Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Magyar népi hiedelemvilág: A táltos

2011. szeptember 17./Barikád.hu/TibetPress

A magyar népi hiedelemvilág alakjai közül elsőnek a táltost említjük meg, mint olyat, melyben a honfoglalás előtti sámánhit vonásai leginkább megtalálhatók.

Ma már a táltos tulajdonságait, felszerelését főleg azokból a hiedelemmondákból (vö. 556–557. l.) lehet kielemezni, melyek elsősorban az ország keleti felében az öregek emlékezetében napjainkig élnek.

A táltos általában jóindulatú, és inkább segít, mint büntet. Tudását nem saját akaratából szerzi, hanem úgy kapja, amint azt 1725-ben egy vallatás során egyikük vallotta: „A táltosságra nem tanított senki, mert azt az Isten anyja méhében úgy formálja.” Éppen ezért hiába szegülnek ellene szülei, rokonsága, aki erre a sorsra rendeltetett, annak végig kell azt csinálnia.

A gyerek születésekor gondosan megnézik, hogy van-e foga, esetleg hatodik ujja valamelyik kezén. Az egy többletcsont már eleve jelezte, hogy a gyermekből idővel táltos lesz. Ehhez azonban még az szükséges, hogy az ősök néhány, három vagy több napra elrabolják. 1720-ban egy kuruzslásért vallatott vádlott ezeket mondta: „…kilenc napig halva feküdvén, elragadtatott a másvilágra, az istenhez, de azért jött vissza, mert az isten küldte őt, hogy gyógyítson és orvosoljon”. Ezt az állapotot elrejtezésnek mondották, mely ugyancsak finnugor eredetű szó, megfelelőjét formában és tartalomban egyaránt megtaláljuk a rokon és a különböző szibériai népeknél.

Úgy tartják, hogy mialatt a sámánjelölt alszik, azalatt a többiek feldarabolják, hogy megállapítsák, megvan-e a többletcsontja. Ez a motívum a „Varázsló és tanítványa” (AaTh 325), az általánosan ismert mese magyar változatában is előfordul: az elrabolt ifjút feldarabolják, rendszerint harmadnapra összerakják, és ezzel korábban nem ismert tudományt szerez a maga számára.

Mindezzel azonban nem fejeződött be a táltosjelölt küzdelme és próbatétele, mert még vizsgát is kell tennie. Ennek egyik módja, hogy egy égig érő fán fel kell másznia, és ha szerencsésen visszatér, akkor gyakorolhatja már korábban megszerzett tudományát.A hagyományok a táltos felszereléséről is szólanak. Ezek közül megemlítjük a különböző fejdíszeket; így a tollseprűt, a szarvat, melyről a legtöbb esetben meg lehet állapítani, hogy az a szarvasmarháéhoz hasonlít, de ritkábban előfordul a szarvasagancs is. A sámándob emléke is élénken él az emlékezetben, és az sokszor a szitával párosul, ami a gyermekversekben (vö. 576–578. l.) és a szentiváni énekekben is előfordul:

"Adjon Isten lassu esőt,
Mossa össze mind a kettőt;
Szita-szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda."

A moldvai magyarok újévi varázsló alakoskodói olyan rostával járnak, melynek oldalára csörgőket, csengőket erősítenek. Ezt a táltos egykor betegség gyógyítására, jövendölésre, bőségvarázslásra használta, akárcsak a szibériai sámán. A sámánfa, melyet már a pogány lázadások idejéből (XI. század) is emlegetnek, szinte napjainkig ismert volt. A múlt század elején még egy sárréti táltosról ezt írták: „Lemegyen ő, ő tudja hová, és a nagy fára felmenvén, majd megtudja akkor, milyen kutya lakik a bíróban. És megcselekszi, hogy miként ő akarja, a bíróval az lészen, és a faluval is az lészen.” Így tehát a fa, melyet a népi díszítőművészetben többnyire úgy ábrázoltak, hogy a tetejében egy kis madár ül, a táltos természetfeletti hatalmának egyik eszköze és egyben jelképe.

A táltos tevékenységei közül külön ki kell emelnünk az eksztázist, melyet a magyar nyelv rejtezésnek, révülésnek nevez. A táltos, tudós ugyanis csak révületes állapotban tud kapcsolatot teremteni a természetfeletti lényekkel és az elhalt ősök szellemeivel.

A másik tevékenység, melyről az egész magyar nyelvterületen tudnak a hiedelemmondák (vö. 556–557. l.): a táltosviaskodás. A táltosnak ugyanis bika, csődör, esetleg tüzes kerék képében meg kellett vívnia időről időre a szomszédos területek táltosaival, mint ahogy arról egy alföldi határperben 1620-ban így írnak: „…a békési táltos a dobozi táltossal megbirkózott, a dobozi táltos bírja vala meg a békési táltost”. Az idegen bika rendszerint a felhőből ereszkedett, és vihart hozott magával, míg az otthonit az emberek is tudták segíteni.

Az egykori sámánének töredékeit sejthetjük a regösénekek (vö. 620–622. l.) „haj, regő rejtem” sorában, mely feltehetően annyit tesz „varázzsal varázsolom”, vagy a sámánizmushoz közelebb álló szóval „révüléssel révülök”.

A garabonciás alakja évszázadok alatt jelentősen keveredett a táltoséval, de ez már nyugatról származik. Jóra, rosszra egyaránt kapható, vihart támaszt, könyvéből olvassa ki a bűvöleteket, hiszen tulajdonképpen a középkori vándorló diák alakjának változata, aki az egyetemen a 7 vagy 13 iskolát kijárta. Ennek során elsajátította a fekete mágiát is, melyet kóborlásai közben a parasztokkal szemben is alkalmazott. A vándorló diák a parasztházakba bekopogtatott, és tejet vagy tojást kért enni. Ha megtagadták vagy kimérve adták, akkor vihart támasztott, jégesőt küldött az egész falu határára, miközben sárkány hátán továbblovagolt. Alakja mintha bosszúállóbb és veszedelmesebb lenne a táltosénál, és kétségtelenül inkább az európai fekete mágiát képviseli a magyar nép hiedelemvilágában.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb