Egy mitikus ókori ló nyomában

2011. május 2./barikad.hu/TibetPress

A Kaszpi-tenger déli partja, a mai iráni Mazandaran tartomány Gohar Tappeh körzete a régészek számára igazi paradicsom. Nemcsak ősi városok nyomaira bukkantak, hanem feltártak egy ősi lófajta csontjait is. A kutatók szerint ez az egyik legősibb tenyésztett lófajta a világon.

Egy ősi civilizáció nyomai

A különleges ló csontját egy ókori temetőben találták, melyet a késő bronzkorra és a korai vaskorra datáltak, nagyjából Kr. e. 3400 körül. Maga az ásatási terület 50 hektáron terül el a fenti tartomány keleti felén, Nek és Behsar város között. Ez az egyik legfontosabb régészeti lelőhely Iránban. Az évek óta ott dolgozó német, lengyel és iráni kutatók eddig nagyon ősi lelőhelyekre bukkantak, többek között 75 ezer évvel ezelőtt élt emberek nyomait tárták fel. Arra is bőven találtak bizonyítékot, hogy az ottani közösségek már a neolit korban, Kr. e.12000 körül virágzó kultúrát teremtettek az igazi paradicsomi környezetben, sőt azon a helyen a Kr. e. 1. évezredig szinte folyamatosan laktak. Mazandaran környékén a városiasodás már hétezer évvel ezelőtt megindult, erre utalnak az ősi építészeti emlékek.

A kaszpi ló

A tenger déli részén talált különleges lovakat már az ókori források a királyok hátasának nevezték, melyet nagyon jól lehetett hasznosítani az ütközetekben. Bár ezek a lovak jóval kisebbek, mint a mai tenyészlovak, nagyon gyorsak erősek, jól bírják a nélkülözést és nagyon jó a természetük, talán ezért kedvelték nemesek és uralkodók egyaránt. A különleges állatot uralkodók ütközetben és vadászatban egyaránt használták, majd az arab hódítás után az új vezető réteg új fajtákat tenyésztett ki, ezért a kaszpiak feledésbe merültek, egészen 1965-ig, amikor az egyik iráni arisztokrata, Louise Firoz amerikai felesége meg nem látott néhány, éppen legelésző példányt a Kaszpi-tenger partvidékén, az Elbruz-hegység legelőin. Azóta ismét érdeklődnek iránta, de a csodás lovak száma még most is kevés, mindössze 1300 regisztrált példányról tudnak az egész világon.

Baktria vagy Elbruz?

Miután az Elbruz és a Zab-hegység között találtak rájuk, az irániak sajátjuknak tekintik az ősi lófajtát, annak ellenére, hogy az első perzsának, vagy iráninak tekintett dinasztia, az Akhaimenida csak Kr. e. 6. században jött létre, azt megelőzően a perzsák nem mai lakóhelyükön, hanem attól jóval délre, a Perzsa-öbölnél laktak. A korábbi évszázadokban, sőt évezredekben kimmerek és szkíták népesítették be a mai Irán északi területeit, a kelet-európai síkságtól egészen Mezopotámiáig. Csak miután a 19. században a szkítákat besorolták a mesterségesen kialakított indoeurópai nyelvcsaládba, minden ősi szkíta emléket iráninak neveztek át.

Az egyik elmélet szerint a lovak ősei Baktriában éltek, melynek egy része Kermansah néven Iránhoz tartozik. Ennek egyik bizonyítéka a híres közép-ázsiai ún. Oxus-kincs egyik darabja, Kr. e. 5. századból, amelyen ugyanez a lótípus látható. A lelet a szaka művészet legféltettebb kincsei közé tartozik. Az ősi sztyeppei térségben még a Kr. u. 6. században is éltek ilyen hátasok, a gázai Timotheus például a következőt állította róla: „A médek lovai közepes méretűek, kis fülük és fejük van, nem olyanok, mint a lovaknak.” A térségből mára eltűntek, valószínűleg a vadon élő példányokat háziasították és más fajtákkal keresztezték.

A lüd lovak

A fenti területeken kívül még a kaszpi lovakat az egyik leggazdagabb országban, kiasázsiai Lüdiában is tenyésztették. A perzsa uralkodók perszepoliszi palotának romjainál talált feliratok úgy említik ezt a nemes állatot, mint lüd lovakat. Ugyanezt árulja el hátasokról Dáreiosz pecsétje. Elképzelhető, hogy ezt az ősi lófajtát szkíta őseink több helyen is tenyésztették. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Lüdia egykoron a kimmerek és a szkíták földje volt!

OB