Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Fáklya a Tibeti Szabadságért Találkozóról

2008. április 6./Indymedia UK/TibetPress

Békés tüntetések a Whitehall-nál az Olimpiai Láng Londonba érkezésekor, majd beszámoló a King’s Cross-nál tartott Fáklya a Tibeti Szabadságért Találkozóról
A menetben a Whitehall-nál egyre több (Tibetben betiltott) tibeti zászló tűnt fel, s a tiltakozók nem csak Tibetért, hanem a burmai és a darfuri emberekért is énekeltek. Tömegesen gyűltünk össze zászlóinkat lengetve, néhányan még az arcukra is festették, egy öreg collie kutya pedig  nagy kartongallért hordott „Free Tibet” felirattal.
Nehéz volt megfigyelni az utcán zajló eseményeket, de láttunk motoros és ide-oda futkosó rendőröket. A „Tibet 2008. Tortúra Váltó” feliratú poszterek jól közvetítették az üzenetet. Láttam egy embert, aki motoron száguldott le az úton és mintegy tíz rendőr rohanta meg ütlegelve, majd ledöntötték. Addigra viszont már átadta az üzenetét.
Elmentem a Tibeti Szabadságért Találkozóra, ahol sikerült a pódium mellé állnom és megfigyelhettem a történéseket.. Meglepett, hogy egy skót dudán játszó, kiltet viselő ember nyitja meg a gyűlést; ennek a mondanivalóját nem értettem.
Matt Whitticase bemutatta Sonam Frasi-t, egy tibeti képviselőt, aki megindítóan beszélt az emberek nehéz helyzetéről Tibetben. Norman Baker képviselő és Kate Hoey korábbi sportminiszter határozott hangot ütött meg: ékesszóló beszédeikben elítélték a kínai kormány   tibeti politikáját, valamint a brit kormányt, mert nem beszél nyíltan az elmúlt hetek kínszenvedéseiről és mészárlásairól. Hoey és Baker felhívást intézett Brownhoz és másokhoz, hogy ne menjenek el az olimpiai játékok megnyitó ünnepségére. Baker szóba hozta, hogy Tibet nem Kínához tartozik, hanem a tibetieké volt, akik századokon át boldogultak, amíg Kína  1950-es években meg nem támadta az országot. Ez a tény láthatólag elkerülte a londoni kínai nagykövet és mások figyelmét. Joanna Lumley felolvasta a Dalai Láma válaszát azokra a kínai vádakra, hogy ő szervezte ezeket a tüntetéseket Tibetben: jöjjenek és találjanak bizonyítékot rá, örömmel várják őket. (A dokumentumok fellelhetőek az érdeklődők számára.)
Joe Driscoll, egy sajátos egyszemélyes együttes, elvarázsolt minket a ’Just Us’(Csak mi) című dallal. ’Nincs igazság, csak mi vagyunk.’ Dala felhívás volt mindannyiunk számára, hogy  emeljük fel szavunkat az elnyomás, a kínzások és az alapvető emberi jogok megsértésének áldozataival. Joe Driscollhoz csatlakozott Chino, aki elmondta, hogy félig fekete és félig tibeti; ő egyébként anagy hatású, fiatal londoni rapper megkapó és találó dalszövegekkel.
A Drapchi Apácák, Gyaltsen Drolkar, Phuntsok Nyidron, Namdrol Lhamo 
és Ngawang Sangdrol, akiket Drapchiban börtönöztek be békés tüntetésért (többek között azért, mert 15 éves korukban megemlítették a Dalai Láma nevét) elénekeltek egy nagyon szép dalt. Amikor a kínaiak felfedezték, hogy az egyik korábbi dalukat valaki felvette és kicsempészte Drapchiból, az ítéletüket megtoldották és tovább kínozták őket, mindez azonban már túl későn történt ahhoz, hogy megakadályozzák a dalok külföldre jutását. Ezek az apró nők megtörhetetlen tibeti lelkülettel a szívükből énekeltek. Ahogyan egyikőjük mondta, úgy emlékeznek a börtönben eltöltött időre mintha csak tegnap lett volna. Ők ’Az Éneklő Apácák’ néven is ismertek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok velük együtt bebörtönzött drapchi apácának nem sikerült kijutnia. Nem tudtam levenni a szemem róluk. Nagyon megindítóak voltak.
Egy másik tibeti nő, Lhadon Thethong, aki különböző, nagy nyilvánosság előtt zaljó akciókat szervezett, mint például  az „Egy Világ, Egy Álom, Szabad Tibet” feliratú zászló kibontását a Kínai Nagy Falon, beszédében három szóra fektette a hangsúlyt: bátorság, remény és szabadság. Thethong bemutatta, hogy a tibetiek hogyan mutattak bátorságot és reményt a szabadságért. A mi feladatunk, hogy átvegyük és továbbadjuk ezeket az emberi tulajdonságokat. Lhadon ezután meggyújtott egy alternatív olimpiai lángot, amit azután a drapchi apácák elvittek St Pancrasba, hogy megkezdje utazását Párizsba és azon is túl, tovaszállítva reményeinket a tibeti emberek felszabadulására. Voltak más előadók, tibeti énekesek is, akik bemutatták, amint rabokként, egyikőjük pedig szerzetesként szenvedi el a kínai őrök ütlegeléseit. Az egyik rabot a nyaka és a bokái körül láncolták meg, s egy darabig a padlón fekve énekelték a dalt, mielőtt fölálltak volna. Megindító tanúságtétele volt ez a tibeti lelkületnek és sokkoló volt hallani, hogy már csak 6 millió tibeti maradt a világon; ez kevesebb, mint London lakossága. Nem szabad megengednünk, hogy a világ megfeledkezzen róluk.
Joanna Lumley utalt arra, ami nekem is a fejemben járt, mielőtt elindultam ma reggel a hóban: Tibetet a Hó Országaként is ismerik. Úgy tűnik, még az időjárás is kiemelte Tibet szerepét itt, ma Londonban – nehogy elfelejtsük, nehogy elfelejtsük.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb