Józsi Láma/HUNG

2016. július 5./Lelekcafe.hu/TibetPress

Józsi lámával (Paczér Józseffel) az elmúlt hétvégén találkoztam először.

Egyszerűsége, gyakorlatiassága szembetűnő. Néha provokatív és nyers, de aki egy kicsit is jártas a beavatási utakban, az tudja, hogy ez a viselkedés arra irányul, hogy megtámadja az egót, és ezáltal kiszűrje az alkalmatlan tanítványokat.

Azok akik megsértődnek e nyersességen, vagy  hiteltelennek tartják emiatt a lámát, elmenekülnek, és ez így van jól.

Aki marad, az túllép az egón. Elég alázatos ahhoz, hogy befogadja a tanítást, amit Józsi láma át tud adni. A tanítvány kérdez, majd kér és tapasztal. Józsi azt mondja, nincs semmi különös abban amit tesz. Csak a dolgát teszi. Erre szerződött...

A láma mint  fogalom nem más, mint beavatott tibeti tanító, aki azért született meg a Földre, hogy segítse az emberiséget.

Józsi lámát 2 éves korában választották ki tibeti szerzetesek arra, hogy fenntartsa a tanításnak ezt a vonalát. 5 évesen érte jöttek, elvitték egy tibeti kolostorba, és ott nevelkedett a szerzetesek között, ahol megtanították mindenre, amit tudnia kell.

12 és fél évesen avatták lámává, ezután hazahozták Magyarországra. A mestere egyetlen mondattal bocsájtotta el: Menj az utadra!

Józsi akkor értette meg ennek a rövid kis útbaigazításnak az igazi értelmét, mikor hazajött és szembesült azzal, hogy szülőföldjén nyoma sincs annak a tiszta tudásnak amelyet elsajátított Tibetben, viszont tele van az itteni világ "játékszerekkel", amelyekkel az emberek képtelenek bánni.

Elmondása szerint Tibet külsőségeiben kietlen volt, hatalmas szélsőségekkel. Fa egyáltalán nem volt, a hőmérséklet a jéghideg és a forró között váltakozott. Ideális környezet a belső munkára, és annak elfogadására, hogy a világban a legnagyobb szélsőségek is jelen vannak.

Józsi láma azt mondja - egyetértésben a felébredett tanítókkal -, hogy a világ amit az egós elmével tapasztalunk egy másolat. A láma világa ellenben a teremtői tudat szintjén van. Ő azt tapasztalja, ami ezt a látszatvilágot teremtette.

Aki járatos a tibeti (vagy bármilyen hiteles keleti) misztérium-tanításban az tudja, hogy látható, hallható, tapintható, érzékszerveinkkel felfogható anyagi világ pusztán nagyon kis százaléka, a legkülső rétege a világnak. Az anyagi világ látszatvilág, melynek oka, eredete a láthatatlanban van. Olyan ez, mint a víztükörben tükröződő, és a valóságban található fák, vagy mint az arcunk, és a tükörbeli arc kapcsolata.

Tibetben a látható és láthatatlan (energiák  szintjén található valóság) között átjárható a határ, magyarul az anyagi világ nem zárult le, nem fűződött le oly markánsan szellemi, lelki okáról, mint a nyugati civilizációban. Éppen ezért könnyebben fellelhetők azok a gyakorlatok, melyek a jelenségvilág mögött húzódó valóságot célozzák meg, és nem a tükörképet "kaparásszák".

A tibeti vallást Bön-nek hívják. Bár ez nem is vallás, hanem inkább gyakorlat. Az ember és a természetfölötti hatalmak közötti érintkezés gyakorlata. A beavatott ember mágikus formulák használatával, hatással van az elemekre melyek ezt a világot alkotják, és ily módon képes teremteni a világát.

Őseink, a hunok nagyon hasonló természethitben éltek. Tisztelték az elemeket, és együttműködtek velük, azért voltak oly erősek és hatalmasak.

Józsi láma azt mondja, ő látja a sok szenvedő embert, aki teljesen elveszett a saját maga által tudattalanul teremtett káprázatvilág gyötrelmeiben, de tisztelnie kell mások szabadságát. Csak annak segíthet, aki odamegy hozzá, és kéri. "Aki odajön hozzám és kér, azt tanítom. Aki nem kér, annak tisztelem a szenvedését."

Engem lenyűgözött ez az egyszerűség, és alázat. Remélem hozzátok is eljut az üzenet!