Hungárok Svájcban

2011. május 30. /barikad.hu/TibetPress

Nemcsak Attila hunjainak maradékai éltek a svájci Alpokban, hanem ungarus, hungar néven magyarok is. Az egyházi és világi iratokban felbukkanó személynevek legalább is erre utalnak.

Magyarok Svájcban

A magyarok a jól ismert 10. századi Sankt Galleni kalandjuk előtt is jártak már Svájcban, sőt néhányan le is telepedtek a környéken. A hasonló nevű kantonban sok adatot jegyeztek fel Hungar, Hungarus nevű egyházi és világi személyekről. Első hiteles említésük a 8. század első feléből való, ami jó évszázaddal korábbi, mint amit a hazai akadémikusok eddig a magyarokról szóló első krónikai adatnak elismertek (862). Svájc északkeleti részén található Sankt Gallen kantonban a 7. századtól készítettek rendszeres feljegyzéseket a környező jeles eseményekről. A magyarok neveit említő dokumentumokat a 614-től létező Sankt Gallen-i Benedek-rendi apátság őrzi, mely a Bodeni-tótól délre található. Másik fontos adattár a Reichenau-i, mely a tó szigetére épült, utóbbiban 724-től tárolnak írásos feljegyzések a környékbeli adásvételekről, hitelesítésekről.

Adatok sora

Király Péter A honalapítás vitás eseményei című monográfiájában összegyűjtötte a nyugati forrásokban található ungarus, hungar, stb. neveket, melyek kizárólag a magyarokat jelölhetik. Az ő kutatása alapján 731/736. körülire tehető a magyarok hungarus nevének első írásos említése. Alig egy generációval később, 761-ben egy Hungaer nevű birtokos Liptingenben Sankt Gallen kolostornak adományozott birtokot. 797-809. között a kantonhoz tartozó Tuttlingenben Cozbert apát egy birtokot adott bérbe, ahol az egyik tanú Hungarius presbiter volt. Az adatok a 9. században sem szűnnek meg. 817-ből Hunger sáfár neve ismeretes. 827/828. körül megemlítik Hungerust, aki egy szerződés tanúja volt. A fenti nevek mindegyike a magyarokra vonatkozhat, akik valószínűleg még a 7. század folyamán (nem elképzelhetetlen, hogy korábban) telepedtek meg Svájcban és közülük sokan birtokot vagy magas rangú egyházi pozíciót szereztek.

Magas rangban

A helyi kutatók nem tudták német közszóból megfejteni a nagyszámú ungarus előfordulás eredetét. Király Péer érvelése szerint minden bizonnyal azért nevezték el őket ungarusnak, vagy hungarnak, mert a magyarok közül valók voltak. A dokumentumok alapján elmondható, hogy a fent szereplő személyek nem alacsony rangban álltak, hanem művelt, tanult emberek lehettek, hiszen tudtak írni. Ezen kívül a közösség megbecsült tagjai lehettek, hiszen tanúnak kérték fel őket hivatalos ügyekben. Azt források híján nem tudhatjuk, hogy miért és hogyan kerültek Svájcba. Király Péter analógiaként idézi a híres 926-os magyar sankt galleni hadjárat egyik megsebesült tagjáról szóló történetet, aki sérülése miatt nem tudott ellovagolni a portyázó magyarokkal, ezért a kolostor környékén maradt, megkeresztelkedett, megnősült és fiakat nemzett. Elképzelhető, hogy a fenti magyarok is valamilyen oknál fogva ott rekedtek Svájc hegyes vidékén, megtanulták a helyiek nyelvét, átvették a helyi szokásokat és legalább nevükben megőrizték származásukat.

Hunik Sankt Gallenben

 Nemcsak a magyarokat jelölő nevek tűnnek fel a kanton dokumentumai között, hanem a Huni vezetéknév is gyakran szerepel. Sokan összemossák őket a magyarokkal, pedig még a nyugati források is pontosan tudják, hogy kik a hunik, a hunok és kik a hungarusok, vagyis a magyarok. Elképzelhető, hogy a középkor hajnalán Svájcban maradt hunokat kell érteni rajtuk, akik Valais tartományban, a „Hun-völgyben” éltek?

OB