Levél Orbán Viktor miniszterelnöknek Hszi Csin-ping 2024-es magyarországi látogatásának alaklmával

TibetPressNews / Budapest / 2024. május 6.

Budapest, 2024. április 25.
Hendrey Tibor
Tibetet Segítő Társaság
Budapest / Attila út 123.

Orbán Viktor / Miniszterelnök
Budai Vár / Miniszterelnöki Hivatal
Karmelita Kolostor

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Valószínűleg emlékszik Miniszterelnök Úr a Tibetet Segítő Társaság
Alapítványra és talán személyemre is, akinek a Hét év Tibetben című film
bemutatóján jó 20 éve személyesen gratulált a munkánkhoz. Azóta sok víz
lefolyt a Dunán és sok politikai meggyőződés is lefolyt a csatornán. Az általam
alapított szervezet több mint harminc éve töretlenül és rendíthetetlenül kiáll az
alapvető tibeti emberi jogok védelmében az emberi kultúra és hagyomány
sokszínűségének szükségszerű alapjain. Szerencsére magunk mögött érezzük a magyar társadalom nagy többségét is.
Ez a levél Hszi Csin-ping kínai elnök 2024 májusi magyarországi látogatásának alkalmából íródott. Alapítványunk semmi esetre sem Kína-ellenes, mint ahogy ezt többször, több helyen kifejtettem. Kína megkerülhetetlen és nagyon fontos része világunknak politikai, gazdasági, környezetvédelmi és katonai szempontból is. Elfogadható, hogy egy nagy kultúrájú és hatalmas birodalom visszanyerje neki járó tekintélyes helyét az országok sorában. A kapcsolatfelvétel és a közös munka fontos elem a boldog jövő érdekében. Ilyen meggondolásból Washington sincs közelebb, mint Peking, de a tágabb értelemben vett globalizáció tekintetében a tibeti régió sem lehet távolabb bármelyikőjüknél.

Természetesen általában véve a tibeti kérdés Kína belügyének számít, és
egyetlen ország sem szereti, ha kívülről beleszólnak belső ügyeibe. Ezt jól látjuk Ukrajna esetében is, ahol az országot vezető politika változó vérmérséklettel, de kikéri magának, hogy Magyarország felveti/forszírozza Kárpátalja súlyos emberi jogi kérdéseit, mégis mi magyarok hallatjuk hangunkat, nagyon helyesen. Ugyanez a helyzet az izraeli-palesztin konfliktus és több más ország esetében is, itt nem hallatjuk a hangunkat, nagyon helytelenül. Tehát tapasztalható, hogy a belügyi kérdés semmiképpen nem jelentheti azt, hogy egy ország bármit megtehet a területén élő kisebbségekkel következmények nélkül. Ez nem belügyekbe való beleavatkozás, hanem az országok közötti harmonikus és békés együttélés közösségi szabálya. Milyen lehet azzal az országgal némán, csendben üzletet kötni, ahol milliókat fosztanak meg alapvető jogaiktól máig is. Ilyen durván semmibe vett jogok: a vallásszabadság joga, a szabad véleménynyilvánítás joga, az egyenlő bánásmód joga, az adott régió természetvédelmének joga, a nyelvhez és oktatáshoz való jog diszkrimináció nélkül és még lehetne sorolni. Milyen lehet az az ország, ahol némán, csendben üzletet kötnek szélsőségesen elnyomó politikai vezetőkkel. Ahol semmilyen jegyzék formájában meg sem említik az emberi jogokkal kapcsolatos aggályokat, és ahol szoros baráti kapcsolatnak nevezik az együttműködést Kínával. Ahol az utcán törvénytelen módon földre teperik azt, aki a jog lehetősége szerint tibeti zászlót lenget, csak azért, hogy a kínai miniszterelnök saját elvárása szerint ne lássa, hogy vannak, akik kiállnak Tibet mellett.

Tudomásom és reményeim szerint Magyarország békét szerető és keresztény alapokon nyugvó őszinte ország, legalábbis külpolitikai és kormányzati krédónk szerint. Sajnálatosan ennek az elvnek a követése nem következetes, inkább ellentmondásos és kizárólag sajátos átláthatatlan érdekek mentén történik.

Még egyszer kívánom, legyenek gyümölcsöző kapcsolataink a Kínai
Népköztársasággal, még a Kínai Kommunista Párttal is, de nem minden áron, és különösen ne szó nélkül hagyva a belügyeknek nevezett jogtiprásokat. Gyakori érv Magyarország érdekeire hivatkozni a kínai baráti kapcsolatok magyarázataként. Gondolom, abban egyet érthetünk, hogy meg kellene határoznunk pontosan, mi Magyarország érdeke...? Álláspontunk szerint egy totalitárius birodalom túl közel engedése semmiképen nem.

Felhívom Miniszterelnök Úr figyelmét a következő hazugságokra, amit Kína
sulykol a nemzetközi közvéleménybe:
- Kína azt állítja, hogy a Dalai Láma és „klikkje” szeparatista, felforgató és
különálló országot akar. Ezzel szemben: a Dalai Láma sem az őt követő tibeti
nép nem kíván különválni Kínától, hanem Kínán belül képzeli el jövőjét.
- Kína azt állítja, hogy a Dalai Láma báránybőrbe bújt bajkeverő farkas, aki
szít az anyaország ellen. Ezzel szemben: a Dalai Láma elismert Nobel-
díjas békét hirdető vallási vezető, az egész világ boldogulásáért dolgozik,
és népének kizárólag az alapvető emberi jogok gyakorlását kívánja Kínától;
- Kína azt állítja, hogy a tibeti emberek egyenlő bánásmódban élnek saját
területükön. Ezzel szemben a tibeti emberek másod-, harmadrendű
polgárként élnek szülőhazájukban politikai és gazdasági kizsákmányolásban.
- Kína azt állítja, hogy Tibetben szabad vallásgyakorlás van és az
anyanyelv használatához való jog is rendezett. Ezzel szemben: a tibeti
buddhizmus gyakorlása erősen visszaszorított, a Dalai Láma tisztelete tilos, és
az anyanyelv használata erősen korlátozott. A jelentősebb vallási helyek
gyakorlatilag turistalátványossággá degradálódtak. A kereszténység
gyakorlása nemkívánatos, több spirituális út gyakorlása tilos, például a
Falun Dafa.
- Kína azt állítja, hogy a tibetiek oktatásával minden rendben van Tibetben.
Ezzel szemben: a saját nyelvhasználat helyett csak a kínai
mandarin nyelv használói érvényesülhetnek még a tibetiek saját területein
is. A tibeti nyelv oktatása csak általános iskolai szinten létezik. Tibeti
iskolákat zárnak be tömegesen.
- Kína azt állítja, óvja Tibet természeti értékeit. Ezzel szemben a tibeti
területeken a természet drasztikus kirablása folyik, a vízenergiával való teljes
visszaélés és mindez az őslakosság kárára és kizsákmányolásával. Emellett
Tibet erőteljes militarizálása történik évtizedek óta betelepítve sok
százezer katonát, hadieszközt, atomtöltetet és temetőt az őslakosság
hagyományos erőszakmentes felfogása ellenére.
- Kína azt állítja, hogy Tibetben a demokratikus emberi jogi elvárások
rendben vannak. Ezzel szemben, ha Tibetben bárki erőszak nélkül felemeli
a szavát Kína elnyomó, embertelen politikájával szemben, arra nagyon
súlyos büntetés vár, hosszú börtönbüntetés, gyakran halál. Egy Dalai
Láma kép birtoklásáért vagy egy tibeti zászló felmutatásáért hosszú
éveket kell nevelőtáborokban eltölteni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, hogyan lehet ilyen országot baráti országnak
nevezni? Hogyan lehet egy ilyen ország emberi jogi hiányosságait szó nélkül
hagyni? Miniszterelnök Úr, ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy egy közimert dakota mondást idézzek; madarat tolláról…

Megemlíteném még a kínai rendőrök magyarországi foglalkoztatásának kérdését is. Nagyon sok problémát vet fel ez a megállapodás. A kínai rendőrök, a magyarázat szerint azért jönnek Magyarországra, hogy a sok kínai turistát eligazítsák és segítsék a magyar rendőrök munkáját. Példaként a minisztérium hivatkozik a szomszédos államok rendőrcseréire a turistaszezonban. Természetesen össze sem lehet hasonlítani Kínát a szomszédos országokkal. Nyilván ismert Miniszterelnök Úr előtt, hogy a kínai rendőrök magyarországi tevékenységét természetesen a kínai fél kezdeményezte, úgy ahogy szinte az összes megállapodást a két ország között… A kínai rendőrök jelenléte Magyarországon a következő kérdéseket veti fel:
- milyen alapokon intézkedhet bárkivel szemben egy antidemokratikus
rendszer karhatalma Magyarországon, akár még korlátozottan is?
- mi garantálja, hogy a kínai rendőrök nem folytatnak felderítő és egyéb
emberi jogokat sértő fedett vagy nyílt intézkedéseket itt tartózkodó
kínaiakkal vagy éppen tibetiekkel szemben?
- ha például a kínai elnök jön látogatásra Magyarországra és az utcán egy
kínai vagy magyar polgár véleményt nyilvánít a kínai elnyomás ellen, mi a
kínai rendőr jogköre? (lásd az Erdogan elnök látogatásakor történt esetet)
- nem adhat-e bizalmatlanságra alapot az, hogy több országban illegális
kínai rendőrőrsök százai működtek, természetesen felderítő munkát is
végezve.

Bizonyára kiváló sinológusok és kínai nyelvet jól beszélő szakemberek
vannak, mint tanácsadók Miniszterelnök Úr körül a kínai témában, de
fogadjon el tőlem is gondolatokat ebben az ügyben, mivel magam is jó ideje
a keleti kultúrával, hagyománnyal és politikával foglalkozom. A kínai
gondolkodásmód köszönőviszonyban sincs az európai észjárással. Sokkal
kifinomultabb, előrelátóbb, bekerítőbb, őszíntétlenebb és amikor, dörzsöljük
a tenyerünket, hogy milyen jól jártunk, hamarosan kiderül, hogy kemény és
könyörtelen törlesztő évek következnek. Nem véletlenül maradt meg keleten
a legtöbb országban a mondás évezredek óta: Kínainak sose higgy!
Kérem Miniszterelnök Urat, Hszi Csin-ping magyarországi látogatásával
kapcsolatban fontolja meg a fentieket, megjegyzés formájában írásban vagy
legalább szóban hozza fel Tibet helyzetét.

Ezen kívül kérem, hogy a tibeti ügy mellett legálisan kiállókat az utcán ne zaklassák illegálisan a rendőrök és egyéb szervek, mert ők a legjobb és legtisztább akarattal járnak el egy nehéz sorsú nép érdekében, ahogy remélem Miniszterelnök Úr is így jár el mindenhol Magyarország érdekében. A politikára nem igen jellemző a becsület, de nem lehetetlen a művelése. Így a saját maga és az ország becsületére olyan kényes vezetőtől, mint Ön joggal várható el, hogy semmiképpen ne hagyja szó nélkül, az egykor Tibet mellet Ön által is vallott nézeteket, függetlenül, hogy melyik oldalra fújja az embert a politikai szélirány.
Üdvözlettel eredményes és bátor tárgyalást kívánva, a Tibetet Segítő Társaság nevében:
Hendrey Tibor s.k.
Tibetet Segítő Társaság nevében
alapító-elnök