Egy ország, két rendszer - de nem Tibet számára

Xinhua, a Kínai Kommunista Párt és a kínai állam hivatalos 2006. július 29.World Tibet News

Egy cikk, amely nem rég jelent meg a Kínai Tibeti Információs Központ (China Tibet Information Center) honlapján, nem tartja helyesnek, hogy Őszentsége a Dalai Láma megkísérli megcáfolni a jelenlegi tibeti politikai rendszert azt bizonygatva, hogy „egy ország, két rendszer” nem lehetséges Tibet számára.

A kézjeggyel ellátott cikk, írója Yedor, analizálta az elmúlt években a Láma által támogatott „középutat”, rámutat arra, hogy bármilyen törekvés a tibeti politikai rendszer lerombolására az Alkotmány és Kína elleni cselekedetnek minősül. A Dalai Láma szerint az „egy ország, két rendszer” elve alapján Tibetnek joga lenne a „magas szintű autonómiára” vagy „valós autonómiára”, és az „autonómia” feltételeinek kedvezőbbeknek kellene lennie, mint Tajvan, Hong Kong és Makaó esetében.

Továbbá amellett érvel, hogy a tibeti kormányzás központját Lhászában kell felállítani, és az élére egy választott közigazgatási felelőst kell állítani, valamint egy kétkamarás törvényhozó szervvel és egy független törvényszéki rendszerrel kell rendelkeznie.

2005. novemberében a Dalai Láma azt nyilatkozta, hogy „A Központi Kormánynak kell foglalkoznia a védelemmel és a külföldi konfliktusokkal, mivel a tibetieknek nincs gyakorlatuk ilyen téren, de emellett Tibetnek felelősséget kell vállalni az oktatásért, a gazdasági fejlődésért, a környezetvédelemért és a vallásért a régió határain belül.”

A cikk szerint ez szembetűnően ellentmond a Dalai Láma Tibetért folyó munkájának, hiszen „A Kínai Alkotmány keretein belül” megvalósított rendszer nem fér össze az általa javasolt „középúttal”.

A kínai kormány által 2004-ben Tibeti Regionális Nemzeti Autonómia címmel kiadott kormánykiadványon letisztázta, hogy eltérően Hong Kongtól és Makaótól, Tibetnek nem kellett szembenéznie a szuverenitás és egy más társadalmi rendszer esetleges bevezetésének összetett kérdésével. Bármilyen törekvés a tibeti politikai rendszer lerombolására vagy megváltoztatására a kínai alkotmány és jogrendszer elleni cselekedetnek minősül.

A cikk szerint mindenki számára közismert tény, hogy az „egy ország két rendszer” arra a tényre hivatkozik, hogy míg a kontinensen szocialista rendszer működik, addig Hong Kong és Makaó kapitalista rendszert működtet, ahogy korábban is tette.

Tibet történelme során soha nem működött kapitalista rendszerben; ami a feudális jobbágyság és a világi-vallási vezetés következménye volt, a cikk alapján.

Az „Emigráns Tibeti Alkotmányban” a Dalai Láma támogatja a régi rendszer felállítását, a „világi-vallási közigazgatás” bevezetésével egyetemben. E rendszer alapján a Dalai Láma a kormány és a vallási élet vezetőjeként a fontos ügyek döntő szereplője lenne.Amikor a Dalai Láma külföldre menekült, kormánya száműzetésben folytatta a régi rendszert vezető szerepben a kormány „elnökeként”. ”Ezek azok az emberek, akik az „egy ország két rendszer” megközelítést követelik Tibetnek. Mit tehetnének? Csupán a feudális jobbágyságot állíthatnák helyre, semmi mást!”, állapítja meg a cikk. ”A kibővített autonómiával rendelkező tibeti régió”, melyre a Dalai Láma törekszik, nem létezik, és a kínai törvényekbe ütközik. E területi egység összevonna minden tibeti etnikai csoportot, és Kína egynegyedét tenné ki. A kínai történelmet ismerők számára világos, hogy e kisebbségeknek otthont adó területek sosem tartoztak a tibeti közigazgatás alá – e publikáció szerint.

A Dalai Láma azzal érvelt, hogy „nehéz a tibeti nép sajátosságait úgy megőrizni, ha ezen országhoz tartozó emberek egy csoportja a régión kívül él”. Ezután kijelentette, hogy szükséges „a tibeti önállóság kialakítása a kisebbségek lakta területeken”. A cikk szerint tény, hogy Kínában egy etnikai csoport besorolható lehetne különböző közigazgatási régiókba, és egy közigazgatási régió pedig különböző kissebségeknek adhat otthont. Ez a történelmi változások és az alkotmányok miatt a kínai etnikai csoportok között létrejött kapcsolatok egy mérvadó tulajdonsága.

A cikk szerint tibeti kisebbségi közösségek élnek együtt Kína-szerte, megtartva a saját népi hagyományukat, és különösen a kultúra és a vallás terén tartanak össze (a politikai és a gazdasági kapcsolatok mellett), holott más nyelvet beszélnek, és más szokásaik vannak. Amennyiben Kínában mind az 55 etnikai csoport megkapná az egyesített autonóm területeit, elkerülhetetlen lenne az összetűzés a népcsoportok között, és társadalmi felfordulás állna elő az országban – írja a cikk.

A cikk szerint egyesek nem látnak sok összefüggést a „kibővített autonómiával rendelkező tibeti régió” és a tibeti hagyomány megőrzéséért küzdők munkájában. Bár mindannyiuk számára könnyedén belátható, a Dalai Láma titkos célja: ténylegesen a tibeti függetlenség