Két éve zajlott a gázai öldöklés – a Nyugat kiáll a háborús bűnöket elkövető Izrael mögött!

2010. december 31./Perge Ottó/TibetPress

Két évvel ezelőtt a világosan látó és érző szívű emberek világszerte döbbenten hallgatták a Gázai övezetből érkező híreket. A zsidó katonaság 2008. december 27-én indította meg agresszióját az akkor már közel két esztendeje blokád alatt tartott terület védtelen lakói ellen. Az esztelen öldöklés – melynek során az izraeliek tiltott fegyvereket is bevetettek – 23 napon keresztül tartott.

Az izraeliek 1419 palesztint mészároltak le, akiknek 83 %-a (!) polgári személy volt. (Ennyit a nemzetközi jog tiszteletben tartásáról, amely ugyanis előírja, hogy háború esetén a civileket fokozottan védeni kell.) A legyilkolt gyerekek száma megközelítette a négyszázat. 5300 palesztin megsebesült, sokan közülük egész életükre megnyomorodtak. Ezen kívül az anyagi károk is súlyosak voltak, mivel az izraeliek lakóházakat, kórházakat, iskolákat és közintézményeket is bombáztak.

A három hetes vérontás befejeződése óta eltelt két évben lényegében semmiféle előrelépés nem történt a háborús bűncselekményeket elkövető személyek felelősségre vonása, továbbá az áldozatok hozzátartozóinak, illetve a sebesülteknek a kárpótlása érdekében. Bezzeg, ha izraelieket öldököltek volna ilyen barbár módon, micsoda elképesztő nemzetközi botrány tört volna ki! Vége-hossza nem lenne a háborús bűnösök megbüntetését követelő tiltakozásoknak, tüntetéseknek, és még évtizedekkel később is üldöznék a gaztetteket elkövetőket. Mivel azonban a két évvel ezelőtti öldöklés során „csak” palesztinok haltak meg, a kutyát sem érdekli a sorsuk. Nem tiltakozik a nyugati világ, csöndben kussol az emberjogi szervezetek egy része (szerencsére azért nem mindegyike), és nemigen hallatja a hangját sem az ENSZ, sem a „humanizmus” és az „emberi jogok” ügye mellett állítólag elkötelezett Európai Unió sem. (Az USÁ-ról pedig immár szó se essék.) Mélyen hallgatnak természetesen a Gázai övezetben elkövetett izraeli bűncselekményekről a nyugati világ „liberálisnak” nevezett médiumai is. De hát nem számít rasszizmusnak, ha egy bizonyos nép lányainak és fiainak életét ennyire értéktelennek tartják világszerte?

Az a néhány nemzetközi és emberjogi szervezet, amelynek volt bátorsága a cionista nyomással szembeszegülve a helyszínen tájékozódni az eseményekről – többek közt az ENSZ Tényfeltáró Bizottsága (melynek ténykedése nyomán született meg az úgynevezett Goldstone-jelentés), az Arab Liga Független Tényfeltáró Bizottsága, az Amnesty International, valamint a Human Rights Watch – egybehangzóan megállapította: súlyos háborús bűncselekmények történtek a három héten át tartó izraeli támadás alatt, és az elkövetők – a nemzetközi jog értelmében – nem kerülhetik el a felelősségre vonást.

Az ENSZ Tényfeltáró Bizottságának jelentése világosan leszögezte: mind Izrael, mind pedig a Gázai övezet hatóságainak – a nemzetközi joggal összhangban - le kell folytatniuk a vizsgálatokat a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek ellen. Amennyiben pedig hat hónap elteltével sem születik kézzelfogható eredmény az eljárások során, akkor a Biztonsági Tanács – az ENSZ Alapokmányának VII. bekezdése értelmében – köteles a vizsgálatok lefolytatása érdekében a Hágai Nemzetközi Törvényszékhez fordulni. Két év elteltével nem történt az égvilágon semmi: az eljárást Izraelben lényegében elszabotálták, az ENSZ és a Biztonsági Tanács pedig a minden izraeli bűncselekményt takargató Egyesült Államok vétója miatt cselekvésképtelen. Levonhatjuk a következtetést: az „emberi jogok” védelmére és a „béke fenntartására” létrehozott ENSZ egy sóhivatal, az összes „nemzetközi szervezettel” együtt. Ha pedig bárki azt mondaná, hogy a Goldstone-jelentés szerint „mindkét fél követett el bűncselekményeket”, akkor az illetőt fel kell világosítani: izraeli oldalon 13-an vesztették életüket, és azok egy része sem a palesztinok golyóinak (és főleg nem házilag barkácsolt Kasszam rakétáinak) esett áldozatul, hanem baleset következtében halt meg.

Izrael voltaképpen gúnyt űzött a nemzetközi jogból, és a palesztin áldozatok emlékét is meggyalázta, amikor három katonája elleni eljárás nyomán a bíróságok a következő ítéleteket hozták: hét hónap börtönre ítéltek egy tisztet, aki a harcok alatt ellopott egy hitelkártyát (!), két másik katona pedig 3 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amiért egy kilenc éves palesztin fiút „emberi pajzsként” használtak fel annak idején. Történik mindez akkor, amikor akadtak lelkiismeretes izraeli katonák, akik beismerték, hogy tudatosan sértették meg a „háborúzás szabályait”, és szándékosan lőttek civilekre, sőt gyerekekre is, illetve polgári célokat szolgáló létesítményeket is bombáztak. Tették ezt azért, mondták, mert biztosak voltak abban, hogy nem eshet semmiféle bántódásuk. Danny Zamir, egy katonai törvényszéki bíró néhány hónappal a vérengzés befejeződése után a Hárec című napilapnak nyilatkozva elmondta: valósággal sokkolták őt a bűnbánó katonák vallomásai. „Megdöbbentő elbeszéléseket hallottam a katonáktól civilek tudatos lelövéséről, és a polgári infrastruktúra szándékos rombolásáról. Beszéltek arról is, hogy a fegyveres erők körében uralkodó általános felfogás alapján lényegében a legbrutálisabb eszközök alkalmazása is jogosult a palesztinokkal szemben” – fejtegette Zamir az egyik izraeli rádióállomásnak nyilatkozva, sürgetve egyúttal a felelősségre vonást, mivel álláspontja szerint „a hadsereg morálja a mélypontra süllyedt”.
Richard Falk, az Egyesült Nemzetek Szervezetének gázai ügyekben illetékes megbízottja, (aki egyébként zsidó származású, akárcsak Richard Goldstone) annak idején az izraeli haderő gázai vérengzését „a varsói gettóban történt borzalmakhoz” hasonlította. Falk szerint Izraelnek kötelessége lett volna lehetővé tenni a polgári lakosság számára, hogy elmeneküljön a bombázások és a harcok elől. A diplomatának volt bátorsága kimondani: „Az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog értelmében Tel-Aviv nem indokolhatja önvédelemmel a Gáza elleni agressziót.” Egyértelműnek tekinthető bizonyítékok sokasága támasztja alá továbbá azt is, hogy Izrael illegális fegyvereket is bevetett a védtelen palesztin lakosság ellen. A foszforbombák alkalmazását megemlíti a Goldstone-jelentés, de az Amnesty International is kifejezte tiltakozását. „A fehér foszfor ilyen mértékű, válogatás nélküli bevetése a világ egyik legsűrűbben lakott térségében háborús bűncselekmény” – jelentette ki Donatella Rovera, az emberi jogi szervezet egyik vezetője.

A Gázai övezetet pedig továbbra is blokáddal fojtogatja Izrael. A területre csak az izraeli hadsereg engedélyével lehet ki- és belépni. Izrael természetesen arra hivatkozik, hogy szeretné meggátolni az övezetbe irányuló fegyvercsempészetet, ugyanakkor alapvető közszükségleti cikkeket - élelmiszereket, gyógyszereket, a lerombolt épületek és tönkretett utak újjáépítéséhez szükséges építőanyagokat - sem enged eljuttatni a gázai palesztinokhoz. Tel-Aviv súlyosan megsérti a nemzetközi jogot azzal is, hogy „kollektív büntetést” alkalmaz az övezet 1, 5 millió lakójával szemben. A „nemzetközi közvélemény” pedig jobb esetben félrenéz, és úgy tesz, mintha nem látna, és nem hallana semmit. Az Európai Unió tagállamai – köztük sajnos hazánk - és az USA viszont egyértelműen Izrael mögött áll a palesztinok elleni gyarmatosító terjeszkedő háborúban. Ami annyit jelent: a nyugati világ maga is felelős mindazért, ami a Gázai övezetben, valamint a megszállt palesztin területeken történik.
Pillanatnyilag úgy tűnik, a gázaiak – és általában a palesztinok – számára semmiféle reménykeltő változást nem fog hozni az új esztendő. Még csak a fény sem látszik az alagút végén.
Perge Ottó