Hétezer éve egyszer csak eltűnt a férfi gének 95 %-a

2018. szeptember 26./Index.hu/TibetPress

eredeti cikk



Néhány éve fura dolgot fedeztek fel a genetikusok az emberiség genetikai állományának történelmi alakulásában. A jelenséget DNS-útszűkületnek, vagy palacknyak-effektusnak nevezték el, és sokáig teljesen értetlenül álltak előtte. A változatos helyekről származó leletek genetikai vizsgálata ugyanis azt mutatta, hogy nagyjából 7000 évvel ezelőtt nagyon rövid idő leforgása alatt

EGYSZERŰEN ELTŰNT A FÉRFIAK 95 SZÁZALÉKA.

Hogy hogyan lehet az ilyesmit a DNS-ből megmondani? Az embernek, mint tudjuk, 23 pár kromoszómája van, ebből a 23. határozza meg a nemünket: a nőké XX, a férfiaké XY. A genetikusok azt vették észre, hogy a csak a férfiakban jelen levő Y kromoszóma változatossága az idővonalon a leletek korának egy jól meghatározható pontján, úgy 7000 évvel ezelőtt, hirtelen összeomlik, aztán szép lassan újra visszatér az eredeti változatossági szintjére. A csak anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS viszont semmi hasonló kilengést nem mutatott. Ez pedig azt jelenti, hogy a férfiak létszáma drámai mértékben megfogyatkozott, miközben nőből nagyjából ugyanannyi maradt körülöttük. A statisztikákból Európában, Ázsiában, és Afrikában is kimutatható volt ez a mintázat; az adatok azt mutatták, hogy 17-szer annyi nő élt ebben az időben, mint férfi.

Antropológusok és biológusok hada igyekezett megfejteni a rejtélyt, születtek hipotézisek rejtélyes, csak a férfiakat megtizedelő betegségekről, hirtelen klímaváltozásról, a történelemkönyvekben nem szereplő háborúkról, de egyiknek sem volt semmi nyoma a korabeli régészeti leletekben.

 

Az egyik elméletet végül matematikai modellekkel sikerült megerősíteni: a teória szerint valójában nem fogytak el a férfiak, a DNS változatosságának csökkenését az okozta, hogy a férfiak aránytalanul kis részének született nagyon sok gyereke, fejenként akár több száz is. Ezzel párhuzamosan pedig a maradék populációban visszaesett a népszaporulat.

Pár ezer évvel későbbi a példa, de Dzsingisz kánról feljegyezték, hogy rengeteg felesége és ágyasa volt, akiktől – a korabeli fogamzásgátlási kultúra egyenes folyományaként – akár ezres nagyságrendű utóda is születhetett. Ezt a mai genetikai vizsgálatok is megerősítik: Ázsiában a férfiak 0,8 százaléka, nagyjából 16 millió ember a legendás mongol hódító egyenes ági leszármazottjának vallhatja magát. Kínában egy 16. századi hadúr, Giocangga ük-ük-ükunokái vannak több mint 1,5 millióan a DNS tanúsága szerint.

 

Az elmélet támogatói szerint egyszerűen az történt, hogy nagyjából 7000 éve az emberiség társadalmi fejlődése egy olyan szakaszba ért, ami nagyon erősen kedvezett az ilyen Dzsingisz kán szerű szupervérvonalak kialakulásának, rengeteg más vérvonal pedig egyszerűen megszakadt, mert a DNS továbbadása helyett a férfiak vagy meghaltak, vagy rabszolgaságba estek vagy járványok tizedelték a családjaikat.

A történészek szerint ez az időszak éppen egybeesik azzal, ahogy a kisebb, gyűjtögető-vadászó törzsek nagyobb és bonyolultabb társadalmi hierarchiát követő, városokba letelepedett közösségekké váltak, jellemzően egy dinasztiából származó férfi leszármazottak uralma alatt. Ez a gyökeres társadalmi átalakulás vezetett ahhoz, hogy a szűk uralkodói osztálynak nagyon sok leszármazottja született, míg a szélesebb, sokkal rosszabb körülmények között élő alsóbb rendbe tartozó tömegeknél a népszaporulat drámaian visszaesett.

Vagyis ha nem is történt tömeges kihalás, azért a szűk eliten kívüli férfinak lenni nem lehetett túl jó 7000 éve.

Borítókép: 456 egész Y kromoszómaszekvencia filogenetikai fája és a mintavételi helyek térképe. Forrás: Monika Karmin, genome.cshlp.org

Hanula Zsolt