Láma Ole Nydahl szerelemről, féltékenységről és nyitott házasságokról

2008. szeptember 13:/Origo.hu/TibetPress

http://www.origo.hu/kultura/20080913-lama-ole-nydahl-interju-szerelemrol-feltekenysegrol-nyitott-hazassagrol.html

A dán származású Láma Ole Nydahl nagyon furcsa figura: fiatalkorát - afféle hippi fenegyerekként - csupa őrültséggel töltötte. Kipróbálta a hatvanas években ismert összes kábítószert, bokszolt, csempészett hasist Nepálból, ült börtönben, majd 1969-ben találkozott egy buddhista lámával, akinek hatására maga is tanulmányozni kezdte a vallást, és pár évvel később elindult, hogy feleségével, Hannah-val együtt elterjessze a tibeti buddhizmust a nyugati világban. Ma már több mint félezer Gyémánt Út-központ létezik a világban, amelyeket ő vagy tanítványai alapítottak, és Ole Nydahl azóta is ezek között ingázik szakadatlanul - egy éve már egyedül, betegségben elhunyt felesége nélkül. Szerelemről írott könyve most jelent meg magyarul, ennek kapcsán ültünk le vele beszélgetni. Arra nem számítottunk, hogy indulatokat kavarunk egy nagytekintélyű buddhista tanítóban - még hozzá akkorákat, hogy az interjú készítése után pár nappal külön olvasói levélben fordul hozzánk, amelyet mi - természetesen - azonnal közzéteszünk.

- Engedje meg, hogy egy nagyon személyes kérdéssel kezdjem. Önt sokan eléggé ellentmondásos személyiségnek tartják. Szókimondó, és szereti erős kijelentésekkel sokkolni a hallgatóságát (például az iszlámról vagy a politikáról), ráadásul köztudottan keresi az élet izgalmait, imádja az ejtőernyőzést, a bunjee jumpingot vagy a gyors motorokat. Ez sokak számára furcsa, mert nehezen egyeztethető össze egy buddhista tanító viselkedésével. Ezzel szemben nekem sokkal inkább az a különös, hogy írt egy könyvet arról, hogyan szeressünk helyesen, hogyan éljünk jó párkapcsolatban, miközben tudni lehet, hogy felesége, Hannah mellett önnek számtalan barátnője volt, illetve sokáig hármasban éltek Catyval, akit ön könyvében "bizalmasá"-nak nevez. Ez hogy fér össze a buddhizmussal és a buddhista tanítói szereppel?

- Hannah úgy gondolta, nekem olyan feladatom van a világban, ami túlmutat a személyes szinten. A munkám, hogy segítsek az embereknek meditálni, elmélyülni a dharmá-ban (buddhista tanítások - a szerk.). Ennek részeként a tanító - ha tanítványának igénye van erre - segítséget nyújthat neki éjjel is és nappal is. Ez nem a megcsalásról szól, a feleségem tudott mindent. Ha neki volt az életében valaki, akinek ily módon segíthetett, ő is ugyanúgy megtehette, mint én. Felnőtt emberek vagyunk. Az egyetlen dolog, amit az életünkben el akartunk érni, hogy elindítsuk a buddhizmust Nyugaton. Ez nem egy olyan átlagos házasság volt, amelyben én szépen hazahordom a befizetett csekkeket, ő meg elkészíti a palacsintát, ahogy édesanyám szokta. Kérlek, ne képzelj minket egy kispolgári sorházba, ahol egy pici lakásban bámuljuk egymást naphosszat. Mi nagy emberek voltunk, akik elterjesztették a buddhizmust a nyugati világban, és ez éppen amiatt sikerülhetett, mert szoros kapcsolatot ápoltunk a minket körülvevő emberekkel. Kérlek, ne tegyél bele minket ebbe a dobozba, nem illünk bele, sem a feleségem, sem én.

- Én - átlagemberként - csak próbáltam elképzelni, mit érezhetett a felesége, hogy hogyan élheti meg ezt a szituációt egy nő.

- Hannah hírből sem ismerte a féltékenységet. Ő maga is sokat dolgozott, fele idejében utazott Keleten és fordított, másik felében velem volt. Én is életem fele részében utaztam, másik felében vele voltam. És abban a felében, amikor nem voltunk együtt... De nem volt ebből semmi probléma. Hannah nagyszerű nő volt. Lebecsülöd őt. Ne becsüld le, légy szíves.

- Én nem becsülöm le a feleségét, csak azt próbálom megérteni, amit ön mond a szerelemről és a jó kapcsolatokról. A könyvében is beszél a nyitott, kibővített kapcsolatokról, de ez egy átlagéletet élő embernek furcsának tűnhet.

- Figyelj, én a munkámmal kötöttem házasságot, nem egy nővel. És a feleségem is a munkájával házasodott össze. Mi ketten együtt megtettünk mindent, amit csak tudtunk, hogy az ősi Tibet pszichológiai-filozófiai tudása megmaradjon. Később csatlakozott hozzánk Caty, hogy segítsen ebben, majd jött Tomek (Ole lengyelországi tanítványa - a szerk.). Az volt a fontos számunkra, hogy a buddhista tanításokat megőrizzük a világnak; minden személyes dolog ehhez képest csak másodlagos vagy harmadlagos volt. Négy órát aludtunk egy éjjel, rengeteget utaztunk és dolgoztunk. Nézd, én nem vagyok egy szörnyeteg, hidd el nekem, és a feleségem nem volt boldogtalan. A karomban halt meg másfél évvel ezelőtt. Elégedett és aktív nő volt, akinek megvolt a saját élete, munkája és elfoglaltságai.

(miközben felteszem a következő kérdést, Ole láthatólag nem figyel, hanem körbenéz, keres valakit) Caty, gyere ide! Tessék, Caty el tudja mesélni neked, hogy mennyire jó barátnők voltak Hannah-val. Mint a nővérek! 17 éven át osztottuk meg egymással az életünket, és nagyon boldogok voltunk. Majd küldünk egy képet, amin Hannah, én és egy másik barátunk, Tomek együtt vagyunk, és akkor majd látod, hogy ez egy igazi, működő barátság volt. Olyan képet is őrzünk, ahol Karmapával ülünk.

 

Caty rengeteget segített ennek a könyvnek a megszületésében is

Caty:
- Nagyon-nagyon sok fotónk van, még filmek is!

Ole:
- Tényleg nagyon boldogok voltunk együtt.

Caty:
- Csak kérdezz engem, a nők nem hazudnak ilyesmiben. De igaz, a mi helyzetünk nagyon különleges volt. Egy normális párkapcsolatban ez nem működhetett volna. Egyszerűen mi nem vettük ezt annyira személyesen, valamit el akartunk érni a világban, és ezért megpróbáltunk átlépni a személyes korlátainkat. Nagyszerű élmény volt, de nem hétköznapi. Nem is való mindenkinek, Hannah és én mindig mondtuk, hogy nem tanácsoljuk, hogy mások így éljenek. Ez nem egy univerzális életstílus, amit el akarnánk terjeszteni a világban. Ez csak azért alakult így nálunk, mert az életünk különleges. A buddhizmusban egy időben mindenkinek csak egy párja van.

Ole:
- Igen, azt nem mondtam, hogy ez egy modell lenne, amit másoknak követniük kellene. Csak ez a mi esetünkben hasznosnak bizonyult. 585 központot alapítottunk szerte a világban, és a nagy tibeti buddhizmus egy élő dolog a mi munkánknak köszönhetően. Ha mi csak ültünk volna, és néztünk volna egymásra ezt-azt gondolva, sosem értünk volna el ezt.

A könyvében az is nagyon megfogott, hogy azt állítja benne, a ragaszkodás, a kötődés negatív dolgok egy kapcsolatban, úgy is nevezi őket, hogy "zavaró érzelmek". Ez azért furcsa, mert én mindig azt gondoltam, hogy ezek hozzátartoznak a szerelemhez. Mint az érem két oldala - a féltékenység vagy a másik hiánya rossz, de ugyanabból az érzésből fakad, mint a vágy és az öröm, ami meg jó. Elszakíthatatlanul egymáshoz tartoznak.

- Ami a szerelemhez tartozik, az az egymásra hangoltság , az együttérző öröm és a nyugalom. Ezek a szerelem egészséges részei. Azok az érzések, amelyek a ragaszkodásból születnek, nem jók. Hosszú távon szenvedést okoznak, megakadályozzák a fejlődést, és még számtalan módon ártanak a szerelemnek.

- Lehet, hogy más értelemben használjuk a ragaszkodás szót? Ön mit ért ragaszkodás alatt?

- Hogy elvárásokat támasztok veled szemben, hogy mit és hogyan csinálj nekem. Ehelyett inkább azt kellene gondolnom: fejlődj, tanulj, lépj előre; hogyan segíthetek neked. Érted a különbséget?

- De mi a határa ennek az önzetlenségnek? Például mi történik akkor, ha a párom olyan irányba szeretné fejleszteni magát, ami nekem nem tetszik, vagy éppen fájdalmat okoz? Mondjuk, szeretne lefeküdni egy másik nővel, mivel az neki fontos tapasztalat, élmény stb.?

- Nem ajánlanám neki, hogy így fejlessze magát. És csak azért, mert ha fájdalmat okozol, nagyon nehéz utána begyógyítani a sebet. Általánosságban azt tanácsolnám, hogy ha privát ember vagy, tartsd be a privát szabályokat.

 

Mitől óvná az embereket, akik kapcsolatban élnek?

- Amit meg kell próbálnunk elkerülni, hogy magunkra gondoljunk először. Saját magunkra úgy kellene tekintenünk, mint egy emberre, akiben megvan a tehetség és a lehetőség arra, hogy biztonságot adjon a másiknak, és inspirálja őt a lelki fejlődésre. Hogy bölcsebben és felnőttebben haljunk meg, mint ahogy születtünk.

- Mit tanácsol, mit tegyek, ha egy rossz kapcsolatban élek? Néhány helyen a könyvében azt mondja, az élet túl rövid ahhoz, hogy szenvedjünk, máshol viszont azt írja, dolgoznunk kell a kapcsolatunkon, nem szabad mindjárt elrohanni, mert a következő alkalommal úgyis csak ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe. Hogyan tudjuk eldönteni, meddig kell próbálkoznunk türelmesen a kapcsolat megjavításával, és mikor kell továbblépnünk?

- Ha a társad nem fejlődik, ha csak idősebb lesz, de nem bölcsebb, a problémák maradnak, és nincsenek gyermekek sem, hogy az értük érzett felelősség összekötne titeket, akkor én azt mondanám, próbálj találni egy másik embert.

- És ha vannak gyerekek?

- Ha vannak gyerekek, akkor gondoskodni kell róluk. Viszont ha állandóan veszekedtek, talán jobb, ha valamilyen más megoldást találtok, például együttmaradtok a gyerekek kedvéért, de mindkettőtöknek van mellette párja. Ez az, amit kibővített családnak hívnak. Nagyszerűen működik a tibeti és nepáli családokban. És senki sem lesz féltékeny.

Azt szokták mondani, hogy ha egy kapcsolatnak vége szakad, legalább fele annyi időbe telik túljutni rajta, mint ameddig a szerelem tartott. Ez sok idő; hogyan lehet gyorsabban feldolgozni az elválást?

- Úgy, hogyha ellépsz a ragaszkodástól a barátság felé. Csak maradjatok jó barátok, dolgozzatok együtt a fejlődéseteken, és mindkettőtöknek legyen valakije, akivel boldog lehet.

- Ez a titok? Barátnak maradni?

- Ennyi. És legyél benne biztos, hogy a másik boldog. Ez fontos. Nem kell, hogy veled legyen, de tegyél róla, hogy az előző partnered nélküled is boldog legyen.

- Az is egy érdekes ellentmondás a könyvében, hogy egyszer azt mondja, jó dolog, hogy a mai modern és felvilágosodott világban elég szabadok és anyagilag függetlenek vagyunk ahhoz, hogy mi magunk döntsük el, kivel, miért és mennyi ideig maradunk. Máskor pedig arról beszél, hogy manapság, amikor a tárgyakat egyszeri használat után eldobjuk, és újra és újra lecseréljünk autónkat, mobiltelefonunkat valami jobbra, megunt párunkat ugyanilyen könnyen dobjuk el, hogy újat keressünk. Ezek valahol párhuzamos folyamatok. De akkor ez most rossz vagy jó? Nagyobb szabadság vagy önzőség?

- A boldogság, amit az emberek hajszolnak, bennük van. Nem a világ tesz téged boldoggá vagy boldogtalanná, hanem ahogy látod a világot. Attól még, hogy egyre sűrűbben és sűrűbben cserélgeted a tárgyaidat, nem leszel boldog. Az emberi kapcsolatokban nagyon fontos, hogy mindkettőtöknek hasonló spirituális célotok legyen. Nem elég, hogy ha csak kedvesek vagytok egymáshoz; jó, ha van valami, amit együtt akartok tenni a világért, valami, amit mindketten jelentőségteljesnek tartotok. Ha ez megvan, és mindezt tudatosan megosztjátok másokkal is, az a boldogság.

________________

Az interjú készítése után öt nappal Láma Ole Nydahl olvasói levélben fordult hozzánk. Mi ezt nem habozunk azonnal közzétenni.

Láma Ole hozzászólása:

Magyar barátaim elmondása szerint az [origo] riporterének cikke rendkívül kellemetlen képet festett a munkámról és rólam. Mivel a világ minden részén közismert ember vagyok, felajánlanám minden érdeklődőnek a lehetőséget, hogy látogasson el a weboldalamra (www.lamaolenydahl.org), illetve olvassa el a témában máshol megjelent írásokat (www.borsa.hu, www.kulturport.hu) hogy kialakíthassa a saját véleményét.

Tulajdonképpen arra számítottam, hogy a hölgy elég jártas a szakmájában ahhoz, hogy ne jelentesse meg a cikket. Nagy érzelmi problémákkal küszködött, és bár attraktív volt, de anorexiában szenvedett, és egyáltalán nem volt képes elvont és személyen túli dolgok megértésére. Azzal, ahogy saját problémáit kivetítette, és a feleségemet, Hannah-t, akivel negyven évig voltunk házasok, és aki számtalan tanítványnak a példaképe, megpróbálta szerencsétlen, féltékeny kis nőnek beállítani, nagyon túllőtt a célon. Remélem, hogy a Könyv a szerelemről című könyvemet nem a rossz olvasók választják majd. Ez a könyv szintén próbálja az embereket a személyes életükben segíteni, és azokat a tapasztalatokat tartalmazza, amiket 1972 óta gyűjtöttem össze.

Tiszteletre méltó lenne az [origo]-tól, ha közölné hozzászólásomat.

üdvözlettel,

Láma Ole Nydahl, Dánia