Kína eltereli Tibet vizeit a kiszáradt nyugat felé

Reuters – 2006. augusztus 1.

Peking – Kína azon törekvése, hogy óriási műszaki teljesítményekkel átírja jövőjét, újabb határokat léphet át, ha Peking elkészíti a vitatott terveket a Sárga folyó eltereléséről. A folyót Tibetből az ország nyugati, száraz területeire vezetné át.

A Sárga Folyó Vízfelügyelőség Bizottságának elnöke, Li Guoying kedden Pekingben elmondta, hogy a projekt fontos volt, mert a Sárga folyó jelen vízhozamát kimerítik a nyugat-kínai fejlesztési igények.

„Ha az északnyugati gazdasági és szociális fejlődés elér egy bizonyos szintet, és a víztakarékossági intézkedések lehetőségei kimerülnek, megkezdik ezt a beruházást.”- közölte Li egy sajtótájékoztatón.


A régóta vitatott terv, hogy hasznosítsák a tibeti fennsíkokról alázubogó folyókat, ezzel ellátva Qinghait és más, nyugat-kínai fejletlen területeket, most hivatalos nyomatékot kapott. A megvalósítás 2010-ben kezdődhet el – nyilatkozta a Reutersnak Liu Changming, a Kínai Tudományos Akadémia hidrológiai szakértője.

A kínai észak-déli víztranszfer beruházás úgynevezett nyugati vonala köti majd össze a központi és a keleti vonalat, melyek már építés alatt állnak. Ezek célja, hogy a vizet a sokkal nagyobb Jangce folyóból Kína vízszegény északi területeire és a fővárosba, Pekingbe vezessék.

„A nyugati vonal már nem csak egy elvont terv, meg fog valósulni.” – mondta Liu, aki a beruházással kapcsolatban tanácsokat adott a kormánynak. „A útvonal nem igazán hosszú, de technológiai szempontból kihívást jelent, és mindössze műszaki és környezeti problémák megoldásának kérdése.”

Ahogy Liu elmondta, az észak-déli projekt nyugati vonala 300 kilométer hosszan alagutakból és csatornákból fog állni, melyek a Yalong, Dadu és Jinsha folyókból vezetnek majd vizet Délnyugat-Kínába.

A teljes beruházás 300 milliárd jüanba (37,5 milliárd amerikai dollár) kerül jelen árakon számolva, és a teljes észak-déli terv megvalósítása 500 milliárd jüan (62,5 milliárd $) – tette hozzá Liu.

A terv a kínai vezetők által általános támogatást kapott, beleértve Hu Csin-tao elnököt is, aki évtizedekig dolgozott Nyugat-Kínában mint víztani mérnök – nyilatkozta Liu. Az biztos, a legvitatottabb Peking erőfeszítései közül Tibet „alul-hasznosított” folyóinak kiaknázása, hogy elősegítsék a nemzeti fejlődést.

Az első szakaszban a tervek szerint a hálózat évente 4 milliárd köbméter vizet szállít – ez körülbelül annyi, mint Kalifornia fő vízhálózata által továbbított mennyiség. – tudatta Liu – és évtizedek múltán ez a mennyiség évi 17 milliárd köbméterre nőhet.
A vízfelügyelőség bizottsága szerint az elmúlt évtizedekben a Sárga folyó éves vízhozama 58 milliárd köbméter körül mozgott.

Környezetmérnökök és a tibeti autonómia támogatói szerint a beruházás azzal fenyeget, hogy kettészakítja a régió környezeti és kulturális hálóját. „Ennek a beruházásnak egyértelműen nem Tibet fejlesztése a célja.” – nyilatkozta Tashi Tsering, a kanadai University of British Columbia tibeti szakértője, aki a térség természeti erőforrásaival foglalkozik. „Tibet vízhozzáférése jelenleg elég korlátozott. A térség folyói gleccserekből táplálkoznak, ez utóbbiak száma pedig csökkenőben van. Ennek következményeit még nem gondolták át.”