Eltávozott Tiszteletreméltó Láma Ngavang

2011. ápilis 13./TibetPress

Eltávozott Tiszteletreméltó Láma Ngavang

Tiszteletreméltó Láma Ngavang a magyarországi buddhizmus kialakulásának és fejlődésének fontos személyisége. Fő mesterei Dzsecünma, Ani Rigdzin Csötyi Zangmo, Őszentsége a XVII.  Karmapa, Láma Drubpön Tenzin, Kalu Rinpocse és Dilgo Khjence Rinpocse voltak. Ngavang Láma a kagyü és nyingma vonal fontos átadásaival rendelkezett. A hetvenes évek végén Őszentsége a XVII. Karmapa és Kalu Rinpocse képviselőjükként Svédországba küldték.

A nyolcvanas évek elején járt először Magyarországon, amikor a Balatonnál meditációs elvonulást tartott. A Tari Meditációs Központ megalapítója volt, tanítványával Csöpel Lámával együtt, és évente több hónapot töltött Magyarországon. Ngavang Lámát mindenki jó humorú embernek ismerte, aki mindig meg tudta nevettetni az embereket, bár először félénken nevettünk, nem tudván hogyan illik viselkedni egy tibeti láma közelében. Élete minden pillanata a buddhista tant tükrözte: bölcsességet, együttérzést és szeretetet. Az emberek többsége viccelődő lámának tartotta, de az általa vezetett meditációs elvonulások során azonban sokszor láttuk azt az arcát, mely erőteljes, energiával teli, megalkuvást nem ismerő volt.

A kilencvenes évek elejétől Magyarországon a buddhizmussal foglalkozó gyakorlók mind ismerték Őt, mivel abban az időszakban rendszeresen nem sok tibeti láma fordult meg Magyarországon, és akik mégis eljutottak ide, csak egy-egy előadás erejéig voltak láthatók, hallhatók. Ngavang Láma magyarországi itt léte során rendszeresen  a Tari Meditációs Központban tanított, de  emellett, A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán és a Sambhala Tibet Központban is gyakran előfordult.

A magyarországi vele töltött időszakok után, az ezredforduló körül, szerencsém volt három éven át gyakran együtt lenni Vele a stockholmi központjában. A legtöbb emlékem Róla, talán ebből az időszakból maradt meg bennem, ahogy együtt meditáltunk, ahogy kápzét (tibeti csörögefánk), készítettük, ahogy tibetiül beszélgettünk, amiből én ugyan nem sokat értettem, de mivel sokat ismételt buddhista történeteit nagyjából ismertem, pár mondat után általában már tudtam, hogy miről beszél. Kedvelte az olyan jógikról szóló történeteket, mint Milarépa és Drukpa Künli. Néha esténként megittunk egy-két pohár pálinkát, és ültünk a tv előtt, filmeket nézve. Két film ment sűrűn a svédországi központban, reggel Guru Rinpocse életéről szóló, este pedig Láma Nyompáról, az őrült jógiról szóló film. Láma e két filmsorozatot nagyon kedvelte, a bennük énekelt tibeti dalokat kívülről fújta.

Ngavang Lámánál egyszerűbb tanítóval én még nem találkoztam. Ez az egyszerűség legelőszőr az öltözetén látszott meg, nem tartozott az „elegáns lámák” közé, akik drága szerzetesruhákban, vagy sajátos öltözékbe díszelegnek. De ez az egyszerűsége meglátszott a világhoz való viszonyulásában is, de legfőképpen a tanításain. Az előadásai során bármit lehetett kérdezni tőle, de Ő a végén mindig egyre lyukadt ki: végezd a Csenrézi meditációt és mond az OM MÁNI PEME HUNG mantrát. Ő maga is ezt tette. Most utólag, már látom, hogy személye mennyire megtestesítette a mahamudra és dzogcsen szemléletét, ahol a „közönséges tudat” megvalósítása a cél. A közönséges tudat azt a tudatállapotot jelenti, amikor nincs zavaró „bemozdulás”, nincs fölösleges cselekvés. Amikor zavaró, fölösleges bemozdulás van, az a „sajátos tudat”, de az nem a lényeggel azonosuló, mint a közönséges, mert pont a sajátosságával korlátozza le önmagát.

Már más buddhista tanítóim is voltak, amikor egyszer megkérdeztem, hogy most mit tegyek, és Ő erre ezt válaszolta: képzeljem el szívemben Guru Rinpocset úgy, hogy minden buddha és minden láma lényege, és így, akkor Ő is ott van, így bárkitől tanulhatok. Ez azoknak a tibeti lámáknak a szemlélete, akik nem korlátozódtak egyetlen buddhista iskola tanításaira, ahogy az általa is gyakran idézett „A mahamudra és dzogcsen egysége” című műben áll: „Tudatodat egyetlen alkalmas mesterre kell összpontosítanod, ha fő tanítványa leszel, ám ha önmagában a tapasztalás és megvalósítás erényei ébredését áhítod, mélyebb értelmű, ha minden tanítót, akivel találkoztál összesítesz egyben, Buddhaként vizualizálva őket a fejed tetején, imáiddal folyamodva hozzájuk.”

Ngavang Láma a fentihez hasonló módon válaszolt akkor is, amikor a tantrikus fogadalmakról kérdeztem, melyek megtartását elég bonyolultnak és nehéznek gondoltam. Ő ezt mondta: „A Lámát szívedben képzelve, lényegiségeddel azonosulva, minden fogadalmat tartasz.”

Most néhány nagymester véleményét idézem Láma Ngavangról. Beru Khjence Rinpocse mondta, hogy nagy csöpa (a csö-gyakorlat mestere), fiatal kora óta ismeri és mindig meg tudott mindenkit nevettetni. Bokár Rinpocse, akivel Ngavang Láma hosszabb ideig együtt gyakorolt, nagymesternek tartotta Őt. Namkhai Norbu Rinpocse első magyarországi látogatása alkalmával mondta, hogy még nem találkoztak, de különböző időszakokban voltak közös tanítóik, és sok jót hallott róla.

Nagy örömömre szolgált stockholmi tartózkodásom során, hogy össze tudtunk hozni egy találkozót az akkori mesterem, Tarab Tulku Rinpocse és Láma Ngavang között, akit gyökér-lámámként tiszteltem. Nagyon tisztelték egymást, pedig külsőre teljesen különböztek. Tarab Rinpocse öltönyben érkezett, hosszabb hajjal, Ngavang Láma kopottas szerzetesruhájában, kopaszon. Ketten teljesen más hagyományokhoz tartoztak, teljesen különböző képzésekben részesültek, de a látszólagos különbségek ellenére teljes összhang volt közöttük, és akkor ott szemtől szembe látható volt, hogy nem a külső teszi a mestert.

Láma, a környezetében élő embereket „dharmanevekkel” látta el, az ő humoros módján. Nekem például a Csokdor nevet adta, ami a Csokoládé-Dordzse rövidítése. Természetesen, tibeti hagyományos neveket is adott, de azért az Ő, a bensőségesebb előbbi dharmaneveken szólított minket.

Úgy gondolom, hogy a Ngavang Lámához hasonló tibeti mesterek egyre kevesebben vannak a világon. Ezek a mesterek teljes képzésüket még Tibetben kapták, hosszú meditációs elvonulásokat végeztek, hatalmas energiával, bölcsességgel és még nagyobb együttérzéssel rendelkeztek. Gyakran felvetődik a kérdés, hogy bár a tibeti buddhizmus lényege, a mahamudra és dzogcsen nem kultúrafüggő, lesznek-e a nyugaton nevelkedett lámák között is, akár csak hasonló nagymesterek, jógik. Ngavang Láma számomra és még sok ember számára mindig élni fog és újraszületése sokak számára elhozza a Dharma boldogságának lehetőségét.
Urgyen
Sambhala Tibet Központ
2011. április 13.