Csoma útján - kamerával

2006. február 21. /MTI/TibetPress

Szemző Tibor zeneszerző, zenész, filmes alkotó élete nagy tervét valósította meg. Filmet forgatott Kőrösi Csoma Sándorról. Rendhagyó, felkavaró művet a 19. század első felében munkálkodó, világhírű magyar Tibet-kutatóról. A film nem hét, hanem tizenhárom nyelven beszél. Azon a tizenhárom nyelven - köztük persze latinul, angolul, németül, ógörögül, szerbül, szanszkritül, arabul, perzsául, tibetiül -
amelyen Kőrösi Csoma Sándor is. Hiszen róla szól a film, Szemző
Tibor alkotása, Az élet vendége - Csoma-legendárium.

A filmben Kőrösi Csomát nem jelenítik meg testi valójában. Róla,
tőle hallunk szövegeket, miközben két nagyon eltérő képi világ tárul
fel. Egyrészt mesebeli, képzelt, rajzos háttérben hangzanak el a
Csomáról szóló történetek, legendák, mesés fordulatok. Törőcsik Mari
mondja fel őket. Ilyenkor a táj nem valóságos. Roskó Gábor
festményeit animálták, az ő összehasonlíthatatlanul egyéni figurái
jelennek meg az erdélyi szülőhaza, Törökország, vagy éppen India
tájain. Székelyföldön, ahová királynak várják vissza a messze földre
eljutott, nagy hírnévre jutott szülöttjüket. És Törökországban,
Indiában, Perzsiában, ahol csaták dőlnek el a mesebeli tudós
közbelépésére, ahol tanácsait követve kincseket lelnek, s ahol
királylányok kezét kínálják neki (hiába).

Elhangzanak a világhírű tudós utazó leírt szövegei, filozofikus
megállapításai, tudományos kutatásainak eredményei. Hol magyarul,
hol angolul, hol tibetiül. E részek a valóságos utazás képeit
kísérik. Csakhogy ezek is távol állnak a tájábrázoló, úti-filmek
látványvilágától. Eredeti helyszínek - India, a Himalája,
kolostorok, - de manipulálatlan jelenetekkel, fekete-fehér képekkel.

- Kőrösi Csoma Sándor alakja már régóta foglalkoztatott. Tíz éve
határozott szándékom, hogy megidézzem őt. Csakhogy Kőrösi Csomáról
alig tudunk valamit. Egyetlen hiteles arcképét ismerjük. De nem is
ez érdekelt, hanem az, hogy mit gondolhatott. Az út, ahogy eljutott
a létezés nagy kérdéseihez. Amiért élete nagy részében mindent
hátrahagyva a buddhista szövegeket faggatta, tanulmányozta -
magyarázta vállalkozása indítékait Szemző Tibor, akiről tudni
érdemes, hogy zeneszerzői, zenészi tevékenysége mellett gyakran
kirándul a beszélt szövegek, filmek és más médiák világába.

- És hogyan lett a gondolatból film?

- Egy szerencsés találkozás összehozott Sári Lászlóval, a jeles
keletkutatóval, rádiós szerkesztővel.

- Hol találkoztak?

- Új-Delhiben
Egy reggel, félálomban azt hallottam, hogy a
szomszédban egy magyar expedíció a Himalájára, Kanam faluba indul.
Rövid bemutatkozás után Sári megkérdezte, nincs-e kedvem velük
tartani. Életem nagy tervét éreztem valóra válni. Pár perc alatt
összekaptam magam és már indultunk is a kolostorba, ahol Kőrösi
Csoma Sándor éveket töltött, tanult, és híres tibeti-angol szótárát
és nyelvtanát készítette. Megcsillant a remény, hogy megértsem, mi
tartotta fogva Csomát ezen a vidéken, és a megszállott kutató
tudományos érdeklődésén túl, mi lehetett az ok, a személyes motívum,
ami miatt ez a magányos zarándok éveket töltött a hegyek között.
Volt velem kamera. Ott mindjárt próbát forgattam. Majd hazatérve
elkezdtem a konkrét filmről gondolkodni. A történet "kitalálásában"
Sári László volt segítségemre. Ő írta a szövegeket, a rendhagyó
forgatókönyvet.

- Miért kellett megírni a szövegeket, ha azok a legendákból vagy
Csoma Sándortól valók? - kérdeztük Sári Lászlótól

- A legendák sokfélék, igazak is meg nem is. Meg kellett keresni
azokat, amelyek amellett, hogy szépek, hitelesek is. Ezekből
kiválasztva pontos, jól érzékelhető, érthető történeteket
kerekíteni. A Csomától vett idézeteket, meg a róla szóló
megnyilatkozásokat még alaposabb válogatás előzte meg. Azért, hogy a
két nagyon eltérő vonulatból egységesen bontakozzon ki egy különös
és izgalmas utazás.

A film képi világa nemcsak a beillesztett animáció miatt
különös. Két évszázad távlatából idézi meg a korabeli helyszíneket,
mindenféle dramaturgiai megkötöttség nélkül. Nincs eltervezve semmi.
Csak Csoma útját követi: Tibetben, a Himalája buddhista világában,
Dardzsilingben, Kalkuttában, arcokkal, emberekkel, tájakkal,
eseménytelen képsorokkal. Ez a film nem értelmez, nincsenek benne
beállított képek, megrendezett jelenetek. De nem is dokumentál;
inkább megemeli, szinte szakralizálja akár a leghétköznapibb
pillanatot.

Mindehhez kellett egy olyan operatőr, mint Szaladják István, aki
nem titkolta: a "fejében lévő forgatókönyv" szerint dolgozott. Úgy,
hogy a helyszíni látvány, az emberi arcok, a helyzetek adták a
felvételek lényegét. A képeket Super 8-as kamerával rögzítette, így
érte el a film archaizáló hatását. Több mint 500 tekercs filmet
vitt magával Indiába, s az előhívás is speciális körülményeket
igényelt. A nagyítás digitális technikával történt, s ugyanez a
technikája az animációs betéteknek is.

Mint Szemző korábbi munkáiban, a Csoma-filmben is kiemelt
szerepe van a muzikalitásnak. A tizenhárom nyelv népeinek eltérő
zenéje, hangzása már önmagában is zeneiséget ad a képsorokhoz. És
ehhez járulnak Szemző Tibor, Joseph Haydn, valamint Muhammad Rafi
kompozíciói. Szemző elmondta, hogy a forgatást a zenéből és a
szövegből összeállított "hangjáték" megszerkesztése követte és
ezután, ehhez igazítva vágták meg a filmet.

Több mint háromévnyi előkészítés, utazás, forgatás, és az
utómunkák befejeztével forgalmazóra, bemutatásra vár a Csoma
legendárium. A film, amelynek a 37. Magyar Filmszemlén a rendezői
látvány-díjat ítélték, az indoklás szerint"az útkereső, rendező
zeneszerzőnek egy, a hagyományokat tisztelő és megújító, egyéni
látványvilág megteremtéséért".