Lhadon Tethong - a nő, aki Richard Gere-rel harcol Tibetért

2011. március 24. /pink.hu/TibetPress

Bár a tibeti származású Lhadon Tethong soha nem járt felmenői szülőföldjén, mégis kötelességének érzi, hogy sok ezer kilométer távolságból is irigylésre méltó elszántsággal harcoljon népe szabadságáért és a nemzetük függetlenségért.
„New York-ban élő tibeti hölgy, lelkes és elhivatott szabadságharcos, igazán impulzív személyiség. Nő létére egy ikon, és egy nagyon befolyásos amerikai emberjogi szervezet egyik vezetője\" – ajánlotta a figyelmembe Lhadont Az igazság harcosai (Nézd meg a Toldi moziban!) című dokumentumfilm két alkotója, akik, mint kiderült, egyáltalán nem túloztak, amikor közös produkciójuk angol nyelvű narrátorát jellemezték.

Meghatározó kezdetek

– Az apukám tibeti, az anyukám pedig kanadai. Édesapám 15 éves korában jött el a szülőhazájából, ahová soha többé nem térhetett vissza a kínai megszállás miatt. A szüleim a hatvanas évek elején az indiai Dharamsalában ismerkedtek meg. Apám akkoriban Őszentsége, a Dalai Láma hivatalában dolgozott Új-Delhiben, anyukám pedig tibeti menekült gyerekeket istápolt önkéntesként egy kanadai szervezet égisze alatt. Később a szüleim 8 évig Dél-Indiában éltek, a bátyám és a nővérem mindketten ott születtek.

Lhadon pedig már Kanadában látta meg a napvilágot, és ott nevelkedett. Az egyetemi tanulmányait az Új-Skócia tartományban található Halifaxban végezte, ahol a bölcsészkaron modern amerikai történelmet tanult.

– Azért ezt a szakot választottam, mert úgy gondoltam, az Egyesült Államok a legalkalmasabb arra, hogy hathatós segítséget nyújtson a tibeti helyzet megoldásában. Ezért akartam egy kicsit jobban ismerni az országot, az amerikai embereket, a gondolkodásmódjukat... 1996-ban az egyetemen kerültem kapcsolatba a Diákok a Szabad Tibetért (angolul: Students for a Free Tibet, SFT) nevű amerikai emberjogi ifjúsági szervezettel, 1999-ben pedig azért költöztem New Yorkba, hogy nekik dolgozhassak. Azóta itt élek...

Elhivatott aktivista

– Jelenleg a szervezet egyik speciális projektje, a Tibet Action Institute igazgatójaként tevékenykedem. Kollégáimmal elsősorban a tibetiek, valamint a szövetségeseink számára kidolgozott erőszakmentes stratégiák, élvonalbeli technológiák és innovatív képzési programok fejlesztésére összpontosítunk. Legfőbb célunk, hogy győztesen kerüljünk ki a szabadságunkért és a jogainkért vívott küzdelemből.

– A nap nagy részében a laptopom dolgozom, telefonálok vagy éppen skype-on értekezem az Európában élő kollégákkal. Az elmúlt 12 évben számos sikeres nemzetközi kampányt folytattunk, ezeknek én voltam az egyik fő szervezője és a szóvivője. A kampányaink és a különféle akcióink során a világ számos pontján megfordultam: Tibet képviselőjeként vettem részt a nemzetközi konferenciákon, kongresszusokon és találkozókon.

Felfigyelt rájuk a világ

– 2007 nyarán, éppen akkor, amikor útra kelt a pekingi olimpia lángja, letartóztattak és Hong kongba deportáltak Pekingből, amiért az internetes blogomban nyíltan kritizáltam Kína emberi jogokkal kapcsolatos visszaéléseit és túlkapásait, és kifejtettem a véleményemet Tibet illegális elfoglalásával kapcsolatban. Ugyanekkor néhány kollégám egy hatalmas tiltakozó transzparenst függesztett ki a Kínai Nagy Falra. Ennek a két akciónak, illetve a több, az olimpiai láng útnak indulása idején zajlott Kína-ellenes tüntetésnek köszönhetően a nemzetközi sajtó felfigyelt a szervezetünkre, és rám, mint a mozgalom vezetőjére.
Egy sármos „kolléga\"

Lhadon többször dolgozott együtt Richard Gere-rel, aki régóta támogatja a Diákok a Szabad Tibetért mozgalmat. Mint mondja, a világhírű amerikai filmsztár kifejezetten kedves ember, aki mindig bátorítja őt, és alig várja, hogy segíthessen bármiben, amiben tud.

– Richard elkötelezett buddhista, aki megérti, miért fontos számunkra, hogy politikailag és társadalmilag is aktívak legyünk, és ezért nagyon tisztelem őt – teszi hozzá Lhadon, aki az elmúlt években Őszentségével, a Dalai Lámával is jó néhányszor találkozhatott.

A szíve csücske

– Tibet a szépséget és a szabadságot jelenti számomra – mosolyodik el. – Az őseim földjét, egy olyan országot, amely különleges helyet foglal el a szívemben akkor is, ha soha nem jártam ott. Tibetiként kötelességemnek érzem, hogy harcoljak a népünk szabadságáért és a nemzetünk függetlenségért. Én egy szabad országban nevelkedtem, jó iskolákban tanulhattam, ezért is tekintem felelősségemnek, hogy minden lehetséges eszközzel segítsem a honfitársaim küzdelmét.

– Úgy gondolom, hogy a szervezetünk és nevünkhöz fűződő kampányok reményt adtak és adnak a Tibetben, illetve a világ különböző pontjain élő tibetieknek. Sokáig ez hiányzott a legjobban, pedig az az ember, akiben él a remény, bármire képes, és nagy tetteket vihet véghez. A remény megsokszorozza az erőmet...

Az élet New Yorkban

– Csodálatos érzés, hogy New Yorkban élek és itt dolgozom. Bár távol van Tibettől, a művészetek, a kultúra, a politika, a média és a kereskedelem globális központjakét ez a város stratégiai szempontból az egyik legkiválóbb hely, ahol a tibetiek küzdelmét nemzetközi szinten támogathatom. Egyébként több, mint ötezer tibeti él itt, emellett sokan vannak, akik rendszeresen idelátogatnak, illetve „csak\" átutaznak a metropoliszon. Vagyis a száműzetésben élő tibetiek számára New York ma is egy fontos központ.