Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Képgaléria

Lázongó kisebbségekkel küzd Kína

2011. augusztus 28. /Kitekintő.hu/TibetPress

Kína legnagyobb és legnyugatibb tartományáról, Hszincsiangról (Xinjiang) leggyakrabban csak a zavargások, a nyugtalanság és az erőszak híre ér el nyugatra, mivel az ujgur kisebbség és a pekingi vezetés nehezen találja a közös hangot.

Hasonló a helyzet a második legnagyobb kínai tartománnyal, Tibettel, valamint a harmadik legnagyobb régióval, Belső-Mongóliával is. A három tartomány számos közös vonással rendelkezik: a kommunista vezetés szemében ezek közül a legnagyobb problémát a függetlenedési törekvések jelentik, melyek az ország egységét és békéjét fenyegetik. Az autonómiát élvező határmenti tartományok megmozdulásai mögött gyakran külföldi támogatást és felbujtást sejtenek. A belső problémák kezelésére pedig (eddig) csupán átmeneti megoldásokat talált a pekingi vezetés.

A helyzet Hszincsiangban (Xinjiang) „jó és stabil” – mondta a kínai külügyminisztérium egy tisztviselője július elején. Kevesebb, mint két héttel később, július 18-án a nyugati tartományt ismét erőszak rázta meg. Hatósági beszámolók szerint a rendőrség tüzet nyitott egy rendőrőrsöt megtámadó szeparatista lázongó csoportra Hotan városában. A 14 áldozatot követelő akció volt az elmúlt két év legsúlyosabb összecsapása a régióban. A kormányzat azóta is komoly erőfeszítéseket tesz a béke helyreállítására, de a segélyek nem bizonyulnak elégségesnek az elégedetlen hangokkal szemben. Az, hogy pontosan mi történt, még vitatott. Az Ujgur Világkongresszus nyilatkozata szerint a tüntetők az ujgurok elleni rendőri elnyomást sérelmezték.

Ujgurok

Hszincsiangot egészen a legutóbbi időkig többségében ujgurok lakták, mely egy muzulmán, török eredetű népcsoport. Az általuk lakott terület 1949-ben lett Kína része és egyben legnagyobb tartománya, autonómiát 1955-ben kaptak. Az itt élő nyolcmillió ujgur egy része ezen autonómiát akarja megerősíteni, illetve a han kínaiakéhoz hasonló életszínvonalból szeretne részesülni. Sokuk ugyanakkor a teljes függetlenedést támogatja és nem szeretné, ha a terület a jövőben is Kína integráns részét képezné.

Az ujgur kisebbségnek a központi hatalommal, a hatóságokkal és a han kínaiakkal is sorozatosak az összetűzései, a két népcsoport közötti legnagyobb összecsapásokra 2009-ben, a tartományi fővárosban, Ürümcsiben került sor, akkor több mint 200 – többségében han kínai – ember esett az erőszak áldozatául. A hatóságok hónapokra lekapcsolták az internetet Hszincsiangban, mert úgy vélték, a korlátozott kommunikáció majd féken tartja az agressziót.

A közelmúltban azonban a bizalom jelei mutatkoztak, miután a Kommunista Párt hszincsiangi tartományi bizottságának titkárát, Vang Lö-csüant (WangLequan) – akit az ujgurok többsége nem kedvelt – eltávolították és az internetet is visszakapcsolták (igaz, továbbra is erősen korlátozva az információáramlást). Július 5-én, az összecsapások második évfordulóján az új párttitkár, Csang Csun-hszien (ZhangChunxian) több vezető munkatársával együtt ellátogatott egy ujgur bazárba, ahol egy vidám „Előre Hszincsiang!” köszöntéssel üdvözölték a helyiek vendéglátását. Bár barátságosabbnak tűnik, mint az elődje, az új pártvezető épp olyan kemény a szeparatistákkal szemben: a száműzetésben élő ujgur csoportok azzal vádolják a helyi kormányt, hogy az ujgur nacionalizmust terrorizmusként tüntetik fel, Csang pedig úgy ábrázolja Hszincsiangot, mint az al-Kaida inspirálta dzsihád egy célpontját (holott erre nem sok bizonyíték van). A nemzetközi terrorizmus ugyanakkor világszerte problémát jelent és félelmet kelt, így nem meglepő, hogy a zavargásokat Törökországon kívül egy nemzet sem ítélte el élesen, miután az egész világot bejárták a kínai televíziók képsorai a kormányellenes harcokról.

Eltérő vallás, eltérő kultúra, eltérő életszínvonal

Az eltérő vallásból eredő konfliktusra kiváló példát nyújt, hogy az arab forradalmak mintájára szervezett február 20-i online felhívást a „kínai jázmin forradalomra” komolyan vették a hatóságok és vízágyúkkal, valamint a kormányzati épületekben rejtőzködő rohamrendőrökkel várták a gyülekezőket egy kasgári mecsetnél. Zavargásokra nem került sor. A mecset nem egyedülálló a városban, ahol sok a kínaiak buddhizmusától teljesen eltérő iszlám hagyományokat ápoló ember. A polgármester épp ezért a vallást állítaná a politika szolgálatába, azt mondta, „propagálni kell a szocializmus felsőbbrendűségét” annak érdekében, hogy „a vallási vezetők és a hívők széles tömegének gondolatai és cselekedetei összhangban álljanak a nagy építkezésekkel, a nagy nyitással és az óriási fejlődéssel”.

Hszincsiang tartományA vallás fontos az ujgurok számára. Nem véletlen az sem, hogy hivatalosan csak Törökország ítélte el a két évvel ezelőtti utcai harcokat: a törökök általános rokonszenvet éreznek "muzulmán testvéreik" és a török eredetű népcsoport iránt. Az országban több ezer ujgur bevándorló él, és az ujgurok nemzeti azonosságtudatához közelebb áll Törökország, mint Kína. Az Ürümcsiben fellángolt erőszakot követően a török ipari miniszter, kockáztatva a Pekinggel ápolt jó gazdasági kapcsolatokat, a kínai áruk bojkottját sürgette, továbbá 107, a Kína–Törökország interparlamentáris csoportban dolgozó török törvényhozó kilépett a bizottságból. Az ujgurok isztambuli tüntetéséhez több ezren csatlakoztak 2009-ben, Törökországon kívül azonban a legtöbb muzulmán ország nem reagált jelentősen az eseményekre – tájékoztat az Asia Times Online.

A vallási különbségek mellett a gazdaságiak is szítják a helyi ellentéteket. Számos ujgur attól tart, hogy minden a tartományba áramló tőke és haszon a han kínaiaké lesz (akik eddig is kedvezményben részesültek), hiába fejlődik jelentős ütemben a régió gazdasága. Sokan a munkanélküliség és az ujgurok jövőjének bizonytalansága miatt vonulnak utcára, a dél-hszincsiangi fiatal munkanélküliek pedig szemmel láthatóan is kiemelkednek a lázongók közül. A hatóságok szerint a lázongásokat külföldi szervezetek szították, de a kormány kutatói szerint a gazdasági tényezők legalább annyira hibásak.

Gazdasági fejlesztéssel a problémák ellen

Június végén megindult a távoli város, Hotan első személyszállító vonatszolgáltatása a 490 km-re fekvő Kasgárba (Kashgar). A beruházástól hasonló gazdasági fellendülést várnak a vidéken, mint annak tervezett végállomásában, mely régóta az ujgur szeparatizmus melegágya is egyben. Ezt a problémát a hatóságok a közelmúltban egy nagyszabású kampánnyal próbálták orvosolni, melyben virágzó kereskedelmi központot hoztak létre "a penészedő kínai határváros" helyére. Ahogy pedig a jólét segített lecsillapítani a politikai változás igényét Hotanban, a hivatalnokoknak számolniuk kellett a csendes szeparatizmussal Kasgárban: az egész városban betiltották a falragaszokat és posztereket.

Kasgárt Sencsenhez (Shenzhen) hasonló gyorsan fejlődő kereskedelmi és ipari nagyvárossá kívánja alakítani a kínai vezetés, mely piacokat és utakat nyitna meg Dél- és Közép-Ázsia, valamint Európa felé. A déli szubtartományi városhoz hasonlóan itt is egy új, „különleges, gazdasági övezetet” alakítanának ki, ahol gyakorlatilag bármit elő lehetne állítani, ahogy a hivatalos szlogen mondja: „keleten Sencsen, nyugaton Kasgár”. Azonban a két város és régió között óriási a szakadék: Kasgár prefektúra Hszincsiang egyik legszegényebb része, mely maga is egyike az ország legelmaradottabb régióinak. Ezzel szemben Sencsen Kína harmadik leggazdagabb városa Sanghaj és Hong Kong után.

A gazdasági fejlődésre és a két országrész közötti szakadék leküzdésére a vezetés szerint minden terv készen áll; a XEC (XinjiangEconomic Daily), a Peking által szigorúan ellenőrzött gazdasági lap jelentései szerint az új kasgári gazdasági zóna több mint 600 ezer munkahelyet teremtene, ami az urbanizációt is (mely keleten már inkább problémát jelent) megindítaná, mivel jelenleg csupán 460 ezren élnek városi környezetben a közel 20 millió tartományi lakosból. A vezetés arról is biztosította a helyieket, hogy több ezer földműves átképzését segítik majd a gyári munkára. Azonban a kormány nem csak a vidéki ujgurokat, hanem a Kína más területein dolgozó katonákat is arra ösztönzi, hogy itt keressenek munkát, mellyel folytatják a fél évszázados kommunista gyakorlatot, miszerint katonákat és más han kínaiakat telepítenek Hszincsiangba.

Nem minden ujgur lát azonban számukra pozitív lehetőséget az új munkahelyekben. A zóna kialakításában és a gyárak telepítésében a hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozó kisebbség a munkaerő erőszakos átcsoportosítását látja. A betelepítések (különösen a katonáké) eddig is feszültségek forrásai voltak, amit az itt élők szerint be kellene szüntetni, mert han kínaiak növekvő jelenléte növeli az asszimilációt. Emellett az ujgurok a han kínaiak előnyben részesítését is régóta sérelmezik, mivel úgy érzik, a gazdasági beruházásuk az ő beáramlásukat és jólétüket szolgálja, nem pedig a helyiekét.

Ezt igazolja, hogy a XEC kiadványa azt is felveti, hogy Kasgár egyetlen főiskoláját egyetemmé alakítanák, és államilag támogatott helyeket biztosítanának a part menti, fejlettebb tartományokból érkezőknek. A növekvő foglalkoztatás pedig a különböző iparágak dolgozóit vonzhatná a régióba, többek között a kézműveseket is, ami viszont veszélyeztetné a helyi vállalkozások kilátásait és a híres hszincsiangi szőnyegek jövőjét. Emellett a turizmus fellendülésétől is jelentős bevétel-növekedést várnak, bár a terrorizmus – mely egyrészről a kommunista vezetés stratégiájának és propagandájának része csupán – félő, hogy távol tartja a nagyobb tömegeket a gyönyörű, nagy múltú várostól.

Újjáépítenék a várost, de kérdés: milyen céllal?

Kasgár 350 ezer lakosának nagy része ujgur. A kormányzat nemrég javaslatot tett a házak tradicionális stílusban való újjáépítésére és földrengésbiztossá tételére; vagy – ha a lakók egyetértenek a tervvel – lerombolására. Az így otthon nélkül maradó embereket pedig áttelepítenék a város szélén épülő új blokkokba. Ezenfelül a régi város utcáit kiszélesítenék és tűzoltó autók számára is hozzáférhetővé tennék. Az impresszív városrendezési tervekkel nem mindenki elégedett. Egy helyi nő azt mondta, a régi város lakói nincsenek meggyőződve arról, hogy szükséges lenne javítani az épületek biztonságát, mivel „Allah védelmet nyújt a földrengések ellen”. Mások szerint az ujgur kultúrát fenyegetik az intézkedések, illetve az elnyomásuk eszközéül szolgálnának az átépítések, melyek révén Peking könnyebben megfigyeltethetné és ellenőrzése alatt tarthatná a várost és lakóit.

Hasonló városátépítési koncepcióban látják a megoldást Ürümcsiben is. A város átalakításától és a nyomornegyedek felszámolásától az erőszak csökkenését, valamint az életszínvonal emelkedését várja a politikai vezetés, mivel a 2009-es zavargások résztvevőinek jelentős része a legszegényebb városrész lakosa volt. Közülük és a tartományi főváros polgárai közül azonban csak azok kapnak új otthont, akik több mint két éve a székhely lakosai és az addigi életkörülményeik ezt indokolttá teszik. Az újépítésű, hatemeletes épületekben sokan először élvezhetik a folyóvizet és a központi fűtést. A kínai vezetés így – a korábbi szegénység helyett kínált jobb életkörülményekkel – sok ujgurt megnyert magának. Az éremnek ugyanakkor másik oldala is van, ha a város bezárja az olcsó lakhatási helyeket, melyet a délről és vidékről áramló mezőgazdasági munkások megengedhetnének maguknak, az aligha csökkenti a társadalmi feszültségeket, melyek megoldásához a megfelelő munkahelyek (a gyári munkára sokan alkalmatlanok lennének) nyújtanák a kulcsot az instabil régióban – olvasható a The Economist tanulmányában.

Kína és Pakisztán együttműködik a kérdésben

Az ujgur kérdés hatással van a szomszédos országokkal ápolt bilaterális kapcsolatokra is. Pakisztán és Kína baráti kapcsolataiban visszaesés mutatkozott, miután augusztus 1-én Peking azt állította, hogy az ujgur fegyvereseket – akik érintettek két júliusikasgári bombarobbantásban – Pakisztán törzsi területein képezték ki. Kínai tisztviselők elmondása szerint a támadókat robbanóanyagok működtetésére készítették fel az al-Kaidához köthető Kelet-Turkesztán Iszlám Mozgalom (ETIM) táboraiban. Bár a szervezet az elmúlt években jelentősen gyengült, a nyári akciók ráirányították a nemzetközi figyelmet a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület határain átnyúló tevékenységekre. Az ETIM irányítói ujgurok, akik mint az a csoport nevéből kiderül, a függetlenedésükért és egy Kelet-Turkesztán nevű állam létrehozásáért küzdenek a kínai kormánnyal szemben.

Pakisztán teljes együttműködést ajánlott ázsiai szomszédjának az ügy kapcsán, ahol Turkisztáni Iszlám Párt néven ismert egy hasonló célokkal bíró szakadár szervezet (TIP). „A terroristák, szélsőségesek és szeparatisták gonosz erőt jelentenek Hszincsiangban” – nyilatkozta a pakisztáni Külügyminisztérium szóvivője. Pakisztán elnöke szintén aggodalmát fejezte ki a régió eseményei miatt, ahol a jövő hónapban, szeptember 1-től 5-ig egy nemzetközi expót tartanak. Ezzel párhuzamosan a tálibokkal is küszködő ország katonai hatóságaira egyre nagyobb nyomás nehezedik Peking felől, hogy katonai bázisok alapításával fékezzék meg a Kína-ellenes lázadókat. Egyes vélemények szerint a pakisztáni nyomásgyakorlás annak bizonyítéka, hogy Kína az Egyesült Államokhoz hasonlóan állandó katonai bázisokat akar létesíteni területén kívül – írta az Asia Times Online.

Az ETIM militánsok kiterjedt terrorista tevékenysége akkor vált világossá Pakisztánban, amikor 2009-ben fenyegetést kaptak, hogy elrabolják az iszlámábádi kínai nagykövetség alkalmazottjait. A hatóságok azonnal eljárást indítottak és tíz ETIM fegyverest letartóztattak és – nemzetközi tiltakozás ellenére is – kiadtak Kínának. Az ETIM és a szakadár szervezetek ezt követően is több akciót hajtottak végre. A szervezet vezetője egy amerikai támadásban vesztette életét, utódja körözött terrorista az egész világon. A TIP és az ETIM a legradikálisabb csoportjai a Kelet-Turkesztán létrejöttét szorgalmazó mozgalomnak. A kínai megszállásnak a mai napig ellenállnak és próbálnak minél egységesebben fellépni jogaikért és követeléseikért.

A három legnagyobb tartomány okozza a legnagyobb gondot

Az ujgurok a függetlenségüket ténylegesen az 1950-es évek elején veszítették el, amikor Mao Ce-tung győztes csapatai a perifériák felé fordultak és a kínai határ biztosítására elfoglalták Tibetet, Mandzsúriát, Belső-Mongóliát és Kelet-Turkesztánt (akkori nevén Második Kelet-Turkesztáni Köztársaság). Ettől számítva a névben autonóm területek hasonló problémákkal küszködnek: kisebbségek lakják őket; gazdaságilag elmaradottabbak, mint az ország délkeleti része; az oktatás, a foglalkoztatottság és az életszínvonal alacsonyabb, mint a han többségű tartományokban; betelepítés és politikai elnyomás áldozatai; kultúrájuk sorvad; vallásukat, nyelvüket nem gyakorolhatják szabadon; függetlenedési törekvéseiket letörte vagy épp elfojtja a kommunista vezetés. Ezek a tartományok ugyanis elengedhetetlenül fontosak Kína számára a belső stabilitáshoz méretük, elhelyezkedésük és természeti, gazdasági kincseik révén. Így sem ma, sem a közeljövőben nincs realitása a Hszincsiangi tartomány elszakadásának, mivel Kína nem engedi területi integritásának megkérdőjelezését, illetve egy, az ország területének egy hatodát kitevő terület leszakadását, mely a határán Kína-ellenes állam létrehozásán fáradozna.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb