatalmát a tibetieknek, hogy felvirágoztathassák Tibetet.
Bármi történjen, Őszentsége a Dalai Láma bizonyította, hogy demokrata.
Lobszang Szangaj
miniszterelnök

A szerző a Harvard Law School senior fellowja volt, most a Kalon Tripa választáson indult és elnyerte a miniszterelnöki beosztást