Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

"Hitlergrussra lendített az olimpikon" - Berlin, 1936

2208. augusztus 7./168 óra/TibetPress

Az idén Tibet miatt nagy viharokat kavart fáklyás stafétát először Berlinben rendezték meg. A középtávfutó Fritz Schilgent, a láng meggyújtóját Leni Riefenstahl, Hitler dokumentumfilm-rendezője választotta ki mint az árja alkat megtestesítőjét.

A német vízilabda-válogatott tagjai fontolgatják, hogy első pekingi mérkőzésükön narancsszín köpenyben, a tibeti szerzetesek színében vonulnak be a Jing Tung Stadionba. Az olimpiai dzsudóbajnok Yvonna Bénisch és a kardozó Imke Duplitzer az emberi jogok kínai megsértése elleni tiltakozásul távol akar maradni a megnyitó ünnepségtől. Hasonló okból nem lesz ott Angela Merkel kormányfő sem. Más állam- és kormányfők, a többség viszont igen. Köztük George W. Bush. Szóvivője szerint az olimpia nem politikai, hanem sportesemény.

Ezen azóta vitatkoznak, hogy Adolf Hitler, Joseph Göbbels és társaik 1936. augusztus 1–16. között átütő sikerrel rendezték meg a berlini olimpiát.

„A német sportnak egyetlen feladata van: hogy erősítse a nemzet jellemét, harci szellemét és bajtársiasságát a létért folyó harcban” – fogalmazott a játékok előtt Göbbels. A játékokat még 1931-ben, a weimari, demokratikus Németországnak ítélték oda. A hatalomra került Hitler elébb idegenkedett a nagyszabású nemzetközi barátságünneptől, amely színesek, zsidók és egyéb alacsonyabb rendűek tömegét szabadíthatja a büszke germánok országára. Ám a szakmájában zseniális Göbbels meggyőzte – s neki lett igaza. Hárommillió látogató előtt nyújthatta a náci rendszer civilizált, fejlett, sőt barátságos ország képét.

A fekete sztár

A berlini olimpiát, amelyen több sportoló vett részt, mint azelőtt bármikor, német alapossággal kitűnően megszervezte SA-Gruppenführer Hans von Tschammer und Osten, a Birodalmi Sporthivatal vezetője. Jelszava: „Minden német sportolónak önkéntesen részt kell vennie a német nép katonai erejének növelésében.” Ha nem is mind önként, de részt vettek: rengeteg olimpikon, élsportoló esett el a következő háborúban.

Jóllehet Berlinben a négy aranyérmet nyert amerikai atléta, a fekete Jesse Owens volt a sztár, összességben az „árja” házigazdák végeztek az első helyen. A Harmadik Birodalom 89 érmet szerzett, köztük 33 aranyat. Az USA „csak” 56-ot. A harmadik helyre Magyarország került 10 arany-, 1 ezüst- és 5 bronzéremmel. Az olaszok csak utánunk következtek. Igaz, Benito Mussolini sietett a fasiszta rendszer sikereként prezentálni ezt az eredményt is.

Egyébként az idén Tibet miatt nagy viharokat kavart fáklyás stafétát először Berlinben rendezték meg. A középtávfutó Fritz Schilgent, a láng meggyújtóját Leni Riefenstahl, Hitler dokumentumfilm-rendezője választotta ki mint az árja alkat megtestesítőjét.

Miközben a százezres új berlini stadionban maga a Führer nyitotta meg a XI. Nyári Játékokat, már harmadik éve működő birodalmában sajátos – átmeneti – rendszabályokat vezettek be. Eltűnt az antiszemita uszítás a sajtóból, levették a „Zsidók nemkívánatosak” feliratokat a fővárosban, amelynek zsidó lakói közül sokan még ott éltek, ha megkülönböztetve, jogfosztva is. Igaz, mások már akkor koncentrációs táborban voltak – de a turisták nem utaztak a távoli, bajor Dachauba, s nem tudták, hogy a Berlin-közeli Sachsenhausen lágerét épp a játékok idején nyitották meg.

Táborokba vitték egyébként a berlini romákat is – ne rontsák a főváros képét. S az olimpia idejére felhagytak legalább a külföldi homoszexuálisok üldözésével.

Göbbels belátta: a „zsidókérdésben” nyújtott engedményei bőven megtérülnek a propagandában. Így legalább két „félvér” indulását engedélyezték: a jéghokis Rudi Ballét és a vívó Helene Mayerét. Az utóbbi tőröző aranyérmet szerzett az 1928-as olimpián, később származása miatt az USA-ba emigrált. 1936-ban onnan visszatérve ideiglenesen vette fel újra a német állampolgárságot, és szerzett ezüstérmet. Bizarr a kép, amint a díjkiosztáskor a „Hitlergrussra” lendítve karját áll a pódiumon az amúgy „politikai menekült”. Karlendítve vonultak be egyébként a stadionba nemcsak az olaszok, más csapatok is. A leggyakrabban hallott magyarázat: gesztus volt ez a házigazdáknak – illetve, hogy e köszöntés eredetileg az olimpiák sajátja volt...

A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban a játékokra vonatkozó kiállítás felemlíti, hogy Hitleréknek a németeken kívül 14, a nürnbergi faji törvények hatálya alá eső külföldi sportolót kellett a játékokon „eltűrniük”. Köztük hat magyart! Soraikban a bajnoki címet szerzett vivőnő Elek Ilonával és Csák Ibolyával, aki Berlinben az első olimpiai aranyérmes magyar atlétanő lett.
Avery Brundage, az USA Olimpiai Bizottsága és a NOB későbbi elnöke berlini útjáról szóló jelentésében már jó előre politikai és faji megkülönböztetéstől mentesnek ítélte a berlini játékokat. Sőt: az antiszemita hírében álló sportvezető „zsidó–kommunista öszszeesküvésként” ítélte meg a bojkott tervét.

Persze Göbbelsnek nem mindenki dőlt be. Berlin előtt nagy erők mozdultak meg, elsősorban az Egyesült Államokban, hogy bojkottálják Hitlerék olimpiáját. Jeremiah Mahoney, az Amatőr Atlétikai Szövetség elnöke is a bojkott mellett állt ki. Befolyásos körök támogatták, köztük például a The New York Times. Ellenezte a helyszínt Lee Jahncke, a NOB amerikai tagja, volt flottaügyi államtitkár, erkölcsös német protestánsok leszármazottja. Ki is zárták a NOB-ból egy hónappal az olimpia előtt, a helyére Avery Brundage került.

Álszent bojkott?

A zsidó szervezetek is a távolmaradást hirdették – de nem így a feketék. A harmincas évek Amerikájában (s persze még évtizedekkel később is) széles körű gyakorlat volt a faji megkülönböztetés, és ennek tükrében a feketék álszentnek minősítették a fellépést a német rasszizmus ellen. Sportolóik győzelme a fajüldözők földjén erősítheti harcukat, vélte a fekete többség, joggal. A 18 amerikai „néger” 11 érmet szerzett Berlinben.

Egyébként a történet, hogy Hitler nem akart volna kezet fogni az ünnepelt Jesse Owensszel, legenda. A Führer az első német győzteseknek gratulált, ám ezután a NOB figyelmeztette: a játékok szabályai szerint vagy mindenkivel parolázik, vagy senkivel. Az utóbbit választotta. (A teljességhez tartozik, hogy a hazatérő Owensszel a demokrata párti Roosevelt elnök sem kívánt lekezelni.)

Végül is Amerika s a világ közvéleményének többsége kész volt elfeledni vagy nem tudomásul venni, hogy az olimpiának otthont adó országban már évekkel korábban megvonták az alapvető emberi jogokat, hogy e lakosság jelentős részét faji és politikai alapon a legbrutálisabban üldözik, az életére törnek. Holott mindez a hitleri birodalom törvényeiből és gyakorlatából 1936-ra már régen és világosan kitűnt.

Göbbels azonban – az iskolateremtő Leni Riefenstahl és sok más német alkotó és propagandaszakember segítségével – igen sikeres volt. A világsajtó nagy többsége barátságosan, sőt elismerően számolt be a berlini olimpiáról és az „új Németországban” látottakról.

A propaganda máig hat. A NOB hivatalos weboldalán az alábbiakat olvashatjuk: „A berlini játékok leginkább arról emlékezetesek, hogy Adolf Hitler nem tudta az árja faj felsőbbrendűségét bizonyítani. Hiszen a játékok legnépszerűbb hőse a fekete amerikai atléta, Jesse Owens volt, aki a nácik szeme láttára barátkozott német vetélytársával, Luz Longgal.” Vajh miről lesz a pekingi, egypárti diktatúra által rendezett s bizonyára ugyancsak sikeres olimpia a NOB számára emlékezetes?
Heltai András

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb