Jobbikos képviselők álláspontját hangoztatta Viktor Pekingben: Kína szép és gazdag, jöjjenek hozzánk befektetni

2010. november 1. /TibetPress

Kínának nem csak a világban, hanem a magyar gazdaság fejlesztésében is egyre nagyobb szerep jut – jelezte Orbán Viktor miniszterelnök Sanghajban, hozzátéve, viszont látogatásra hívta meg kollégáját, Ven Csia-paót Magyarországra. Elvi megállapodás már van is arról, hogy a műszaki érzékének magas szintű fejlettségéről, precizitásáról, és szavatartásáról egyáltalán nem híres Peking beszáll a magyar vasút- és útépítésbe.

A válság után a világgazdaság már nem lesz olyan, mint előtte volt. Az átrendendeződés lényege, hogy a súlypontok máshova kerülnek. Kína szerepe radikálisan megváltozik, s ezért, ha Magyarország európai léptékkel mérve közepes, kínai léptékkel mérve kicsi gazdaságát jól és előnyösen akarja beilleszteni a világgazdaságba, akkor azt másképp kell tennie, mint ahogy eddig tette. Ebben pedig a Kínához fűződő viszonynak kitüntetett jelentősége van" - hangoztatta a kormányfő.

Az embereket nem a külpolitikai stratégiai kérdések érdeklik, hanem azok eredményei. Vagyis, hogy lesz-e munkahely, lesz-e befektetés, lesz-e piac, ahova eladjuk azt, amit otthon előállítunk. Tudunk-e a világ legmodernebb technológiájához kapcsolódni, érkezik-e hozzánk ilyen, vagy csak összeszerelő ország leszünk. Ezek azok a húsbavágó kérdések, amelyek az embereket foglalkoztatják - vélte Orbán, aki mind politikai, mind gazdasági szempontból eredményesnek nevezte mostani kínai útját.

Arra kérdésre, hogy a tárgyalásainak voltak-e konkrét eredményei, Orbán Viktor határozott igennel válaszolt. Politikai eredménynek tekinthető például az a körülmény, hogy meghívtam a miniszterelnököt magyarországi látogatásra, amit el is fogadott. Huszonhárom éve nem volt kínai miniszterelnök Magyarországon. Másfelől folytattuk azt a kapcsolatépítést, amelyet az itt kormányon lévő Kínai Kommunista Párttal kezdtem el még a múlt év decemberében. A kapcsolat tehát szorosabb és szívélyesebb, mint korábban volt - jegyezte meg.
A Ven Csia-pao kormányfővel folytatott vasárnapi megbeszélésről szólva elmondta: számba vették azokat a területeket, amelyeket valamelyik fél fontosnak tart, és megállapodtak abban, hogy mely területeken adnak utasítást, illetve engedélyt az érintett vállalatoknak az együttműködés kialakítására.

Arra a kérdésre, hogy mely területeket tartott ő, és mit a partnere kiemelésre érdemesnek, elmondta: magyar részről például felvetettük a vasútépítésben, az útépítésben való kínai részvétel lehetőségeit, amiről elvi megállapodás is született. A konkrét programokról a látogatást követően folynak majd tárgyalások. A pénzügyi együttműködést Ven hozta föl, s mivel szándékegybeesés van, finanszírozással egybekötött infrastruktúra-fejlesztésre kerül majd sor Magyarországon. A részletek kidolgozása a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium feladata lesz, de annyi már tudható, hogy a fejlesztésnek része például a budapesti körvasút megépítése, illetve a gyorsvasúti összeköttetés Ferihegy és a belváros között.

Ami kulturális területet illeti, elhangzott, hogy Magyarország tervezi egy kulturális intézet létrehozását Pekingben, miközben Kína fejleszteni fogja a Konfuciusz Intézet tevékenységét, működési körét Budapesten. Sanghajban Magyarország vállalná a kínai nagyvárosban élt Hudec László, a világhírű építész lakóházának felújítását és berendezését. Ebben a „magyar házban” magyar építész-tervezők kapnának helyet. Orbán Viktor és kísérete hétfőn más ismert Hudec-épület mellett, ezt a házat is felkereste.

A világkiállításról szólva a kormányfő megállapította, hogy az minden eddigit felülmúlt. A magyar pavilonnal kapcsolatos véleményét firtató kérdésre így válaszolt: – Az ízlés kérdéseiben óvatosan kell fogalmazni, mert ahány ember, annyi ízlés, és a miniszterelnöké nem oszt, nem szoroz: egy a tízmillióból. Rám jó benyomást tett a magyar pavilon, a berendezésében ötletes megoldások voltak, a Magyarországról szóló bemutató filmeket kedveseknek, de kisiskolás típusúaknak láttam, a Gömböc pedig nagyon impresszív. Nagy tisztelettel néztem a fémtestet, mégha ez nem is az én matematikai tudásomra alapuló felfedezés – foglalta össze véleményét Orbán. De azért az is idekívánkozik, hogy attól még, hogy valamit sikerül jól megcsinálni, mert a pavilon jó, az nem ok arra, hogy a pénz eltűnjön, hogy közpénzeket tulajdonítsanak el. Ennek a kivizsgálása a megfelelő állami szervekre tartozik – jegyezte meg végül a miniszterelnök, hozzáfűzve, attól tart, van is mit vizsgálni.

 

(MTI)
Kuruc.info kommentár:
Megnyugodhatunk, már csak a MÁV-nak kéne találni valami új elnevezést, amit szegény kínaiak is ki tudnak ejteni. A magyar politikát viszont elkapta a keleti láz, egy jó évtizedes késéssel, amikor már rajtunk kívül mindenki minden szerződést megkötött Kínával, amit csak lehetett, hogy eladja nekik, amit csak lehet, mi kimegyünk Pekingbe és behívjuk hozzánk a sárgát befektetni. Érdekes, senki sem kérdezi ilyenkor, hogy miért kell nekünk előbb 40 évig keletről (Szovjetunió), aztán húsz évig nyugati irányból (Amerika, EU), aztán most megint keletről (Kína) befektetőket idecsalogatni. Bár van nemzeti párt is a Parlamentben, őket most Erdogan (Ven Csia-pao) fénye vakítja, így marad a kérdés: ki fogja végre a magyar vállalkozások, gazdák és munkavállalók érdekeit figyelembe venni?

Ráadásul úgy csinálunk, mintha számítanánk valamit a globális piacon, holott lassan már semmit sem állítunk elő mi, saját magunktól, mindent csak importálunk, és várjuk a befektetőket. Igaz, ezt demokratikusan tesszük, mert a magyar Országgyűlés pártjainak (azért nem minden jobbikos képviselő tartozik ebbe a halmazba) mindegy az illető bőrszíne, vallása, politikai nézete, ha egyszer pénze van, és hajlandó abból némi aprót a magyar ugaron is elszórni, akkor jöjjön.

Feleim, szabadultunk az IMF öleléséből, majd letérdeltünk a Bank of China elé. Szebb jövőt! (Geyer)