Feltárult egy ősi Hszia város

2011. december 16./OB/TibetPress

A kínai régészek felfedezték az ősi Hszia-dinasztia egyik kései fővárosát. A 3600 éves település az ország kincsestárában, Henan-tartományban került elő.  

A szakemberek azt állítják, hogy a megtalált palota és a köré települt város a bronzkorban épült és régészetileg az Erlitou kultúrához köthető, mely a kínai Hszia dinasztiával (Kr. e. 22-17. század) köthető össze. Ez az eddig legjobb állapotban fennmaradt ősi építészeti ééületegyüttes. A régészek felhívták a figyelmet arra, hogy ott már olyan isteneket imádtak, melyet korábban a Sang-korhoz (Kr. e. 17-11. század) kötettek.

Hatalmas város
A palotában a régészek felfedezték a döngölt földből épült palota alapjait, melyen belül legalább három udvarrész állt, ennek alapterülete 2100 négyzetmétert ölelt fel. A teljes város elérhette a 110 ezer négyzetmétert, ez eddig a leghatalmasabb ókori épületegyüttes a mai Kínai területén. Hszü Hong, az ásatást vezető régész elmondta, hogy a palotát kb. 3700 évvel ezelőtt kezdték el építeni, majd köréje sok ház épült, a végén kialakult egy jelentős kereskedelmi és közigazgatási központ. Bár ez a bronzkori település meg sem közelíti a későbbi kínai császárok palotáinak, például a jól ismert Tiltott Városnak kiterjedését, mégis azt lehet mondani, hogy a Hszia-kori lehetett az alapja a későbbi kínai palota együtteseknek. Mivel Henan-tartomány löszös vidék, nem véletlenül, hogy földből építkeztek már a bronzkorban is.  Hszü elmondta, hogy az Erlitou-kultúrában sok olyan tárgyat fedeztek fel, mely kapcsolatot feltételez a korai, akár ötezer éves Jangsao és a Longsan régészeti kultúrákkal, melyek Kína északi peremvidékén virágoztak.

Nyugati kételyek

Néhány nyugati régész és történész máig nem fogadja el a Hszia-dinasztia létezését, hiába kerültek elő a földből régészeti bizonyítékok. Egyes publikációkban ezért csak az erlitou-i régészeti kultúráról szólnak, és azt nem kötik a fenti uralkodóházhoz, holott ma már a rendelkezésre álló leletekből egyértelmű, hogy a mai Kína északi és középső részén már a neolit kortól szervezett emberi közösségek éltek. A kínai múzeumok tele vannak ennek az ősi uralkodóháznak tárgyi emlékeivel. Sőt, az ókori krónikák többször megemlékeznek erről az ősi dinasztiáról. Szima Csien krónikás még királyaik nevét is felsorolta. Ő volt egyébként az egyik olyan írástudó, aki azt állította, hogy a Hszia északi, vagyis hun eredetű volt. Szerinte a dinasztia utolsó királya, Csunvej északra ment és ő lett a hunok őse. Nemcsak a krónikás feljegyzések, hanem az ősi mitológiai jelentek, jelképek is őseinkhez vezetnek bennünket, a kínai kutatók ugyanis számos jelenséget nem tudnak megmagyarázni, ilyen az égigérő fa, a termékenységet hozó nagy fekete madár, a Nap és a Hold együttes jelenléte a csodás fán, de a mitikus íjász története sem illeszkedik a földműves népek hitvilágába.