Heinric Harrer fotót a Hét év Tibetben című könyvébő

2016. június 7./Index.hu/TibetPress

eredeti cikk

1944. áprilisában Heinrich Harrer - osztrák hegymászó, kutató, a Dalai Láma oktatója - az indiai internáló táborból megszökve 20 hónap alatt átkelt a Himaláján. Csak 1946 januárjában – jóval a háború után, amely a brit hatóságokat arra kényszerítette, hogy Harrert, az ausztriai születésű hegymászót (és amint később kitudódott, a náci párt tagját) fogva tartsák – ért gyalog éhező koldusként Lhászába, a tibeti fővárosba.

 

Harrer hét évet töltött Tibetben, amelyet később a Hét év Tibetben című könyvben és filmben mesélt el. A Potala palota alatt jégpályát épített, amely felhívta rá a palota lakója, a 12 éves Dalai Láma figyelmét. Harrer a pap-király számára egy régi terepjárómotorral hajtott vetítővel mozit alakított ki. Később a Dalai Lámát matematikára, földrajzra, tudományra és történelemre tanította. Harrer lelkesen fotózott. Udvari fotográfusként több mint 2000 negatívot készített, amelyekből 1991-ben A letűnt Lhásza (Lost Lhasa) címmel válogatás jelent meg.

 
 

Harrer nevét 1938-ban ismerte meg a világ, amikor elsőként mászta meg a svájci Alpok egyik legnehezebbnek tartott csúcsát, az Eiger északi falát. Ezt követően egy közös német-osztrák expedíció tagjaként feljutott a Himalája egyik nyolcezres csúcsára, a Nanga-Parbatra. A Karacsiba visszatérő expedíció tagjait a britek internálták: időközben ugyanis kitört a II. világháború, és Nagy-Britannia hadat üzent a hitleri Németországnak (amely ekkor már Ausztriát is bekebelezte). Harrernak és egyik társának 1944-ben sikerült megszöknie a hadifogságból, és 21 hónapig tartó, 2000 kilométeres gyalogút, 31 hegyi szoros leküzdése után 1946-ban eljutottak Lhászába, az akkor még független Tibet fővárosába. Az ottani kormány barátian fogadta a két európait, és munkát adott nekik. Így lett Harrer az akkor 11 éves dalai láma oktatója és tanácsadója, sőt barátja. Őszentsége „Henrig"-nek szólította őt, Harrer pedig „Kündün"-nek Őszentségét. A lámák országában töltött éveit Hét év Tibetben című könyvében örökítette meg, amely 1952-ben jelent meg, s egy csapásra hatalmas siker lett: több mint 40 nyelvre fordították le.

 

A könyv alapján Jean-Jacques Annaud forgatott azonos című filmet Brad Pitt főszereplésével, ami szintén világsiker lett 1996-ban. Tibet kínai annektálása után Harrer visszatért Európába. Később még számos nehéz hegyi expedícióban vett részt, és útjai során 40 dokumentumfilmet forgatott. Járt Borneón, Kongóban, Szudánban és több alkalommal Észak-Indiában és Ladakban. A Hét év Tibetben forgatása idején derült fény Harrer náci múltjára. Az akkor már 83 éves férfi beismerte, hogy a 30-as években tagja volt mind az SA-nak, mind az SS-nek, mind pedig a náci pártnak (NSDAP). Sikerült bebizonyítania, hogy tagsága mindvégig "passzív" volt, és kizárólag megalkuvásból, egy nagyobb expedícióban való részvétel reményében paktált le a hatalommal. Egy frissen megjelent osztrák könyv azt állítja, hogy a kalandos életű Harrer a CIA-nak dolgozott az 1950-es években. Kilencvenhárom éves korában, 2006. január 7-én a karintiai Friesachban halt meg. Emlékét Hüttenbergben múzeum és Tibet-központ őrzi.

 

Albert Kahn fotósai 1909 és 1931 között 72 000 színes fotót készítettek szerte a világban, ezzel felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt hagytak az utókorra. A gyűjtemény színes fotóiból ITT találsz egy válogatást.