Kína igazi arca: nincs kegyelem a katolikusoknak

2011. augusztus 18. /Mindennapi.hu/TibetPress

Felgyújtotta magát egy tibeti szerzetes augusztus 15-én, hétfőn a kínai vallásszabadság hiánya miatti tiltakozásként. Öt hónapon belül ez a második ilyen eset az országban. Most már a katolikusokra is vadásznak.

Kemény kampányt hirdetett a Kína északkeleti Hszincsiang tartományában élő muszlim ujgur kisebbség ellen a diktatúra kormányzata. Szigorodik a történelmi keresztény egyházak hatósági ellenőrzése is, egyre több katolikus papot tartóztatnak le. A tibetiekkel és az ujgurokkal szembeni atrocitások miatt kevesen emelik fel a hangjukat, a katolikus vezetők viszont megpróbálnak visszavágni.

Kínai módra: zsarolás, rablás, fenyegetés

A múlt hónapban a Vatikán kiközösített két püspököt, akiket a kínai állam által felügyelt Kínai Hazafias Katolikus Szövetség (CPCA) szentelt fel, arra a törvényre hivatkozva, ami szerint katolikus papokat csak a pápa áldásával lehet beiktatni. XVI. Benedek helytelenítette azt is, ahogy a kommunista párt a pappá szenteléseket kezeli – ez odáig fajult, hogy elraboltak a római vallásfelekezethez tartozó papokat, és arra kényszerítették őket, hogy vegyenek részt a CPCA felszentelési ceremóniáiban. Peking most fogva tartja azokat az egyházi személyeket, akik nem voltak hajlandók engedelmeskedni a párt utasításainak.

Tavalyig Peking előremutató lépéseket tett, hogy összebékítse „hazafias” egyházát a Vatikánnal, ígéretet tett például arra, hogy a jövőbeni kinevezések Róma egyetértésével történnek majd. A Szentszék hajlandónak mutatkozott arra, hogy elfogadja új püspökök és papok felszentelését, míg a korábban beiktatott egyházi személyek csendben hűségesküt tettek Rómának. Úgy tűnt, hogy a kínai vezetés lassan felismeri, hogy a nagy egyházak nem félelmetes felforgatók, hanem stabilizáló erőként tudnak működni a társadalomban.

A dolgok a múlt novemberben kezdtek rosszra fordulni, amikor az állami egyház pápai beleegyezés nélkül szentelt fel egy püspököt. A Vatikán és Kína kapcsolatai tovább romlottak, amikor Peking kiterjesztette a kifejezés szabadságának valamennyi formája elleni hadjáratát. A szigorodás egyik oka bizonyára az, hogy a kínai vezetők rettegnek az arab felkelésekhez hasonló demokratikus törekvések Kínára való átterjedésétől.

Nem jött be a terror: az ujgurok is ellenállnak

A megleckéztető akciók a múltban sikerrel törték le az ellenálló törekvéseket, de a tibetiek, ujgurok és katolikusok esetei alapján úgy tűnik, most inkább fokozzák az ellenállást. A vallási és etnikai kisebbségek kulturális ellehetetlenítésével és hitgyakorlástól való megfosztásával Peking elidegeníti a következő generációt, amelynek már komolyabbak a személyes szabadságra vonatkozó elvárásai. Egyre jobban körvonalazódik az ellentét a párt „mindent ellenőrző” hozzáállása és a kínaiak fokozódó jogtudatossága között.