Levelek egy thaiföldi buddhista kolostorból 2. - A Nemes nolcas ösvény

2011. augusztus 25./erdély.ma/TibetPress

Az adományozás módszerét is elolvastam, de igazából most, hónapok után kezdem érteni a lényegét. Alapelv a jó cselekedet, ezért az emberek örömmel adományoznak. Nem kötelességből. Hajnalban megfőzik a családnak az ételt és egy részt – ami épp figyelmesség, nem nagy adag – félretesznek a szerzeteseknek, ezt viszik a 7 órás szertartásra. Minden egyes település templomában reggel 7-kor van az adományozási szertartás, a szerzetesek akkor kapják meg az aznapi eledelüket. Ez egy „törődés-szeretet-tisztelet” gesztus én nem alamizsna.

Azt hiszem itt tanultam meg igazából adni és kapni – azzal az alázattal, amit otthon még nem tapasztaltam. És milyen jó érzés úgy kezdeni a napot, hogy valakinek örömet szereztem. A szerzetesi élethez hozzátartozik, hogy bárki ad valamit, áldást – imát mondunk hozzá köszönetképpen.

Minden egyes nyugati kezdetben megkínlódik az adás-kapás örömének megtapasztalásával. Néha bevillan, vajon milyen lenne az élet otthon, ha pl a ferencesrendiekhez minden reggel bevinnénk a napi ételüket..?

Tény, ez a rész külön élmény, külön történet. Itt kezdődik a „szerető kedvesség” gyakorlása. Szeretettel adni és szeretettel elfogadni azt AMIT adnak. Egy szerzetes életében nincs kedvenc meg egészséges étel. Élelem van, ami épp elég aznapra.J.

És ahogy teltek a hónapok, ízlelgettem ennek az egyszerű de nagyon „gazdag” létnek a lényegét,

A mester elindít egy belső úton és elkezded felismerni az életed lényegét. És beindul a szinkronicitás is. Például épp akkor vettem kézbe a Sammaphala Suttát, amikor megért bennem, hogy női szerzetesként folytatom ittlétemet.

A buddhizmus nem arról szól, hogy olvasom a Dhammát. És az sem biztos, hogy egész nap meditálunk. A Hármas alapelv és a Nyolcas Nemes Ösvény adja meg a gerincét a mindennapoknak. Összességében egy helyes középút. Mindenből az „épp elég”. Nincs sok beszélgetés, nincs sok evés, nincs sok alvás. De van millió lehetőség a morál emeléséhez és mások segítésére. Talán azok tudják a legjobban ennek a lényegét, akik dolgoztak már önkéntesként vagy akik napi kapcsolatban vannak beteg emberekkel, rászorultakkal.
Bara Ágnes