székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
A nyári viharok velejárója a villám és a mennydörgés. Hun őseink külön kultuszt alakítottak ki a különleges természeti jelenség köré.
Hun hagyományok
A középkori kaukázusi szerzők megemlékeztek a hunok különleges ünnepéről, melyet a villámlás istene tiszteletére rendeztek. A Kaukázusi Albánia története munkában a csopajk ünnepet rendszerint az uralkodók sírjánál rendezték, ahol a felállított kőbálványok között szentnek tartott tárgyakat égettek el. A villámcsapást elszenvedett hunok családja ezen kívül áldozatot mutatott be Kuar vagy Kuvar istennek, a mennydörgés urának.
Körtánc és siratás
A Kaukázusban járt orosz kutatók a 18. századtól laposan feltárták a csoppajhoz köthető legősibb hiedelmeket. A többnyire keresztény népek új hitükbe belecsempészve megtartották ezt a különös hun szokást. A magas hegyekben élő népek még a 20. század elején a következőképpen jártak el azokkal, akiket a közösségből villámcsapás ért. Az elhunyt családtagjai körtáncot lejtettek azon állatok és emberek holtteste felet, akiket villám sújtott halálra. Ilyen ceremóniáról tudósítottak még a nyugaton fekvő Abháziából is. A halott elbúcsúztatása hét napon át folyt. A sirató asszonyok szinte folyamatosan énekeltek. Miután illően elbúcsúztatták a halottat, szépen felöltöztették és koporsóba helyezték. Azt felrakták egy ökrös szekérre. Amikor a kocsis elindult a teherrel, útközben figyelte az állatot. Ahol az ökör megállt, oda temették el a villám áldozatát. Van olyan változat, miszerint az erődben kerestek örök nyugodalmat a halottnak. A sírt kurgánszerűen alakították ki, a gödörre két méteres kőhalmot emeltek.
Áldozati pózna
A kőhalom mellett egy póznát állítottak fel és arra egy kecske koponyáját, valamint bőrét terítették rá. A pózna alsó végén kapott helyet az elhunyt legkedvesebb ruhája is. A Kaukázusbn élő népek hite szerint a nagyhatalmú istenek számára ez a legkedveltebb áldozati állat. Akárcsak a hunoknál, úgy az oszéteknél, karacsájoknál és a balkároknál is, a temetés után a sír közelében nagy tort rendeztek, akkor már vigadozva vettek végső búcsút a halottól. Különleges bánásmódot érdemelt ki az a nyáj, melybe belecsapott a villám. A túlélő jószágokat szabadon engedték, csak combjuknál megjelölték, hogy a környékbeliekkel tudassák: nem szabad befogni a szentnek vélt állatokat.
OB