Nem tartozunk a militáns szabadágharcosok közé, akik "Free Tibet!" feliratú transzparensekkel keresik a CNN kameráit. Nem tartozunk azok közé sem, akik nemzeti identitásukat az olimpiai aranyak meg a Nobel-díjak számával erősítik.

Mégis: ha tibetiek volnánk, alighanem elszomorítana bennünket a látvány, ahogy az "erkölcsi értékekre" oly kényes Nemzetközi Olimpiai Bizottság asszisztál Kína önfényezéséhez, ahogy a részvétellel legitimálja a törvénytelenségeket - esti olvasmányként ajánlhatjuk az Amnesty International (AI) vonatkozó jelentéseit. Persze, ha a kedves Olvasó tibeti volna, akkor nem olvasgathatná az AI weboldalát, mert az internetcenzúra miatt bajosan jutna hozzá. De szerencsére nem vagyunk tibetiek, apánkat nem börtönözték be azért, mert külföldi lapot járatott, nem kínozták meg egy rutinszerű vallatás során, és nem verték agyon a lhászai tüntetésen. Mert mi itt élünk, Közép-Európában, s különben is, "ki nem szarja le Tibetet", a kényelmes fotelperspektívát ne zavarjuk meg disszonáns elemekkel, igaz?

A kedves Olvasó azonban képzelje el azt, hogy az 1956-os események után Magyarország megrendezi az olimpiát, és az egész világ előtt fényesre sikálja magát az akkori hatalmi elit, a világ közvéleménye azt látja, hogy ez az ország él és virul, a legszentebb szó a szabadság, mosolygós nézők ülnek (parancsra) a korszerű tribünökön stb. Vajon akkor is ennyire beszippantana minket az olimpia nevű médiagiccs? Sokan megbánták utólag, hogy részt vettek az 1936-os berlini olimpián, mert azzal is erősítették a hitleri propagandát - nem lesz késő 10 év múlva megbánni a pekingi részvételt?

A NOB (és a MOB) azzal érvel: a sport és a politika két külön dolog, ne keverjük össze. Václav Havel válaszolta erre azt: az emberi jogok kérdése nem politikai kérdés, hanem egyetemes emberi kérdés, s az emberi jogok megsértése ellen minden embernek tiltakoznia kell, ha egy módja van rá. Miért nem akadt egyetlen magyar sportoló sem, akinek lett volna annyi vér a pucájában, hogy nemet mond az olimpiára?

S akkor még nem beszéltünk Fazekasról, erről a derék magyar sportemberről, aki négy éve lóvá tett bennünket, mert csalt. Azóta tudjuk, hogyan kell "anatómiailag nem megfelelő helyről", vagyis a testben elhelyezett tasakból másnak a pisáját kiereszteni. Fazekas letöltötte kétéves büntetését, diszkoszával megdobta az olimpiai szintet, most pedig egy nemzetnek kellene mögé állni, esetleg megkönnyezni a győzelmét, majd büszkén vele énekelni a himnuszt?

"Az olimpizmus egyik alapelve, hogy a sportot az emberiség harmonikus fejlődésének a szolgálatába állítsa egy békés társadalom előmozdítása és az emberi méltóság megőrzése érdekében."

Na igen. Helyben is volnánk.

Ahogy Raymond Domenech, a francia válogatott szövetségi kapitánya mondta: az egyetlen értelmes cselekedet részünkről az olimpia idején, ha kikapcsoljuk a tévét.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: