Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Keresztülvonatozni Tibeten

The Wall Street Journal – 2006. június 30.- július 2.

Holnap az első Lhászába közlekedő vonat elhagyja Pekinget. A gleccsereket átszelő és a világ legmagasabb fennsíkjára felkapaszkodó vasút egy műszaki csoda. A kínai vezetés által dédelgetett projekt kivitelezése 5 évig tartott. 4,1 milliárd dolláros árával ez a legdrágább, valamint az egyik legkevésbé kifizetődő befektetés, melyet Nyugat-Kínában valaha is véghezvittek.

Egyben a helyiek által legkevésbé kívánatos is. A legtöbb tibeti attól fél, hogy a vasút majd kínai bevándorlók újabb tömegét hozza magával, és talán még katonákat is, amely majd minden eddiginél jobban veszélyezteti a kultúrájukat és a nyelvüket. A kínai bevándorlók száma Tibetben így is növekvőben van. Azonban mindeddig a bevándorlókat korlátozta a térség megközelíthetetlensége – amely akadályt most elsöpört az új vasútvonal. Kína már meglévő vasúthálózatának meghosszabbítása 1.275 mérfölddel a szomszédos, Quinghai tartománybeli Golmud felé lehetővé teszi Peking számára, hogy bármit - a hadsereg utánpótlástól az élelmiszerkészletekig - eljuttasson Tibetbe, ami most már csak órák kérdése. A fő haszonélvező valószínűleg a kínai hadsereg, amely mostanában a Tibetben állomásozó többszázezer katonájának ellátásáról igen nehezen tudott gondoskodni. A kínai betelepültek, akik importált búzából és rizsből élnek, szintén hasznát látják a vasútnak, mivel a régióban semmilyen alapvető terményt nem lehet megtermelni. Azonban kevés tibeti osztozik majd a vasút hozta haszonból, amely jól példázza a kínai kormány zsarnoki „fejlesztés”-politikáját, melynek hangoztatott célja a hátország és a virágzó tengerparti régió egyesítése. A fejlesztés-politika óriási kormánytámogatásokból valósul meg, és ezt a pénzt gyakran nem gazdaságosan költik el.

Az új vasút ennek klasszikus példája. És valóban néhány műszaki szakember éppen erre hivatkozva sikertelenül tiltakozott a kínai vasút minisztériumban a megépítés ellen. A rakomány mértékét várhatóan évi két millió tonnára fogják korlátozni, ami Lou Thompson – a Világbank közgazdásza – szerint legjobb esetben is azt jelenti, hogy több generáció fogja megtéríteni a befektetett tőkét. A vasút viszont nem biztos, hogy megéri azt. Kínai szakértők jelentése szerint az állandóan fagyott talaj – amire a vasút nagy részét építették – kevesebb, mint egy évtizeden belül destabilizálja a síneket.

A probléma az, ahogy azt a vasút-projekt is bizonyította, hogy a tibeti etnikum jóformán nem szólhat bele abba, hogy hogyan használják fel a központi kormánytól kapott támogatásokat. Ennek eredményeként a pénzt olyan grandiózus befektetésekre szórják el, mint ez, miközben Tibetben továbbra is széles körű az éhezés. A vidék és város közti egyenlőtlenség tekintetében Kína világ élvonalában van. A tibetiek nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá egészségügyi ellátáshoz, és gyakran nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeiket iskolába küldjék. Tibetet már így is számos út köti össze Kína többi részével. Ahelyett, hogy egy gazdaságtalan vasutat építtetett, a központi kormány jobban tette volna, ha a gazdasági fejlődés sokkal gyakorlatibb kérdéseire koncentrál. Például bevonhatná a tibetieket a döntéshozatali eljárásba, ezáltal ők döntenék el, hogy a forrásokat hogyan lehetne jobban felhasználni. Fejleszthetné az oktatást és a gyakorlati képzési lehetőségeket, hogy a tibetiek is azonos esélyekkel nyithassak üzletet, mint a kínai betelepültek.

Hong Kong-i sajtóközlemények szerint a kínai elnök, Hu Csin-tao is lehet, hogy szombaton felszáll az első Lhászába tartó vonatra, és legalább az út egy részét megteszi. Ha így tesz, akkor biztosan a hivatalosan neki kijáró pompa és propaganda kíséri majd, melyhez a tibetiek már hozzászoktak az 1960-70-es évek ideológiai kampányai óta: szigorú biztonsági ellenőrzés, katonai jelenlét és állandó állami tudósítások. Ez hordozza az idő által igazolt üzenetet, hogy Peking tartja kezében az ellenőrzést, és semmiféle ellenvéleményt nem tolerálnak. A nyugati riportereket, akik provokatív vélemények után kutatnak, megakadályozza ebben a helyi lakosság, arra hivatkozva, hogy túl veszélyes a vasútról vagy annak következményeiről beszélni. Nem akarják véletlenül egy áramütéssel végezni. Hosszú távon a vasút csak ajándék lehet Tibetnek, ha a tibetiek széleskörű autonómiát kapnak. A kérdés csak az: Peking és a Dalai Láma képviselői ki tudnak-e dolgozni egy olyan, Tibet számára igazi autonómiát biztosító megállapodást, melyet mindkét fél el tud fogadni?

A két fél már tárgyal a Dalai Láma lehetséges kínai látogatásáról. Amennyiben ez az út létrejön, nem elképzelhetetlen, hogy egy jövőbeli Lhásza Expresszen majd együtt utazik a Dalai Láma és Hu elnök Tibet új korszaka felé. Az valóban a politikatudomány igazi hőstette lenne.

John Ackerly (a cikk szerzője) a Tibetért Nemzetközi Kampány elnöke. A szervezet non-profit, Washigton D.C.-ben működnek irodái.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb