London és Berlin bírálva üzletelt Kínával

2011 június 30. /HetiVálasz.hu/TibetPress

A britek és a németek megtehették, aminek a szorult helyzetű Magyarországnak nem volt módja: úgy ütöttek nyélbe zsíros üzleteket Ven Csia-pao kínai kormányfővel, hogy közben be is szóltak neki az emberi jogok miatt. Még a tibetieket is hagyták tüntetni.

Miközben a magyar Országgyűlésben az LMP képviselői élesen bírálták a kormányt a kínai miniszterelnöki vizit alatt tapasztalt jogsértések miatt, Ven Csia-pao következő úti céljain, Londonban és Berlinben az a kérdés tartotta izgalomban a közvéleményt, hogy mennyire szabad szemet hunyni a kínai diktatúra politikája fölött az üzleti előnyök kedvéért.

Az LMP rendhagyó módját választotta a tiltakozásnak azzal, hogy szóról szóra beterjesztette a parlamentnek azt a határozati javaslatot, amiben 2008-ban többek között Semjén Zsolt mai miniszterelnök-helyettes és Balog Zoltán államtitkár kérte az akkori, szocialista kormányt: a kínai-magyar tárgyalásokon hozza szóba az emberi jogok és Tibet helyzetét.

Az ellenzéki párt képviselői azért tiltakoztak, mert Ven látogatásának szombati nyitónapjára a Bevándorlási és Állambiztonsági „rutinellenőrzésre" berendelte a hazánkban élő tibetieket, egy tibeti zászlót lengető pedig a rendőrség előállított. Orbán Viktor kormányfő így reagált az LMP-s felvetésekre: „Nem kívánunk megakadályozni egy külföldi delegáció elleni demonstrációt sem, de elvárjuk, hogy ne lerombolni akarják az állami célokat."

Nemcsak Magyarországon okoz dilemmát az érdekek és az értékek egyensúlyba állítása a Kínával való viszonyban, hanem Nagy-Britanniában és Németországban is, ahol a hét elején folytatódott Ven Csia-pao európai körútja. Londonban azonban vasárnap - Magyarországgal ellentétben - Tibetért kampányoló békés tüntetők várták a kínai miniszterelnököt, és további állomásaira - például a kínai tulajdonú MG-gyárba - is elkísérték.

Mi több, David Cameron brit kormányfő még a Vennel folytatott tárgyaláson is szóba hozta az emberi jogok kérdését. „Országaink különböznek, a fejlődés eltérő szakaszaiban járnak, és kijár egymásnak a kölcsönös tisztelet. Ugyanakkor egyértelműnek tartjuk, hogy a politikai és a gazdasági fejlődésnek kéz a kézben kellene járnia" - fogalmazott a konzervatív politikus.

Reagálásában Ven hangsúlyozta: Kína álláspontja szerint nem „ujjal mutogatva", hanem párbeszéddel kell megoldani a nézeteltéréséket, és egy újságírói kérdésre kikérte magának a „kioktató hangnemet", de leszögezte: „Bízom benne, hogy a holnap Kínája nemcsak gazdaságilag virágzik majd, hanem a demokráciája és jogrendszere is fejlődni fog."

Az apró szóváltás nem akadályozta meg azt, hogy a két ország 1,6 milliárd eurónyi értékben kössön egymással kereskedelmi megállapodásokat, és a látogatás összességében szívélyes volt - csak éppen nem kritikátlanul szívélyes. A geológus-mérnök Ven megkapta például a Royal Society II. Károly-medálját az angliai tudomány előmozdításáért.

A kitüntetést korábban az az Angela Merkel is átvehette, aki hétfő este fogadta Vent. A német kancellár előbb díszvacsorát adott a kínai delegációnak egy tóparti villában, majd kedden a két kormány 23 minisztere közös kabinetülést tartott, ahol több milliárd euró befektetéséről született döntés. Pedig Merkel sem hallgatott az emberi jogi kérdésekben: Guido Westerwelle külügyminiszter elárulta, főleg a szólás- és sajtószabadságról ejtettek szót.

„Bizonyos kérdésekben eltérnek az álláspontjaink, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk beszélni őket - szögezte le a konzervatív kancellár. - Ugyanakkor arra biztatjuk a kínai cégeket, hogy még több pénzt fektessenek be Németországban. Szívesen látjuk őket."

Ugyanakkor talán az LMP-nél is belátják, hogy amit az európai nagyhatalmak közé tartozó Egyesült Királyság és Németország megengedhet magának, azt Magyarország még az EU soros elnökeként sem. Ezt a jelek szerint a nyugat-európai médiánál is felismerik: ezúttal még a német sajtó sem vizionált diktatúrát a tibetiekkel szembeni fellépés miatt. A Süddeutsche Zeitung is inkább csak azt rótta fel, hogy naiv és veszélyes Orbán bizalma Kína iránt.

„A Nyugatra általánosan jellemző egyfajta kétes csodavárás, hogy a gyorsan fejlődő országok megmentik a válságtól - jegyezte meg a német lap. - Ez kockázatos fogadás egy bizonytalan jövőre. Balgaság ennyire függőségi viszonyba kerülniük, hiszen végül minden államnak saját magának kell dolgoznia azon, hogy jólétet teremtsen, és megoldja a problémákat."