Jézus Krisztus magyar volt?

2014. február 20./Magyarföldre.hu/TibetPress

http://www.magyarfoldre.hu/cikkek/69/jezus_krisztus_magyar_volt__?honnan=Nemzeti_Hirhalo



A fenti kérdés sokak számára nem kérdés, hanem egyenesen bizonyosság, még ha első pillantásra szokatlanul hangzik is.

Bár tulajdonképpen nincs min csodálkoznunk, hiszen az ismert mondás szerint ugye, a világ bármely eldugott zugában találunk magyarokat, és a világon rengeteg híres és fontos ember magyar vagy legalább magyar származású volt.

Akkor pedig nem lehetett ez másként Jézus esetében sem, noha nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a Megváltó személyét számos nemzet magának követelte már, a zsidókat kivéve talán.
Jézus élettörténetét az Újszövetség elbeszélései alapján követhetjük nyomon. Mivel nem hagyott maga után írott szöveget, és mert az evangéliumok sok helyen ellentmondanak egymásnak, rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Nemcsak a tanításairól nincs hiteles feljegyzés, de még az is bizonytalan, hogy merre élt, mit csinált, amíg Keresztelő Jánoshoz nem csatlakozott, sőt az is, hogy voltaképpen mikor született, és melyik évben feszítették keresztre?

Az újszövetség nem egységes, noha négy evangélium is Krisztus életével. Máté, Márk, Lukács és János írásai tulajdonképpen ugyanazt a történetet mesélik el, és közülük az első három annyira hasonlít egymáshoz, hogy párhuzamosan egymás mellé lehet állítani, és egy tekintettel (azaz szinopszissal) átfogni. Innen kapta ez a három evangélium a szinoptikus nevet. Ennek ellenére ma már tudjuk, hogy ezen írások szerzői nagy valószínűséggel nem élték át az általuk megörökített eseményeket. Ez a tény pedig tág teret biztosít a különböző spekulációknak…

 

Ha az evangéliumok nem szemtanúkról származó feljegyzések, nem hiteles Jézus-életrajzok, akkor természetszerűleg vetődik fel a kérdés, hogy azok a híradások, amelyek Jézusról szólnak, mennyiben fedik a történelmi valóságot. Hogy egyáltalán kijelenthető-e valami megbízható Jézus Krisztus történetiségével kapcsolatban, és hogy lehet-e hiteles módon rekonstruálni Jézus Krisztus életrajzát a rendelkezésünkre álló forrásanyag, nevezetesen az evangéliumok alapján.

Az evangéliumok a bibliatudomány mai állása szerint nem hiteles Jézus-életrajzok, hanem a húsvét-hit (a Jézus Messiás voltába, Isten-fiúságába, megváltói halálába és feltámadásába vetett hit) kifejeződése, megvallása és tanítása. Ha álltak is az evangéliumok összeállítói előtt hiteles életrajzi adatok Jézus életéről, ezeket át- meg átitatta az említett húsvéti hit, amely már eleve meghatározott követelményeket támasztott Jézus életével, tetteivel, tanításaival szemben. (E hit alapján már születéskor ki kellett domborodnia természetfölötti eredetének, hivatásának.)

Csakhogy mégis sok millió ember hiszi szilárdan, hogy Jézus Krisztus valóban élő, történetei személy volt. A híveken kívül számos tudós is hasonló nézeteket vall, s ők a fellelhető emlékek és hagyományok alapján igyekeznek rekonstruálni a Megváltó életét. Az elmúlt évszázadok folyamán például számtalan tanulmány bizonyította be, hogy Jézus Mózeshez hasonlóan nem a zsidó nép szülötte volt. Az egyik legismertebb elmélet szerint egy moabita vagy elámi asszony gyermeke lehetett, akit egy gall provinciából származó római katona erőszakolt meg. Egy másik nézet szerint Jézus úgynevezett pártus uralkodók leszármazottja lehetett. Ez a pártus birodalom pedig nem más. Mint az ősi hun birodalom déli része, amely a Távol-Keleten és Közép-Ázsiában terült el. Innen indult el a Megváltó születésekor három máguspap, akiket ma már csak „háromkirályok”ként emlegetünk. De nem királyok voltak ők, még csak nem is vallási vezetők, hanem hatalmas tudással rendelkező beavatottak, a világegyetem titkainak ismerői.

Gáspár (Kaspar), mint neve, Kasp-ár (Kasp ragyogása), is mutatja a Kaspi-tenger vidékéről érkezett, a hun birodalom legdélibb csücskéből.

Boldizsár (Baltazar) a mai Baltisztán területéről jött, amely Pakisztán és India határán terül el, és valaha ugyancsak a hunok rokonai lakták.

Menyhért (Melchiár) pedig Mezopotámia Babilon környéki részén élt, a csillagvizsgálók földjén. Ugyan ő nem állt közvetlen rokonságban a hunokkal, ám a beavatást és a tudást ifjú korában a hun mágusoktól és táltosoktól nyerte.

 

A háromkirályok valamint országaik nevei az évezredek folyamán állandóan változtak, és beépültek a modern nyelvbe, ezért rendkívül nehéz feladat kibogozni az összefüggéseket. Az elmélet kiindulópontja, hogy a hunok és a szkíták gyakorlatilag ugyanaz a nép. A görög történetírók, köztük Hérodotosz is azt állították, hogy a szkíták a világ első népe, náluk öregebb nincs. Ezért hívták őket többek között hunoknak (Hun = un, uno, una, one, ein, egy), míg a szkíta elnevezés a görög sagitta, azaz „íj” szóból származik, hiszen a hunok voltak az akkori világ legjobb lovasai, akik vágta közben hátrafelé nyilaztak, csak úgy, mint Árpád népe. A magyarok voltak az időközben szétbomlott hun-szkíta birodalom leszármazottai, akiket akkor és azóta is úgy emleget a világ, hogy ungar, hongar, hungar, stb.

Vagyis világszerte úgy ismernek minket, magyarokat, mint hunokat. A hunokat pedig szkítákkal azonosítják, és ha elfogadjuk Jézus pártus-hun eredetét, amely elmélet mellet több világhírű tudós kardoskodik, akkor bizony (némi túlzással persze) azt az eredményt kapjuk, hogy Jézus – magyar volt!

A fenti levezetést a 2008-ban 98 éves korában elhunyt Badiny Jós Ferenc dolgozta ki részletesen. Az Argentínából hazatelepült tudós erősen megosztja a közvéleményt, amin nem lehet csodálkozni. Számos példaképként tisztelik, míg a hivatalos tudomány képviselői és a keresztény egyház tudománytalan történelemhamisításnak tartja a munkásságát, de még Dan Brown is felhasználta kutatásait az A Da Vinci-kód valamint a Démonok és Angyalok c. regényeinek megírásánál. Badiny Jós Ferenc állításának lényege, hogy a magyar és a sumér nép rokonságban állt, Jézus Krisztus pedig sumér nép utódjának számító pártusoktól származott, tehát őseink között tisztelhetjük. Az egyház azonban Jézus halála óta folyamatosan meghamisította a történelmet, így élhet a mai hitt, miszerint a Megváltó ereiben színtiszta zsidó vér csörgedezett.

Badiny a magyarság múltját a mítoszok alapján egészen a bibliai Nimródig vezeti vissza, hiszen a hagyomány is úgy tartja, hogy a magyar királyok Nimród leszármazottai, s a világ első királya a magyarok első királya is volt egyben. De nemcsak a nép emlékezete, hanem a középkori krónikák is Nimródtól (aki az Ószövetség szerint Noé dédunokája és egyúttal a világ első királya volt) eredeztetik az Árpád-házat. Anonymus, Kézai és Thuróczy egyaránt Noétól indul a magyarok történetének mesélésekor, és sokan egyébként éppen e származásvonal alapján vélik bizonyítottnak a sumér-magyar rokonságot. Hiszen a Teremtés könyvében (10: 8-12) ez áll:

„ Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez a hatalmas vadász vala az Úr előtt, ezért mondják: ’Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.’ Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninvét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. „

Badiny szerint Nimród a csillagok közül érkezett a Sumér Birodalomba. Méghozzá az Orion csillaképből, amit a hagyomány Nimródnak is nevez. A földre szállt istenfi aztán nemcsak uralkodott a Gilgames néven, hanem feleségül vette Innanát is, azaz Baut, a Boldogasszonyt.

A dolog úgy esett, hogy Innana megszerette Nimródot, ezért kérte isteni atyját, hogy leszállhasson hozzá a földre. A Napisten azt felelte: „Akkor a Földnek törvénye szerint kell élned, és holtoddal az alvilágba kerülsz, ahová az én fényem nem ér le. Így segíteni nem tudok rajtad.” Innana mégis leszállt a Földre. Feleségül ment Nimródhoz, és két gyermeket is szült neki. Itt kapcsolódik össze ezzel a mitológiával a magyar hiedelemvilág, mert Innana két gyermeke: HUN-ÁR és MAG-ÁR, azaz Hunor és Magor. Amikor Innana meghal, vagyis leszáll az alvilágba, két fiának szeretete emeli ki onnan, hogy újraéledve a Csodaszarvasként vezesse két fiát a boldogság földjére.

Amikor a gonoszság legnagyobb lett a földön, ez a mitológiai történés megismétlődött Az istenfi embertestet öltött a hun-magyar-pártus nép vérével. Pontosabban először Boldogasszony öltött testet az Adiabani nevű pártus hercegnőbe (a Biblia szerint a zsidó Máriába), aki emberi szülőanyjává válik a vérével embertestet öltött istenfiának, Jézusnak – a pártus hercegnek.

 

Vagyis tulajdonképpen a kereszténység nem a zsidó valláson alapul; ez a tévhit egy évezredes összeesküvés eredménye csak. A Jézus által egyháza fejének választott Szent Péter apostol éppen erről vitázott egy másik apostollal, a Saulból lett Pállal, aki zsidó származásúként elindítója volt ennek a hamisításnak. Ennek a vitának az iratait azonban Pál követői megsemmisítették, és Péternek csupán két levelét engedték beszerkeszteni az Újszövetségbe. Miután azonban a két levelet Péter apostol a „Poptusban, Galatziában, Kappadociában, Ázsiában és Bithiniában elszéledteknek” írta, és ez a terület magába foglalja Kis-Ázsiát, a Kaszpi-tenger déli részét és az egész Pártus Birodalmat az Indus völgyéig, Badiny professzor biztosan állítja, hogy Péter apostol az Úr igéjét a saját népe között terjesztette, akiket akkor scytháknak (azaz szkítáknak) neveztek görögösen, és akiknek nyelvét beszélte is. Mert nem zsidóknak, hanem a nagy MahGar népének mondta első levelében (2:9): „Ti pedig választott Nemzetség, királyi papság, Szent Nemzet, megtartásra való Nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el Titeket.” De már Nem Antiochiából köszönti őket, hanem azzal búcsúzik: „Köszönt benneteket a Veletek együtt választott babiloni gyülekezet.”

Az Ószövetségben szerepel egy nép, melynek nevét a héber ábécé HGR betűivel jelölik, és amelyet hagarénusnak fordítanak. Harcolt ellenük Saul, a zsidók első királya is, hiszen a hagarénusok a Júdea elleni népszövetség tagjai voltak. Nem véletlen tehát, hogy a középkori és újkori zsidó írók HGR alatt Magyarországot értik, és a héber írásokban magyart hagrinak hívják! Így vezeti le a zsidó vallásos irodalom a babiloni zsidók nélküli Péter egyházat alapításától az Árpádokon át a mai magyarokig.

Természetesen a hivatalos történetírás nem tud arról, hogy a Jézus nélküli Jézus-hit lett a Pártus Birodalom államvallása. Ennek az államvallásnak központja Babilon volt, és feje Péter apostol, akinek segítője volt Tamás apostol, aki itt is halt meg. Péter pedig sosem járt Rómában, hiába állítja ezt az egyház. Se lehetősége, se oka nem lett volna erre, hiszen az apokrif írások szerint Péter és öccse is családjuk szkíta nyelvét beszélték, ami a pártusok nyelve volt. A logika szerint tehát oda ment igét hirdetni, ahol megértették. Rómába be sem juthatott volna, mert nem volt római állampolgár, és engedélyt sem szerezhetett, hiszen Heródes halálra kerestette.

Pál viszont Római állampolgár volt, és a zsidó farizeusként jutott el Rómába, ahol nem kereszténységet, hanem messianizmusra alapított zsidó szektát hozott létre, amely „áldozatra és vérontási rítus folytatására” épült. A teológusok általában Pálnak a rómaiakhoz írt levelét emlegetik bizonyságul arra, hogy Péter már Rómában hirdetett, amikor Pál is odament. Holott a 15. rész 21. versében csupán azt olvassuk, hogy Rómában még nem hirdetik az igét, és Pál éppen ezért megy oda…

Ami egyúttal azt is jelenti, hogy Péter egyháza nem római. Hiába hívja magát a pápa Péter utódjának, nem az igazi Péter utódja, hanem a Saul rabbié, akinek teológiai alakja behelyettesíti a péteri hagyatékot. 1962. július elsején a II. Vatikáni Zsinaton XXIII. János pápa is kimondta, hogy a hivatalos római kereszténység nem az igazi, mert az Ószövetségen alapul: „Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, amit nagyrészt ókori hagyományokból lopkodtak össze, és ami által kötve vagyunk valami ósdi judaizmushoz, mert nekünk nem elég Krisztus, az Isten fia!”
Igazán sajnálhatjuk, hogy néhány nappal később XXIII. János pápa „hirtelen” meghalt.

Más megközelítések
Természetesen a téma kutatói szerint nem ez az egyedül magyar vonatkozás Jézussal kapcsolatban. Ott van például mindjárt a Megváltó születésének időpontja is… Azt ugye tudjuk, hogy a karácsony tulajdonképpen eredetileg nem keresztény ünnep, hanem a téli napfordulóról való ősi, pogány megemlékezés. Néhány magyar etimológus például így magyarázta a karácsony szavakat:
„KA (mint kalyiba, kastély, kas szavakban) = ház
RA = ragyogás

CSONY (egyszerű állapothatározó szó) = helyzet”
A karácsony tehát a fény, a ragyogás a Nap házának állapota, ennek változását, körforgását ünnepelték december végén. E körforgásra emlékeztetnek a régi naptemplomok, melyek ősi neve körke volt. Ebből az ősmagyar névből lett szerte Európában a kirek, kirche, church, kirk, stb. Egyes vélemények szerint még az eszkimók igluja is erre emlékeztet…

Magyar Adorján Jézus nevét a magyar „izzás” szóból eredezteti, amely „fényes”, „ragyogó”, „sugárzó” jelentéssel is bírt. „Ez afiliszteus jászoktól származóan és jésített kiejtésében lett a Jézus név eredetévé, amely név a jászoknál, majd a régi zsidóknál is Jezzó, Jizzó, Jizsó, és jésítetlenül Izsú, Ezaú alakúan szokásos személynév lehetett.” Jézust Lukács fénylőnek írta le (9:29), Máté szerint pedig orcája ragyog vala, mint nap (17:2)

Bíró Lajos könyvében hasonlóságokra lel a kereszténység és a magyarok ősvallása között. Szerinte Jézus egész szemlélet módja feltűnően idegen a judaizmustól. Legkedvesebb tanítványa, János apostol evangéliumából éppúgy kiderül ez, mint ahogy a Jelenések könyvében is az ősi magyar hit elemeire bukkanhatunk. Ilyen a szűztől való születés, Boldogasszony és a sumér Bau azonossága, a kereszt jelképe, a vérszerződés megkötése. Bíró Lajos azonban más hasonlóságokat is felfedezni vélt. Például Jézus harmadnapra való feltámadáshoz hasonló hagyományt talál a magyar néphitben: a táltos úgynevezett huzamos alvása, azaz elrejtezése is három napig tart. Ez a hit a szomszédos népek körében ismeretlen, tehát magyar etnikai sajátosság. A Jelenések könyve pedig eleve ősi magyar mitológiára épül: az élet vizének tiszta folyója, a tizenkét gyümölcsöt termő életfa, a fehér ló megjelenése (őseinkénél a „Világfigyelő Aranyfejedelem” jár fehér lovon). Sőt az egyik angyalt Bíró egyenesen a Csodaszarvassal azonosítja, míg a mennyei várost Székesfehérvárral, ám ezek a párhuzamok nem túl meggyőzőek.

Az említetteken kívül természetesen legalább tucatnyi magyar elemet talált a kutató az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt, ezek azonban vagy nem kizárólag a magyar (hanem számos más) mitológiában fellelhető elemek, vagy valószínűleg a kereszténység felvétele utáni időkben kerültek be napi hagyományaink közé. Bíró Lajos viszont pontosan fordítva gondolkodik, mert „nem állítom, hogy Jézus nem beszélt arámi nyelven, de az arámi mellet tudhatott magyarul is. Ahogy egyes nyelveken ókori magyar országokban használták például a görög nyelvet, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudtak az anyanyelvükön, magyarul is. Az, hogy a galileaiak törve beszélték az arámit, szintén arra utal, hogy nem az arámi volt az anyanyelvünk.”

E logikát követve Bíró újraértelmezi Jézus utolsó szavait: „ Éloi! Éloi! Lamma szabaktáni?” Ezek az evangéliumok szerint azt jelenti: Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet? A kutató viszont azt állítja, hogy az „eloi” szó azt jelenti: „élő”, a „szabaktani” pedig azt: „szabadítani”, hiszen ezeket magyarul kiáltotta Jézus. Ugyanis Jézus nem Jahvét, a zsidó Istent, hanem Élt, az ősi kánaáni Istent, az Ég Urát, a mennyei Atyát hívta, akinek a nevével előfordul az élő Isten kifejezés, de élőnek csaj Él istent nevezték. Jahvét nem. Jézus utolsó szavai tehát azt jelentik: Az Élő Isten eljön megszabadítani! Mert ahogyan kételkedhetett volna a sorsát előre ismerő Istenfia a mennyei Atyában, kérdezi Bíró Lajos. Hogyan hihette volna, hogy elhagyta őt? Azért kiáltott az Élő Istenhez, hogy szabadítsa meg e gonosz világ fogságából, a földi pokol fájdalmából. Hiszen korábban éppen azt jelentette ki, hogy az ő országa nem e világból való, és hogy vissza fog térni a mennyei Atyához, aki őt küldte.

A magyar nyelvben, vallja Bíró Lajos, még ma is kimutatható az égi eredet, olyan mitológiai-metafizikai tartalmakat hordozó belső összefüggésrendszer, ami a mágikus-papi szent nyelvnek mutatja a magyart. Mindez fényében válik világossá az is, hogy miért csak a magyar származásúak lehettek a valóban nagy vallásalapítók. Jézus, Buddha vagy Mani egyformán „angyaloktól származó” népből született. Ez a magyarázata annak is, hogy az ördögi uralom alatt álló, egyre elsötétedő világban miért igyekeznek még napjainkban is pusztítani az Egyetlen Isten Népét….
sakmatt