Kőszeg Ferenc: Rendőr tapossa a tibeti zászlót

2011. július 3. /HVG.hu/TibetPress

1988. március 15-én hajnalban a rendőrség a lakásukról előállította Haraszti Miklóst, Demszky Gábort, Solt Ottiliát, Gadó Györgyöt, Molnár Tamást, Nagy Jenőt, Pálinkás Róbertet és Rácz Sándort. Estig tartották fogva őket a Gyűjtőben, megakadályozandó, hogy a várhatóan nagyszámú tüntető előtt beszédet mondjanak. Az akció nem sikerült, a Petőfi-szobornál Kis János, a Kossuth-szobornál Tamás Gáspár Miklós beszélt, a Batthyány-örökmécsesnél Hodosán Róza Demszky előre megírt beszédét olvasta fel.

Idén, június 24-én este a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) munkatársai keresték fel a Budapesten élő tibetieket. Nem hurcolták el, csak arra kötelezték őket, hogy másnap, szombaton, reggel jelenjenek meg a hivatal irodájában, megakadályozandó, hogy Ven Csia-pao kínai miniszterelnök budapesti látogatása idején Tibet szabadságáért tüntessenek. Nem tartották őket fogva estig, már 1 órakor hazamehettek. Hiába, finomul a kín, 1988 óta volt egy rendszerváltás meg egy fülkeforradalom. A tüntetést azonban csak részben sikerült megakadályozni: pénteken délelőtt az Oktogonnál, szombaton a Múzeum körúton mégis meglengették a tibeti zászlót. A rendőrök mindkét alkalommal erőszakot alkalmaztak, szombaton meg is taposták a napsugaras lobogót. Ha engedik tüntetni a Budapesten élő néhány tucatnyi tibetit és a Tibetet Segítő Társaság magyar aktivistáit, a sajtóba mínuszos hírként kerül az esemény. Így a lapok és az internetes portálok, beleértve a Fidesz-imádókat is, három napon át kedvtelve idéztek Fidesz-vezetőket, akik néhány éve még a baloldali kormányt bírálták élesen, amiért nem áll ki Tibet szabadságáért. A kép, amelyen Balog Zoltán, Orbán Viktor kálomista gyóntatóatyja 2008-ban a tibeti zászlót lengeti, valószínűleg nagyobb benyomást tett a hazai olvasókra és internetezőkre, mint az, amelyen Orbán a kínai zászló alatt – vörös alapon öt darab önkényuralmi jelkép – kínai kollégája kezét rázza. Hétfőn az LMP-frakció tagjai napsugaras pólóban jelentek meg az Országgyűlés ülésén. Schiffer András Kövér László hajdani Kína-bírálatát idézte, egy magasba emelt felirat Semjén Zsoltot szembesítette 2008-as szövegével, az ombudsman vizsgálatot indított a rendőri fellépés ügyében, Szabó Tímea az emberi jogi bizottság LMP-s alelnöke pedig rendőri vezetők meghallgatását kezdeményezte. A rendőri hírek a gazdasági megállapodásokról szóló híreket is felülírták.

A BÁH és a rendőrség persze nem a saját elhatározása szerint cselekedett, hanem a belügyminiszter, végső soron a kormány kívánságát teljesítette. De azért a végrehajtás mikéntjében benne volt a rendőri melldöngetés meg a BÁH alig leplezett xenofóbiája is. Ez a szervezet, amely – a holokausztban is részes, majd az államszocializmus évtizedei alatt folyamatosan működő Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) feltámadásaként – az első Fidesz-kormány idején alakult meg, közreműködött abban, hogy a közösségi szállásoknak nevezett határőrségi börtönökben menekülő koszovóiak ezreit tartsák fogva. 2001-ben azzal válaszolt a New York-i merényletre, hogy Debrecenbe hurcolta és megfosztotta mozgásszabadságuktól az afgán menedékkérőket. Az EU-csatlakozás után néhány héttel Végh Zsuzsa, a BÁH főigazgatója a menedékkérők számának rohamos emelkedésével riogatta a magyar közvéleményt. 2006-ban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium le akarta cserélni a BÁH vezetését, amelynek számos tagja a rendőrségtől, illetve az állambiztonsági szervezettől került a névlegesen civil hivatalba. De a rendészeti-állambiztonsági lobbi, amely megakadályozta a hajdani állambiztonsági iratok jelentős részének megismerését, ebben is erősebbnek bizonyult: az idegenrendészet kormányzati irányításával megbízott szakállamtitkártól elvették a terület felügyeletét, Végh Zsuzsa leszerelt rendőr ezredes pedig maradt a hivatal örökös főigazgatója.

A kínai miniszterelnök továbbrepült Londonba, ott is tüntettek ellene, de azért nem szakította meg a tárgyalást, a brit kormány pedig nem csinálta össze magát. Miként Václav Klaus sem, aki a Kína és az Európai Unió stratégiai partnerségéről tartott tárgyalás házigazdájaként mondta el, hogy az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása az unió legfontosabb alapelve.

Vajon a magyar kormány nyuszi? Ez az optimista feltételezés. A kevésbé optimista az, hogy Orbán Viktornak nagyon is kedvére való a kínai államberendezkedés.

KŐSZEG FERENC

A szerző író, publicista