Lhásza, március 10. – Egy szemtanú beszámolója

2008. március 12./Steve and Ulrike/TibetPress

Ma meglátjuk, mennyire valós a helyzet Tibetben.

A nap csendesnek és békésnek tűnik, talán már unalmasnak. Egészen 6 óráig, amikor tibetiek százai gyűlnek össze a Bakhor téren. Erős, csendes, békés kört alkotnak a rendőrök körül, akik a tér közepét nyitva hagyják. Hamarosan erősítést hívnak. Titkos ügynökök, akiket nem nehéz észrevenni, filmezik az eseményeket. Főleg az arcokat. Ez a megfélemlítés egyik formája. Hirtelen pánik alakul ki. 6-7 szerzetest elfognak és elkergetnek. A tibetiek nagyon félnek a börtönökről és a kínzásokról keringő történek miatt. Eközben számos rendőr érkezik. Ők mindenkit szétoszlatnak. De alkonyatig elszórva kisebb csoportok maradnak a téren: turisták, tibetiek és tibetieknek látszó ügynökök. Látszólag túl sokáig maradunk, mert néhány tibeti figyelmeztet minket, hogy legyünk óvatosak a titkos rendőrség embereivel, akik figyelnek minket. Megfogadjuk a hallottakat, hogy követnek minket, és hogy óvatosnak kell lennünk, mit mondunk. Egész délután furcsa alakok követnek minket, még az éttermekbe és bárokba is.

A kínai rendőrségnek majdnem sikerül azt a benyomást keltenie, hogy ez csak egy kisebb tüntetés, amelyet könnyedén az irányításuk alatt tartanak. Portugál barátainktól, – Miguel és Clara – akik az egyik legnagyobb közeli kolostorba (Drepung) látogattak el, megtudtuk, hogy a kínai szemlélet (távol a turisták tekinteteitől) sokkal keményebb. Amikor számos szerzetessel együtt Lhásza felé tartottak, hogy csatlakozzanak az ottani tüntetéshez, fegyveres rendőrök és katonák tartóztatták fel őket brutálisan. Miguelt és Clarát kivonták a tömegből (ők voltak az egyedül turisták), és elkergették őket. Minden üzletet be kellett zárni a környéken, és mindenkinek el kellett hagynia a helyszínt. Nem kaptak információt, és nem kérdezhettek vagy láthattak semmit. Sajnos lehetetlen képeket készíteni. Még aznap Miguel – aggódván a szerzetesek miatt – visszatért az események helyszínére, és megpróbált bejutni. Igen közel tudott jutni a kolostorhoz, és látta, hogy a katonai járművek és mentőkocsik a helyszínről oda- és vissza közlekednek. Aztán elfogták, kikérdezték és visszavitték a szállodába. Nagyon aggódunk, mi történhetett, vagy történik még mindig a színfalak mögött. Senki sem fogja megtudni.

Lhásza szomorúan, rossz érzésekkel tér nyugovóra. Talán nehéz is elképzelni, milyen rossz érzés is ez. Most láthatjuk csak igazán, milyen szerencsések vagyunk, hogy szabadon nyilváníthatunk véleményt, és szabadon mehetünk bárhova. Mindenki fél beszélni. Még mi is, akik szabadnak születtünk, nem is magunk miatt, hanem a tibetiekre való tekintettel, akiknek abból is bajuk származhat, ha beszélnek velünk. Az is igen kísérteties, hogy követtek és figyelmeztettek minket emberek, akik megpróbáltak mindent megtenni azért, hogy tibetinek nézzenek ki, mégis igen ügyetlenül bántak a malájukkal. Megkérdeztek minket, mi történik, mit láttunk és hogy készítettünk-e képeket. Itt van néhány általunk készíteni mert kép és videó-jelenet. De ez semmi ahhoz képest, amit ott láttunk és éreztünk.

http://steve.ulrike.stivi.be/english/list.php?LijstNr=2&Item=55

Videó-jelenet (nézd a „fekete ruhás férfit”!)
http://www.youtube.com/watch?v=x7wHfUwXMrU 

Holnap elhagyjuk Tibetet a nepáli határ felé. Tibet örökre mély nyomokat hagyott bennünk. Kérjük, támogasd a szabadságért küzdő tibetieket!

Üdvözlettel:

Steve és Ulrike