Cselekedni csak a jelenben lehet - stresszkezelő módszer Tibetből

2017. március 29./Zaol.hu/TibetPress

eredeti cikk

Zalaegerszeg - A stressz egyfelől „életünk sava borsa”, másfelől alattomos betegségek melegágya.

Csökkentésének egyik új keletű eszköze a mindfulness meditáció, amit sokan a leghatékonyabb stresszkezelő módszernek tartanak. Ezt a témát járta körül a legutóbbi Pszicho esten Nagy Réka klinikai szakpszichológus és vendége, Prof. dr. Kiss Enikő Csilla egyetemi tanár, a PTE Pszichológiai Intézet Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszékének vezetője, aki egyben a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke is.

A résztvevők az est második felében pár perc erejéig ki is próbálhatták a mindfulness meditáció módszerét, s bár tele volt a kávézó a Keresztury Dezső VMK-ban, szinte pisszenést sem lehetett hallani. Előbb azonban a stresszről hallhattunk.

 

A stresszkutatás atyja a múlt században a magyar származású Selye János volt, neki köszönhetően tudjuk, hogy a tartós stressz betegséghez vezető reakciókat indít el a szervezetben. Azóta pedig a helyzet csak romlott - összegezték korunk üzenetét a szakemberek.

- Az utóbbi 30 évben gyökeresen megváltozott az életünk, a stressz beköltözött a hétköznapjainkba - vetette fel Prof. dr. Kiss Enikő Csilla. - Gondoljunk csak bele, régen hány levelet adtunk postára egy héten? És ma hány e-mail írunk meg egyetlen napon? Feszültségben, zaklatottságban élünk, sokan küzdenek alvászavarral, még éjszaka sem tud lenyugodni se a lélek, se a test.

A stresszhatásokra alapvetően kétféle módon reagálhatunk, megküzdéssel vagy meneküléssel. Utóbbi csoport eleve feladja, beletörődik a szenvedésbe.
A megküzdés mezeje nagyon sokszínű, sok múlik a küzdő személyiségtípusán, ám alapvetően két fő irányvonal tapintható: a probléma- és az érzelemközpontú megküzdés. Az első, inkább a férfiakra jellemző stratégia az ok-okozat, a logika kontrolljával igyekszik uralni a stresszt kiváltó helyzetet. Egy hozzátartozó halálát azonban nem tudjuk észérvekkel feldolgozni, hasonló esetekben a nőkre jellemzőbb érzelemcentrikus megküzdés segíthet. Ennek módja például a társas támasz keresése, ami segít az érzelmi feszültség levezetésében, de eszköz lehet a humor, a figyelemelterelés, vagy a megbocsátás ugyancsak. A rossz megoldások sem hiányoznak, nagyon sokan választják feszültségoldásra az alkoholt vagy a drogot. Pedig számos, egészségesebb védőfaktort is aktivizálhatunk, ilyen például a tánc, ami egyesíti magában az érzelmek felszabadítását, a fizikai aktivitást és a lelki örömforrást.

A stressz azonban nem csak szorongást és félelmet okoz, épít és dinamizál is. Aktivitást hozhat az életünkbe, fejlődést, tapasztalatokat szül, ügyesebbek leszünk általa (teher alatt nő a pálma). Létezik a pozitív, eustressz fogalma (az eufória szóból), vélhetőleg ezt éli át a lottóötös nyertese.
De ennél gyakrabban előforduló életesemény is okozhat pozitív stresszt. Egy kisbaba érkezése például, bármennyire örömteli és szeretetteljes fejlemény, felborítja a család életét, és jelentős megküzdő kapacitások mozgósítását igényli. S azt sem árt tudni, hogy időtartam és intenzitás függvényében a pozitív stressz ugyanúgy élettani következményekkel járhat.

Az egyensúly és a kontrollképesség megőrzése tehát a stressz minden válfajával szemben jól jöhet. Ezt szolgálja többek között a mindfulness meditáció is, ami szorongás, pánikbetegség, depresszió és krónikus fájdalmak esetében is segíthet.

A szót magát sokféleképpen fordítják: teljes tudatosság, jelentudatosság, éber figyelem. A módszer Tibetből került Amerikába a ’70-es évek végén, s onnan hódította meg Európát.

- Nem kell hozzá lótuszpózban ülnünk, elég egy egyenes gerinccel elfoglalt nyugalmi testhelyzet... - nyugtatja meg a közönséget a professzorasszony. - A lényege, hogy megszabaduljunk a külvilág mindent elárasztó ingereitől, s a figyelmünket a jelenre, s a tudatunk működésére fordítsuk.

Meditáció közben észrevesszük, hogy a tudatunk mezején gondolatok, érzelmek, jönnek-mennek. Ezt megállapítjuk, s ezzel el is engedjük őket. Megtapasztaljuk, hogy ezek csak gondolatok, érzelmek, tünékenyek, elmúlnak, megváltoznak. Nem szükséges tehát belelovalnunk magunkat, agyalni, rágódni rajtuk, nem muszáj felvenni a dühöt, az ingerültséget.

Fontos az „itt és most” jelenlét, a jelen frissességének átélése. Hiszen adott pillanatban se a múlt, se a jövő nincs velünk, az életünk abból áll, ami éppen történik. Ez nem kisebbíti a múlt szerepét, de figyelmeztet, hogy ne ragadjunk bele, ne keseregjünk rajta, mert az depresszióhoz vezethet, s nincs is értelme. Hiszen cselekedni kizárólag a jelenben tudunk, a múltban és a jövőben nem. A módszer további fontos pillére az ítélkezésmentesség. Annak belátása, hogy mivel mindennek van jó és rossz oldala, ráadásul semmi sem állandó, az ítélkezésnek nincs értelme.

- A meditáció eredményeképpen megtanuljuk, hogy rajtunk múlik, miként reagálunk a világból érkező történésekre, érzelmekre. Ha kezünkben az irányítás, eldönthetjük, hogy az adott érzelmet milyen mértékben és hogyan érdemes átélni - összegez Kiss Enikő Csilla. - A változékonyság törvényszerűségét elfogadva arra is felkészülhetünk, hogy egy pozitív fejlemény esetleg nem marad mindig velünk. Ha a saját eltúlzott érzelmi reakcióink nem torzítják el a valóságot, tisztábban fogunk látni, s elkerülhetjük a nagy csalódásokat, kósza illúziókat. Megismerjük életünk valóságát, belső irányíthatóságát, s ez által bölcsebbé válhatunk.
Túl sokat agyalunk... A fejünkben állandóan zizegnek a gondolatok, s nem üdítő képzetekkel simogatjuk a lelkünket, hanem nyomasztó félelmeinkkel fojtogatjuk. Relaxáció? Meditáció? Legtöbben azt sem sejtik, mi köztük a különbség. Egykutya, mondjuk, valami felkapott hókuszpókusz, kitekert pózokkal. Holott ez igen távol áll a valóságtól, s erre már világszerte sokan rádöbbentek. Racionális, a nyugati orvoslás eszközeivel is igazolható módszerekről van szó, ezt erősíti, hogy több országban a gyerekek iskolai nevelésének is részévé vált. Amúgy kicsit sem új keletű, a természeti népek ösztönösen űzték, s nem csak a Távol-keleten. Alkalomadtán ezen is elmeditálhatunk.

Magyar Hajnalka